Léteznek-e golyóálló befektetések?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az amerikai szerzőpáros szerint létezhetnek, igaz a tanácsaik nekik sem bombabiztosak.

Ha megtakarítási lehetőségekről van szó, Magyarországon csak úgy röpködnek a rövidítések, fogalmak. Régiek és vadonatújak egyaránt: MÁP Plusz, 1MÁP, PMÁP, BMÁP, PEMÁP; bankbetét, befektetési alap, befektetési jegy, megtakarításos életbiztosítás, önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíj előtakarékossági számla, babakötvény. Vagy: nettó eszközérték, árfolyam, hozam, osztalék. Emellett százalékban figyelhetjük az infláció és a kamatok aktuális mértékét. Ember legyen a talpán, aki nem szakemberként kiigazodik a sok lehetőségben és ajánlatban, ha megtakarított pénzét nem akarja értékét vesztve készpénzben tartani.

Konkrét esetekben érdemes szakértőhöz fordulnunk, de ha általánosságban is kíváncsiak vagyunk arra, hogyan érdemes pénzügyeinket okosan kezelni, megtakarításainkkal felelősen bánni, s kíváncsiak vagyunk arra is, milyen lelki okai vannak, ha gyakran nem a józan eszünkre hallgatunk, akkor olvassuk el egy amerikai szerzőpáros rövid, de alapos kötetét.

A befektetők paradoxonja

A golyóálló befektetés kiskönyve – Mit tegyünk és mit ne megtakarításaink védelmében; ez a címe és alcíme Ben Stein és Phil DeMuth közvetlen hangnemben íródott közös munkájának, mely átfogó útmutató, egyben szórakoztató, humoros kiadvány. Stein a Columbia Egyetemen, azután a Yale-en kapta meg közgazdász-, majd jogi diplomáját. DeMuth Kaliforniában, a Santa Barbara-i Egyetemen kommunikációból szerzett mesterdiplomát, és klinikai pszichológiából doktorált. Többnyire befektetési tanácsadással foglalkozik. Mindketten gyakori szereplői a tengerentúli médiumoknak: Stein többek között a The New York Timesban publikál, arca az amerikaiak számára ismerős a CBS, a Fox News és a CNN csatornákból, DeMuth egyebek mellett a Wall Street Journal, a Psychology Today szerzője, a Forbes.com kolumnistája.

A szerzők könyvükben abból indulnak ki, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak eddig még nem sikerült olyan megoldást kidolgoznia, amely egyaránt figyelembe veszi az emberek rövidtávú veszteségtűrő képességét és hosszútávú tőkenövekedési igényét. A befektető paradoxonja, hogy befektetéseiből a lehető legnagyobb hozamot akarja kihozni, ám ez a törekvése együtt jár a nagyobb kockáztatással, mely akár semmissé is teheti megtakarításait. A befektetőket a Kapzsiság és a Félelem ördöge dobálja oda-vissza – olvassuk. De ez nem két érzelem, mivel a kapzsiság inkább egy erkölcsi állapot, mely a félelemből fakad. Attól félünk, hogy valamiből nem kapunk eleget, ezért a mohóságunk túlkompenzál. Mivel gondolkodásunk érzelmi alapú, egy befektetés félelmetes, mert ijesztő kockára tenni megtakarításunkat. Márpedig befektetéskor el kellene oszlatni a félelmeinket.

Csak semmi pánik

A két szakértő azt tanácsolja az olvasónak, hogy alacsonyra célozzanak, vagyis: minél reálisabbak a céljaink, annál valószínűbb, hogy el is érjük őket. Azokkal a befektetésekkel, amelyek nagy kockázat nélkül ígérnek nagy hozamot, nagyot lehet veszíteni. Befektetéseinknél türelmesnek kell lennünk, inkább a hosszútávú hozamokat érdemes betakarítani. A rövidtávú piaci események miatt nem szabad túlzottan örülni vagy pánikolni. Az érzések ugyanis nem tények. Nem kell túlreagálni a jó és a rossz időket, s nem kell pánikszerűen eladni. A rövidtávú trendekből pedig nem szabad a jövőre következtetni, mert valószínű, azok rosszak lesznek.

A szerzők azt javasolják, hogy készítsünk magunknak pénzügyi tervet: becsüljük meg jövedelmünket, megtakarítási lehetőségeinket, az infláció alakulását, tervezett befektetéseink hozamait. Mindez nem könnyű, hiszen sokunknak már az is elég gondot okoz, hogy kitaláljuk, mit együnk aznap vacsorára… Márpedig olyan, erősen „diverzifikált allokációra” van szükségünk, amely megfelel befektetési céljainknak – avatnak be minket szakkifejezésekkel a rejtelmekbe. Ehhez nem szégyen pénzügyi tanácsadót találnunk, javasolják, akinek valójában az a feladata, hogy megvédjen minket – saját magunktól. Ő az, aki lebeszél minket azokról az ötleteinkről, melyeket a pénzügyi média sugall nekünk. A tanácsadó másik fő feladata megakadályozni minket abban, hogy kiugorjunk az ablakon, amikor a piac elkezd összeomlani… És ő az, aki figyelmeztet: a piaci mélyponton való eladás egyenlő a pénzügyi öngyilkossággal.

Ugyanakkor vigyáznunk is kell a magukat pénzügyi zseninek tartók tanácsaitól: „Ne feltételezd, hogy ha valaki elég zseniális ahhoz, hogy kidolgozzon egy piacverő stratégiát, akkor annyira hülye, hogy ezt bárkivel meg is osztja.”

Hogy könnyebben fogjuk fel, mit is olvastunk, az egyes fejezetek végén táblázatban foglalják össze nekünk, hogy az egyes témakörökben (befektetés, portfóliókezelés, életvezetés) mit tegyünk, és mit ne.

Könnyen fenntartható életmód

A könyvben sok olyan példát találunk, amelyek kifejezetten az amerikai viszonyokra jellemzők, így mi, magyar olvasók inkább a szerzők általános következtetéseit értékelhetjük, mintsem érdemes lenne elmélyednünk az amerikai tőzsde rejtelmeiben. Egy ilyen megjegyzendő általános tipp: a nyugodt élethez, a pihentető alváshoz a könnyen fenntartható életmód kialakítása vezet el. S nem kell minden, utunkba guruló pénzt (legyen az dollár vagy forint) azonnal elköltenünk.

Tény, hogy a szerzők e könyvet még 2010-ben, közvetlenül a 2008–2009-es gazdasági összeomlást követően publikálták. A magyar T.bálint Kiadó mégis érdemesnek tartotta a kötetet 2022 októberében magyar nyelven megjelentetni a „Pénzügyekről egyszerűen mindenkinek” könyvsorozata részeként. Ennek talán az is az oka lehet, hogy most egy újabb gazdasági világválság kellős közepén (ha nem az elején) járunk, és a két korszak hasonlósága okán a szerzőpáros következtetései, ötletei, tanácsai, ma is tanulságosak, megfontolandók lehetnek.

---