Vessel – New York kilátója acélhálós védelemmel nyit újra
Még idén újra látogatható lesz Manhattan tragikus sorsú, sajátos építménye.
Műkincsvadászok – eltűnt kincsek nyomában
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A genti szárnyas oltár a van Eyck-testvérektől, a brugge-i Madonna Michelangelótól – néhány műremek, melyet a nácik loptak el, és katonának álló, eltűnt műalkotások után kutató amerikai szakemberek leltek meg a második világháború vége felé. Izgalmas könyv, majd film született történetükről, hősiességükről, melyek az egykori műkincsvadászokat állítják újra az érdeklődés középpontjába.
A sikert dollárban mérő amerikai statisztikai adatok szerint Észak-Amerikában már a nyolcvanmillió dolláros mozijegybevételhez közelít a George Clooney rendezte Műkincsvadászok (The Monuments Men) című játékfilm a 2014. február 7-i premierje óta. A Magyarországon két héttel később debütált produkció bő egy hónap alatt hatvanezer nézőt vonzott. Clooney egyben főszereplője is filmjének, amely a második világháború idején játszódik, és azokról az emberekről szól, akik a háború forgatagában az értékes európai műemlékek, műtárgyak megvédését, az eltűnt alkotások felkutatását tűzték ki célul.
A produkció Robert M. Edsel hasonló című, megtörtént eseményeket feldolgozó könyvének történéseit dolgozza fel, és egy különleges céllal életre hívott, mindössze néhány szakértőből álló amerikai szakasznak az útját követi. A kis csapat az amerikai hadsereg kötelékében szállt partra Normandiában, és a felszabadító csapatok nyomában járva Nyugat-Európában, a németek által elszállított, elrabolt műkincsek után nyomozott. Az apró alakulat tagjai nem voltak valódi katonák, igencsak túlkorosak voltak, akik ráadásul gyors és meglehetősen szerény katonai kiképzést kaptak. Viszont remek szakemberek voltak: akadt közöttük műgyűjtő, restaurátor, műemlékvédő, építész, művészettörténész, és egyaránt vallották, hogy a műtárgyak pótolhatatlan részei az emberi kultúrának.
A németek az elfoglalt területekről folyamatosan rabolták a műkincseket Hermann Göring, a náci Németországban Hitler után a második számú politikai vezető irányításával. A számukra „degenerált” művészeknek tekintett műveket igyekeztek megsemmisíteni (például Pablo Picasso festményeit), ugyanakkor a módszeresen keresett és felkutatott, a múzeumokból, templomokból, magángyűjtőktől ellopott, kisajátított, majd összegyűjtött képzőművészeti alkotásokat titkos raktárakba rejtették, hogy majdan diadalittasan töltsék meg velük a Hitler szülővárosába, Linzbe tervezett Führer Múzeum termeit. A háború vége felé közeledve azonban a náci csapatok sorra adták fel a korábban megszállt területeket, de gondosan vigyáztak arra, hogy az elrabolt, elkobzott műtárgyakat magukkal vigyék, megmentsék, és titkos helyeken eldugják. Németországi, ausztriai kastélyokban, sóbányákban rejtették el őket a szövetséges csapatok elől. Igaz, életben volt az a parancs is, hogy ha Hitler meghal és Németország elveszti a háborút, az összes megszerzett műkincset meg kell semmisíteni.
A műalkotások után kutató amerikaiaknak nagy segítséget nyújtott Rose Valland művészettörténész, a francia ellenállás tagja, aki látszólag kollaborált a nácikkal, és részt vett a műkincsek begyűjtésében, de titokban feljegyezte, hová szállították az értékes műkincseket. A háború két emberéletet is követelt e szakaszban, ám végül a kutatók több mint ötmillió(!) műtárgyat találtak meg; többek között nekik köszönhető számos Da Vinci-, Rembrandt-kép a genti szárnyas oltár megmentése vagy a brugge-i Madonna felkutatása, Michelangelo egyetlen nem olasz földön készült szobrának visszaszolgáltatása. Ez utóbbi szó különösen fontos, mivel a szakemberek, és egyben az amerikai hadsereg célja nem a fellelt művek elhurcolása, hanem az eredeti tulajdonosok felkutatása, és a műkincsek visszaszolgáltatása volt.
Filmjéhez George Clooney világsztár színészeket kért fel, így a szereplők között rajta kívül ott van Matt Damon, Cate Blanchett, Bill Murray, John Goodman vagy Jean Dujardin. Nem e cikk feladata, hogy dicsérje vagy kritizálja a hollywoodi alkotást, de tény, hogy nem ez Clooney legragyogóbb rendezése… A néző olykor feszeng a moziszékben, mert nem tudja, hogy vígjátékot lát vagy drámát, kalandfilmet vagy háborús alkotást, de annyit biztosan sejt, hogy nem volt ennyire egyszerű és vidám kaland részt venni a háborúban. Mindenesetre az alkotás erénye, hogy felhívja a figyelmet a hatalmas munkát végző háborús csapatra, melynek tagjai hozzájárultak megannyi műkincs megmentéséhez. Hogy a film címe és a vele egy időben megjelent Robert M. Edsel-kötet címe bulvárosan Műkincsvadászok lett, talán megbocsátható, és hozzájárul a figyelemfelkeltéshez.
(A fényképek az InterCom által forgalmazott Műkincsvadászok című játékfilmből valók)