Nem egy nyelvet beszélnek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szülői elvárásoknak és a világszerte tapasztalható igényeknek megfelelően először angolul tanuljanak a magyar diákok az általános, illetve a középiskolában? Avagy a hazánkban egyre mostohább sorsra rendeltetett német élvezzen előnyt? A kormány közoktatási koncepciója által élére állított – meglehetős társadalmi, gazdasági és ideológiai/politikai vonatozásokkal rendelkező – kérdés eldöntéséhez tudományos érveket is érdemes megfontolni.

„Szerencsés, ha az első idegen nyelv nem az angol, didaktikai okból. Az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni. (…) Célszerű olyan nyelvet választani, amelynek strukturált nyelvtani rendszere egyértelműen leírható, és egyenletes megterhelést jelent a tanulása (például neolatin nyelvek).” Iménti idézet a kormány közoktatási koncepciójának első, nyár végén kiszivárgott változatából származik, és élénk vitát váltott ki. Olajat öntött a tűzre Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, amikor szeptember közepén úgy nyilatkozott: „Itt élünk Kelet-Európa közepén egy nyelvi sokszínűségben (…), ebből kiszakadni egyoldalú angol orientációval vétek”. Bár az ősszel még nyilván sok pro és kontra érv megfogalmazódik majd az ügyben, a főbb frontvonalakat már fel lehet vázolni.

Milyen sorrendben?

A kormány koncepciója nagymértékben támaszkodik Barabás László – a Nyíregyházi Főiskola tanszékvezető nyelvésze – Az idegen nyelvek tanulásának sorrendjéhez című tanulmányára. Ebben a szerző (mellesleg Ausztria tiszteletbeli konzulja Magyarországon) határozott véleményt alkot arról, hogy szerinte mivel érdemes kezdeni a nyelvek elsajátítását. A három legnépszerűbb nyelvet – az angolt, a franciát és a németet – alapul véve fel is állítja a szerinte kívánatos sorrendet, attól függően, hogy valaki két vagy három nyelvet akar-e elsajátítani. Eszerint:

– 1. francia 2. angol: mert a francia nyelv alapfontosságú az angolhoz szókincsben és a fonológia egyes részeiben, és mert a francia morfológia összetettebb.

– 1. német 2. angol: mert a német nyelv alapfontosságú az angolhoz a morfológia, és részben a fonológia és a szókincs terén

– 1. német 2. francia: mert a német morfológia összetettebb, és szintaktikai szerkezete jobban átlátható

– 1. német 2. francia 3. angol: ha a három nyelv sorrendjéről van szó, Barabás szerint ez az előző három variációból adódik.

Bár az ajánlott változatok közül egyik sem az angollal kezdődik, a nyelvész felhívja a figyelmet: az angol – általa is elismert – kiemelkedő szerepét nem szabad összetéveszteni a nyelvtanulási sorrendben elfoglalt helyével. A javasolt egymás utániságot pedig egy általa tévhitnek nevezett felfogás felülvizsgálatára hivatkozva állapítja meg. Szerinte ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – az egyes idegen nyelveket nem egymástól függetlenül kell tanulni. „A nyelvtanuló (a diák) már az első idegen nyelv tanulásakor kialakítja a saját tanulói típusát, és mindenképpen képes arra, hogy a következőnél a már egyszer elsajátított tudására, tanulási technikáira támaszkodjon” – írja tanulmányában.

Ebből a szempontból máris érthetőbb, miért van jelentősége annak, hogy elsőként melyik nyelvet tanuljuk meg, hiszen az annak alkalmával a tanulót ért hatások segítőek, de akár gátlóak is lehetnek. „A beszélők számára egyetlen, a nyelvek közös mentális lexikona létezik, nem pedig nyelvenként elkülönült, szeparált mentális lexikona. Ugyanígy az elsajátított nyelvek sem különálló rendszerekként, hanem öszszefüggő nyelvrendszerként léteznek a beszélő mentális lexikonában. Jól példázza ezt a tévesztésnek az a jelensége, amikor az éppen nem használt – leginkább beszélt – másik nyelvből bukkan fel egy, csak minimális különbséget felmutató lexikai egység” – fogalmaz Barabás.

Beszél ön latinul?

Ez a dilemma korántsem csupán Magyarországon létezik. Híven igazolja ezt az a felmérés, amelyet néhány éve végeztek az egyik törökországi egyetemen. Ennek során két csoport tanulását hasonlították össze. Az egyik csoport első idegen nyelvként a németet tanulta, és ez után sajátította el az angolt, a másik pedig fordítva haladt. A vizsgálat alkalmával mindkét csoport tagjai úgy nyilatkoztak, hogy az első idegen nyelvvel viszonylag könnyen boldogult. A némettel kezdő csoport ugyanakkor az angol tanulását a német után egyszerűnek érezte, az elsőként angolul tanulók viszont második idegen nyelvként nehéznek érezték a németet. Beszámolóik szerint a következő területeken támadtak gondjaik: a névelők alkalmazása, az esetek helyes használata, a passzív mondatok képzése, a konjunktív képzése és használata.

Bár a modern nyelvtanítás az utóbbi évtizedekben sok új, a korábbi metódusokat zárójelbe helyező módszert fejlesztett ki, ebben a kérdésben megegyezik eleink tapasztalatával. Ismeretes ugyanis, hogy a magyar és más európai iskolákban az utóbbi évszázadokban általános érvénnyel oktatták a latint – és nem csupán az általános műveltséghez tartozó mivolta miatt. A ma már holt nyelv ugyanis kifinomult szerkezeteivel jól megalapozza számos más nyelv – és nem kizárólag az újlatin francia, spanyol vagy olasz – könnyedébb elsajátítását.

Az angol nyelv elkötelezettjei is elismerik: szigorúan nyelvészeti szempontból sok igazság van Barabás László álláspontjában, ám ők más tudományos, illetve társadalmi tényezőkre is felhívják a figyelmet. Kálmán László nyelvész is leszögezi, hogy a nyelvek szerkezete nem egyforma. „Például az olasszal szemben az angol sokkal inkább izoláló természetű, mint az újlatin nyelvek, ami azt jelenti, hogy az angol szóalakok szerkezete egyszerűbb, kevesebb a toldalékolás. Például csak a jelen idő egyes szám harmadik személyében kapnak személyre utaló végződést az igék. Vagy például a leggyakoribb angol főnevek nemével nem kell törődni, míg a franciában ez az első órától kezdve nehézségeket jelent” – írja tanulmányában. Emellett azonban arra figyelmeztet, hogy az angolban sok más bonyodalom létezik – például a leggyakoribb igék múlt ideje rendhagyó –; csakhogy a nehézségek az angoltanításban később kerülnek elő, mint más nyelveknél.

Merev struktúrák

„A magyar iskolákban még mindig az a nyelvszemlélet uralkodik, amelyet az ókori görög és latin grammatikusoktól örököltünk. Ez a szemlélet többek között azon a tudományosan teljesen tarthatatlan elképzelésen alapul, hogy a megnyilatkozásokat szavakból »rakjuk össze«, miután a szóalakokat alaktanilag szépen megformáltuk, a tő és a toldalékok »összerakásával«” – figyelmeztet Kálmán László. És ezzel el is érkeztünk a nyelvtanítás lényegi kérdéséhez: milyen módszerrel lehet a leghatékonyabban megtanulni angolul, németül vagy franciául? A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium angoltanára, Jilly Viktor mindenekelőtt leszögezi: a nyelvet nem közismereti, hanem készségtárgyként kell kezelni. Ennek megfelelően pedig, ha nem sikerül mindjárt az elején megszerettetni, akkor az csak kínlódás lesz a gyerek számára.

Jilly Viktor a kommunikatív nyelvoktatás egyik legelismertebb szakembere. Ezen, egyre nagyobb teret nyerő irányzat képviselői szerint nem az a legfontosabb, hogy a tanuló minden mondatot hibák nélkül fogalmazzon meg, hanem hogy – akár kisebb-nagyobb tévesztések árán – megértesse magát. Ehhez pedig szerintük mihamarabb, már az általános iskola harmadik osztályában el kell kezdeni a tanulást. A gyerekek ugyanis természetesebben, ösztönösebben kezelik az idegen nyelvet, és őket még nem feszélyezik a nyelvtani szabályok. Ebben a korban annak is nagyobb az esélye, hogy kialakulnak az úgynevezett áthidaló stratégiák. „Mi van akkor, ha nem jut eszébe egy szó, hogyan jelzi, ha nem ért meg valamit. A felnőtt már tele van gátlással, és ezen nem tud túllépni, de aki ezt gyerekkorban megtanulja, nem okvetlenül csak a nyelvet tanulja, hanem sokkal-sokkal többet” – fogalmaz Jilly Viktor.

A felvetésre pedig, hogy például a létigének a németben hat alakja van, az angolban viszont csak három, s a németben több a névelő, ragozni kell őket, az angolban viszont nem, elismeri, hogy nyelvtipológiai szempontból ez valóban bonyolultsági különbséget jelez. „Csakhogy a nyelvoktatáshoz, nyelvtanuláshoz ennek semmi köze. Az, hogy »Are you beautiful?«, a gyerek szempontjából pontosan olyan komplex vagy egyszerű, mint a »Bist du schön?« A diák alsó tagozatban ugyanis nem tudja, hogy ezek hogyan tagolódnak. Nem struktúrában gondolkodik. Én, a tanár tudom, hogy struktúrát akarok tanítani, amikor azt kérdezem a gyerektől, hogy »How long have you had your phone?« Úgy csinálok, mintha az érdekelne tényleg, hogy hány éve van meg a telefonja. Pedig nem érdekel – azt akarom csak, hogy jól értse és használja a present perfectet. Ha viszont erre rájön, ő is elkezd a struktúrára figyelni, úgy meg épp csak egy dolgot nem lehet: beszélni.”

E „to be or not to be” vita ugyanakkor 2001 Magyarországán meglehetősen akadémiai. Amíg ugyanis a magyarok háromnegyede egyetlen idegen nyelvet sem beszél, és jelentős tömegek nemhogy két, de egy nyelvből sem képesek nyelvvizsgát tenni, így nem kaphatják meg a diplomájukat, addig nem az a kérdés, hogy a németet vagy angolt tanuljuk-e elsőként, hanem hogy miként lehetne legalább az egyiket viszonylag jól elsajátítani.

Szőnyi Szilárd

 

Csupa szem tengeri sünök

Az állatok többsége reagál a fényre, s kifinomult látórendszert fejlesztett ki, mellyel komplex képeket képes alkotni környezetükről. Jó példa erre a rovarok összetett, pontszemekből álló szeme. Némely teremtmény, mint például a tengeri sün, reagál a fényre, holott nincs szeme. Számos olyan génnel rendelkeznek azonban, melyek az ideghártya kialakulásával kapcsolatosak. Vagyis olyan génjeik is vannak, amelyek a szem fényérzékelő proteinje, az opszin szintéziséért felelősek. A kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy a fotoreceptorok a tengeri sün egész testfelületén megtalálható csőszerű „lábak” végén találhatóak. „Úgy véljük, hogy a felnőtt tengeri sünök egész testfelülete egyetlen összetett szemként működik” – magyarázta Sam Dupon, a kutatócsoport vezetője.

www.168ora.hu

 

Kihal a magyarság?

Az ENSZ adatai alapján az Economist kiszámolta, hogy – változatlan körülmények esetén – mikor születnének meg az utolsó leánygyermekek a fogyó népességű államokban. Az ENSZ szerint a Föld 83 régiójában nem szülnek elég leányt a társadalom reprodukciójához. E logika alapján Kína 3450 körül kihal, Németország 3520, Oroszország 3530, Spanyolország pedig 3600 körül vesztené el utolsó lakóját. Az Economist logikája alapján a HVG úgy számolt, hogy az utolsó magyar nő 3150 körül születne meg. Demográfusok szerint azonban a tendenciákat befolyásoló körülmények oly mértékben változhatnak hosszú távon, hogy legfeljebb néhány évtizedre lehet komolyabb prognózisokat adni.

www.fn.hu

 

Dinoszaurusztollak evolúciója a borostyánokban

A dinoszaurusztollak evolúciója követhető nyomon a Kanadában talált nyolcvanmillió éves borostyánlelet segítségével. A borostyándarabok a késő kréta időszakból származnak. Ekkorra már több „röpképtelen” dinoszaurusz is rendelkezett tollazattal. Az Albertai Egyetem paleontológusai azt ismertetik, hogy kezdetben a „tollas” dinoszauruszok testét csupán pihe borította. Az evolúció során a különálló pihékből egyazon „hajtüszőből” sarjadzó pihecsomók fejlődtek ki. Később a pihecsomókból alakult ki a tollrost, majd ezek képezték alapját a tollak szárának. „A tollazat evolúciójának az összes szakaszát megörökítette a borostyán, kezdve a „hajpiheszerű” képződményektől az olyan tollakig, amelyek a modern madarakra jellemzőek” – fogalmazott Ryan McKellar, a tanulmány vezető szerzője.

MTI

---