Potsdam palotái, parkjai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Aki Berlinben jár, kiránduljon el a német fővárossal szinte egybeépült szépséges kisvárosba, Potsdamba. Parkokban és palotákban gazdag ez az ezeréves település, melynek neve örökre egybeforrt egy világpolitikai jelentőségű tanácskozással.


A történelem egykori legjelentősebb színpadán állhatunk, ha potsdami látogatásunk során felkeressük a Cecilienhof Palotát a Neuer Gartenben. 1945 nyarán az egész világ figyelme ide összpontosult. Bár a Távol-Keleten még folytak a harcok, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió első számú vezetői, népes delegáció kíséretében heteken át már a jövőről tárgyaltak, mely hosszú évtizedekre döntött országok, emberek százmillióinak sorsáról.

Amikor belépünk a híres épület konferenciatermébe, melynek hatalmas kerek asztalát dokumentumfilmekből, fényképekről jól ismerjük, elég csak felidéznünk a mozgóképeket, melyeket az itt zajló eseményekről láthattunk. Ahogy a tárgyaló felek megérkeznek a megbeszélésükre: Sztálin peckesen, cigarettázva, bajsza alatt mosolyogva; a morcosnak tűnő Attlee, aki a konferencia idején a megbuktatott Churchillt váltotta mind a brit miniszterelnöki bársonyszékben, mind a potsdami brit delegáció élén; s a határozott fellépésű, sokat sejtetően néző, szemüveges Truman az Egyesült Államok elnökeként. A három méter átmérőjű kerek asztal ma is ott áll a nagyterem közepén, ugyanazokkal a székekkel körülvéve, melyekben a tanácskozások főszereplői ültek, szakértőik társaságában. Az asztalon elhelyezett zászlók egyben azt is jelzik, hol foglaltak helyet az egyes országok küldöttségei. A huszonhat méter hosszú, tizenkét méter magas tárgyalóterem egykoron lakószoba volt. A faborítású sötét falak mellett a kazettás ablakok felől jövő fény szerencsére világossá teszi a nagy helyiséget. A történelem iránt érdeklődő turisták Oroszországtól Japánig meghitten és kissé megilletődötten állnak itt. Könyvek lapjairól tudják, hogy a tárgyalófeleknek bizony volt titkolnivalójuk. Az amerikaiak magabiztosak voltak, nyeregben érezték magukat, az angoloknak pedig el is árulták az okát: sikeres volt az atomkísérletük. Truman azonban nemigen avatta be Sztálint az atombomba-fejlesztés részleteibe, igaz, a generalisszimusz – titkosszolgálata révén – valamit már nagyon is sejtett a titkos előkészületekről.

A Schloss Cecilienhof valójában a Hohenzollern királyi család utolsóként rendelt és megvalósult kastélya. Paul Schultze-Naumburg építész egy angol udvarház stílusában tervezte meg az elegáns lakhelyet II. Vilmos császár felkérésére, melyet az uralkodó fiának, Frigyes Vilmos trónörökösnek és feleségének, Cecíliának szánt. A hercegnőről elnevezett palotát 1914 és 1917 között építették meg. Az angol stílusra jellemzőek a tégla- és faanyagok, a sajátos kémények, a kétszintes lapos épületrészek, belső díszudvarokkal. 1917 augusztusában az akkor 31 éves, népszerű Cecília várandósan, öt gyermekével és férjével költözött be az új házegyüttesbe, s egy hónappal később itt szülte meg hatodik gyermekét. A százhetvenhat szobából álló lakot a trónörökös pár nem sokáig élvezhette, mert 1918-ban – a császár lemondását követően – már el is kellett hagyniuk új otthonukat. 1926-ban azonban visszakapták a palotát, ahol mind több időt töltött Cecília, immáron férje nélkül, akitől idővel elhidegült. A szovjet Vörös Hadsereg közeledtével a család 1945 februárjában menekült el innen. A palota mégsem a benne lakó királyi sarj és népes családja miatt vált világhírűvé, hanem a nevessé vált konferencia miatt, melynek 1945 nyarán helyet adott.

A kíváncsi látogató pedig, aki a történelmi hely miatt keresi fel a kastélyt, egyszerre kettős történelmi tablót kap: miközben megismeri a tárgyalások helyszínét, a delegációk szobáit és étkezőjét, egyben bekukkanthat egy trónörökös család nyári rezidenciájába is. A történelemkedvelő turista – fülén az audio guide-dal – bepillanthat abba a szobába, amelyet Cecília kívánságára és tervei alapján hajófülkének rendeztek be, abba a zeneszalonba, melyet a brit küldöttség is kedvelt, valamint az elegáns étkezőbe, ahol mind a ház gazdái, mind a küldöttségek tagjai reggeliztek. A folyosókon viszont inkább a nagy történelmi találkozó fényképei függnek, történelmi ismertetők kíséretében. A szobabútorok is inkább a konferencia idejének állapotát tükrözik. A tárgyalássorozatra készülve a szovjetek az eredeti berendezési tárgyak javát kidobálták a palotából, és a környékbelieknek osztogatták el. A híressé vált konferenciaasztalt Moszkvából hozatták, a többi berendezési tárgyat pedig a szomszédos kastélyokból hozatták át, a tárgyalódelegációk vezetőinek igénye és ízlése szerint. Az emeleti lakószobák és a fürdőszoba azért igényes, a XX. század első felére jellemző hangulatot árasztanak.

Az egyik épületrész fél évszázada szállodaként is működik, így aki több napon át szép természeti környezetben és egyben történelmi hangulatban akar pihenni, választhatja a Cecilienhofot. Nagyokat sétálhat a zöldellő parkban, Jungfern- és a Heiliger-tó partján. Ott, ahol annak idején az első számú vezetők és a delegációk tagjai – külügyminiszterek, a vezérkari főnökök, szakértő tanácsadók, jogászok – nagyokat sétálva, zavartalan és idilli körülmények között beszélhették meg a fák csöndjében tárgyalási stratégiájukat, taktikájukat, országuk elérendő céljait. A lebombázott, romos Berlin helyett azért is a közeli Potsdamot választották a konferencia helyszínéül, mert parkja nyugalmas, békés, emellett biztonsági szempontból könnyen védhető volt, járművekkel pedig egyszerűen megközelíthető.

Ha már a Neuer Gartenben vagyunk, sétáljunk tovább az északi részen fekvő Cecilienhofból déli irányba. A tóparton áll a híres, neoklasszicista stílusban épült Márványpalota (Marmorpalais). Jellegzetes, márványberakásos homlokzata az 1791-ben, II. Frigyes Vilmos porosz király javaslatára épült négyzet alapú, egyszintes főépületnek, melyhez néhány évvel később két további szárnyat is építettek. A király ebben a palotában halt meg 1797-ben.

Potsdam Brandenburg szövetségi tartomány fővárosa, Poroszország egykori székvárosa, történelmi ragyogásának utódokra hagyott kisugárzása, impozáns történelmi képe. A 140 ezres lélekszámú város palotákban és parkokban bővelkedik, köszönhetően a XVII–XIX. századi virágzásának, az uralkodók kedvelt településének. Potsdamot és környékét, kulturális tájegységként az UNESCO Világörökségének részévé nyilvánították. Kastélyai, kertjei, belvárosának különlegességei ma turisták kedvelt célpontjai.

Közülük a leglátványosabb kétségtelenül a 287 hektáros Sanssouci Park, számos palotával, pavilonnal, szökőkúttal, szoborral, egzotikus növényekkel, ötletes kertészeti megoldásokkal. A park helyén eredetileg gyümölcsöskert állt, 1725-ben kezdték átalakítani tájkertté. Nagy Frigyes 1747-re építtette fel a park első kastélyát. Ez a Schloss Sanssouci, mely a király kedvenc nyári palotája lett. A rokokó stílusban készült, barokk szobrokkal díszített kupolás főépületéhez lépcsősor vezet, melynek két oldalán teraszos szőlőkertet alakítottak ki. Idővel oldalépületekkel egészült ki a kastély, mely elegáns márványcsarnokot, szép szalonokat, értékes festményeket rejt. A közelben, szintén egy dombtetőn áll az Orangerie névre hallgató, kilátóval büszkélkedő, reneszánsz stílusú palota, melyet IV. Frigyes Vilmos álmodott meg az őt meglátogató vendégei számára. A park északi végén terebélyesedik a Neues Palais kétszintes, kupolás, a tetőt sok száz szobor uralta barokk palota, mely szintén Nagy Frigyes kérésére épült a XVIII. század második felében. Németország egyik legszebb, több mint kétszáz szobás kastélyában a legfőbb látnivaló a hatalmas bálterem márványberakásos falakkal, valamint a barlang stílusban elkészült szoba (a Grottensaal), melynek falait korallok, kagylók, féldrágakövek borítják. Ha mindegyik palotát be akarjuk járni kívül-belül, ha valamennyi kerti szobrot, pavilont szeretnénk felkeresni a több önálló kertet rejtő óriásparkban, vagy többször keressük fel a parkot, vagy több napot szánjunk megismerésükre.

A kertek mellett a városközpontban is érdemes sétát tennünk. Feltűnik majd a három egyedi építésű, neogótikus, neoklasszicista városkapu, mely egykoron a városfal egyhangúságát törte meg, és amely a külvilággal kötötte össze az itt élőket. A belső rész különlegessége a holland negyed. A XVIII. század első felében telepítettek a városba holland munkásokat, akik itt építettek kolóniát maguknak. Száznál több, többnyire háromszintes, vöröstéglás házat húztak fel maguknak, hazai, megszokott stílusokban, melyek ma egyedi látványt nyújtanak. Üzletek, kávézók, kiállítótermek szolgálják az itt bóklászó turistákat.

A Szent Miklós-templom (Nikolaikirche) impozáns neoklasszicista épülete, a régi városháza Potsdam meghatározó képéhez tartoznak, ugyanúgy, mint a filmmúzeum barokk épülete. Ha pedig film, akkor a mozgókép hívei elkalandozhatnak Babelsberg filmparkjába, amely ma már inkább hollywoodi színezetű vidámparkként, mint filmstúdióként szolgál horrorházával, vadnyugati díszletekkel, tengeralattjáróval.

A kultúrák befogadására nyitott, élhető, történelmi, kulturális gyökereire büszke, azokat gondosan ápoló, parkjait, épületeit becsülettel karbantartó várost ismerhetünk meg Potsdamban, melyet nemcsak megismerni, hanem oda idővel visszatérni is érdemes.

Kép és szöveg: Falus Tamás


 

Teherán, Jalta, Potsdam

Mivel történelmi tudásunk – valljuk be – megkophatott az elmúlt években, évtizedekben, érdemes felidéznünk tanulmányainkat, melyek igen hasznosak lehetnek potsdami (vagy berlini, drezdai, normandiai, jaltai, teheráni) kirándulásunk idején.

 

A TEHERÁNI KONFERENCIA
Időpont: 1943. november 28–december 1.
Résztvevők: Churchill, Roosevelt, Sztálin.

A tárgyalás témakörei, megállapodások: a háború folytatásának kérdésköre, a háborút követő konszolidációs időszak fő kérdései. Megállapodtak abban, hogy nem kötnek különbékét Németországgal, 1944 tavaszán Nyugat-Európában nyitják meg a második frontot, a partraszállás pedig Franciaországban lesz, nem a Balkánon. A szovjetek ígéretet tettek arra, hogy a partraszállással egyidejűleg offenzívát indítanak, így eldőlt, hogy a Balkán és Magyarország is a szovjet hadműveleti körébe fog tartozni. Vállalták, hogy amint véget érnek Európában a harcok, megtámadják Japánt. A nagyhatalmak eldöntötték, hogy támogatják a Tito vezette partizánokat. Nagy vonalakban meghatározták Lengyelország új határait. Tárgyaltak az ENSZ létrehozásáról, a háborús bűnösök későbbi felelősségre vonásáról.

Részlet a közös közleményből: “Kifejezzük azt a szilárd elhatározásunkat, hogy országaink együttműködnek mind a háború idején, mind pedig az azt követő békés időkben. Ami a háborút illeti, vezérkaraink képviselői részt vettek kerekasztal-tárgyalásainkon, s összehangoltuk a német fegyveres erők megsemmisítésére irányuló terveinket. Teljes megállapodásra jutottunk a kelet, nyugat és dél felől megindítandó hadműveletek méreteit és időpontjait illetően. Itt elért egyetértésünk biztosítja számunkra a győzelmet… Nincs a Földön olyan hatalom, amely megakadályozhatna bennünket abban, hogy megsemmisítsük Németország haderőit a szárazföldön, tengeralattjáróit a tengeren és szétromboljuk hadianyaggyárait a levegőből.”

 

A JALTAI KONFERENCIA
Időpont: 1945. február 2–11.
Résztvevők: Churchill, Roosevelt, Sztálin.

A tárgyalás témakörei, megállapodások: a háború befejező szakaszának kérdésköre, Európa új politikai arculatának kialakítása állt a középpontban. A Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy az európai háború vége után három hónappal hadat üzen Japánnak. Kialakították Németország megszállási övezeteit: ezen belül döntöttek, hogy Berlint a nagyhatalmak három megszállási zónára osztják fel egymás között, s megegyeztek, hogy egy negyedik létrehozására felszólítják Franciaországot. Létrehozták a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, melybe meghívták Franciaországot is. A felek vitáztak Lengyelország új határairól: Sztálin elérte, hogy a Szovjetunió megtarthassa az elfoglalt kelet-lengyel területeket, de a nyugat-lengyel határ kérdése még nyitott maradt. Megállapodás született, hogy bíróság elé állítják a háborús főbűnösöket, Németországot demilitarizálják és nácitlanítják, valamint az országnak az okozott háborús károk fejében természetbeni jóvátételt kell teljesítenie.

Részlet a közös nyilatkozatból: “Teljes mértékben kölcsönösen tájékoztattuk egymást. Teljes egyetértéssel jóváhagytuk és részleteiben megterveztük azoknak az új és még sokkal hatalmasabb csapásoknak időpontjait, méreteit és koordinációját, amelyeket hadseregeink, valamint légierőink kelet, nyugat, észak és dél felől fognak Németország szívére mérni. Közös haditerveink csak akkor válnak ismeretessé, amikor már végrehajtjuk őket, de meg vagyunk győződve arról, hogy a három vezérkar között ezen az értekezleten elért igen szoros tevékeny együttműködés közelebb hozza a háború végét… A náci Németország sorsa meg van pecsételve. Megegyeztünk a közös politikában és tervekben, amelyek a feltétel nélküli kapituláció rendelkezéseinek végrehajtására irányulnak, s ezeket a rendelkezéseket közösen fogjuk előírni a náci Németországnak, és közösen fogjuk rákényszeríteni, miután a német fegyveres ellenállást végképp megtörtük. E rendelkezések addig nem kerülnek nyilvánosságra, amíg Németországot teljesen szét nem zúztuk. Az összehangolt terv értelmében a három hatalom fegyveres erői külön-külön övezetet szállnak meg Németországban… Megmásíthatatlan célunk a német militarizmus és nácizmus megsemmisítése és olyan biztosítékok megteremtése, hogy Németország soha többé ne zavarhassa meg a világ békéjét.”

 

A POTSDAMI KONFERENCIA
Időpont: 1945. július 7–augusztus 2.
Résztvevők: Churchill – július 28-tól Attlee –, Truman, Sztálin.

A tárgyalás témakörei, megállapodások: meghúzták a németországi, az ausztriai és a berlini megszállási övezetek határait, egyben megállapodtak az egységes német állam fenntartásában. Kialakították Lengyelország új határait, visszaállították Ausztria szuverenitását, a Szovjetunióhoz csatolták Königsberget – Kalinyingrádot – és környékét. Döntöttek a magyar, a lengyel és a csehszlovák területeken élő németek kitelepítéséről. Létrehozták a Külügyminiszterek Tanácsát, feladatául szabták a békeszerződések feltételeinek kidolgozását. Határoztak a háborús főbűnösök elleni per lefolytatásáról. Július 26-án az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Kínával közösen Potsdamból szólította fel Japánt a fegyverletételre. Az amerikai és angol politika irányítói ekkor már tudtak, hogy az atombombát sikerrel próbálták ki, és megegyeztek, hogy bevetik Japán ellen, ha az ország kormánya visszautasítja a potsdami felszólítást.

Részlet a közös közleményből: A szövetséges hadseregek megszállva tartják egész Németországot, és a német nép bűnhődik már azokért a szörnyű bűntettekért, amelyeket azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett.

A konferencia megállapodott annak a koordinált politikának politikai és gazdasági alapelveiben, amelyet a szövetségesek a legyőzött Németországgal szemben a szövetséges ellenőrzés időszakában követnek… A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják, és a szövetségesek, egymással egyetértésben, most és a jövőben, más olyan intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne fenyegesse szomszédjait vagy a világbékét. A szövetségeseknek nem áll szándékukban megsemmisíteni vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetőséget akarnak adni a német népnek arra, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon való majdani újjászervezésére… A bírósági rendszert átszervezik a demokratikus igazságszolgáltatás elvei szerint, amely a törvényességen és valamennyi állampolgár fajra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélküli egyenjogúságán alapszik…

A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötésével véget vessenek.

(A közlemények forrása: www.bibl.u-szeged.hu)


 

Hipp-hopp Potsdam

Berlin belvárosából az S-bahn- és metrótérképen lila színnel jelölt S7-es S-Bahnnal egy óra alatt utazhatunk ki kényelmesen Potsdamba, ahol a főpályaudvarra (Hauptbahnhof) megérkezve a 694-as jelzésű buszra szállva juthatunk el a Schloss Cecilienhofhoz, illetve a Neues Gartenbe. A 695-ös busszal a Sanssouci Park felé vehetjük az irányt, a belvárosba pedig bevillamosozhatunk. A babelsbergi filmpark S-Bahnnal egy megálló a főpályaudvartól, Berlin irányába. Aki gyorsan szeretné bejárni a várost, annak a Hop On – Hop Off autóbuszos szolgáltatást javasoljuk. Az emeletes jármű körbevisz a városon, megállói pedig a legfőbb nevezetességek közelében vannak.


Kapcsolódó cikkek

2022. június 24.

Hormonok és gének bűvöletében

Egészséges életünk megőrzéséhez, eléréséhez tudatos életvitelre van szükségünk – állítják két nyári könyvújdonság szerzői.

2022. június 17.

Musicalek nyara

A Baradlayak, Levi Strauss és Chicago gyilkos lányai is dalra fakadnak.