Stílusos háziverseny

Adott egy cég, amelyik 1982-es megalapítása óta 46 hajót gyártott. Nem tűnik soknak, ugye? Vegyük ehhez hozzá még azt a nyolcat, amin jelenleg dolgoznak – még így sem óriási szám. De elgondolkodunk egy pillanatra, ha világossá válik számunkra: „hajó” alatt a Perini Navi ultra nagy jachtokat ért. És ezeket a monstrumokat hívták el immár harmadszor amolyan társasági programra, egy szeptemberi hosszú hétvégére a mediterrán térségbe. Na meg, hogy versenyezzenek egy jót!

Yacht Life magazin
Magyar és angol nyelven negyedévenként megjelenő luxus jacht- és életmódmagazin. Kapható a nagyobb újságárusoknál vagy előfizethető.

A 2004-es első alkalommal már látszott, hogy az ötlet remek: a tulajdonosok és a legénységek imádták, nyilvánvaló volt, hogy ismételni kell. 2006-ban hasonlóan jól sikerült a rendezvény, és bár az ideire három évet kellett várni, a krízishangulat ellenére 18 csodaóriás árbocai magasodtak Porto Cervo fölé szeptember első hétvégéjén.

A helyszín önmagában is lenyűgöző, a Yacht Club Costa Smeralda pedig egész évben igen nívós versenyeket rendez. Már csak venni kell Periniéktől egy elég nagy hajót, és két-három év múlva mi is ott tolonghatunk a rajtvonalnál.

A tolongás kifejezés persze elsőre túlzónak hangozhat, elvégre a 18 induló nem egy armada, ám ne feledjük el, hogy a legkisebb 80, a legnagyobb 288 láb (88 méter) hosszú. Ezért is találták ki a szervezők, hogy a biztonság kedvéért kerülik az egyszerre indítást, kétpercenként engedve útnak a versenyzőket. Ráadásul így volt rá esély, hogy nagyjából egy időben érnek vissza a célhoz, ami tovább fokozta az izgalmat és a látványt.

És bár a hangsúly inkább az élményvitorlázásra és társasági eseményekre esett, azért adtak a szakmaiságnak is rendesen: Andrew Cape a Rolex Fastnet Race-ről érkezett, ahol egy Open 60-assal szelte a vizeket, Mario Pelaschier korábban az America’s Cupon vett részt szkipperként, Dawn Riley America’s Cupot és Whitbreadet tudhat a háta mögött. Valamennyien hozzá voltak szokva a versenyvitorlások puritánságához és a hirtelen manőverekhez, erőt kellett venniük magukon, és átállni a lassabb, elegánsabb életstílusra. Riley ebben a pár napban egy 148 láb hosszú szlúppal, a Helios-szal vágott neki a távoknak, és előzetesen így nyilatkozott: elképesztők a méretek! Sétáltam a mólón, és a Rosebud (egy STP 65-ös) eltörpült ezek mellett a hajók mellett. Olyan volt, mintha egy dingi lenne. Természetesen vissza kell majd fognom magam, elvégre ez itt a buliról szól, de azért figyelni fogunk, és folyamatosan állítjuk a vitorlákat. Akárhogy is, ha egynél több hajó úszik a vízen, az már verseny.

Kicsit arrébb állt a Baracuda, egy 164 lábas hajó, mely idén januárban került vízre, ám azóta 16 000 tengeri mérföldet vitorláztak vele. A szkipper, Sergio Lottini csak annyit mondott, hogy „Ki kellett próbálni a hajót.” A hétvége után sincs pihenő, egy rövid átnézés Viareggióba, aztán irány a Kanári-szigetek, majd késő ősszel a karibi térség. Jól látható, hogy a Perini-yachtok kifejezetten bírják a nagy távolságokat, és a Föld-kerülő utakat is.

A csütörtök esti kormányosértekezletet koktélparti követte a klub medencéjének partján, majd szépen eltette magát mindenki másnapra.

Igazi reklámidőre ébredt a társaság, 30 csomó körüli szél fújt nyugat felől, ami a tervezett 25 mérföld gyors teljesítését vetítette előre. 12 óra 5 perckor az Elettra indult neki elsőként a távnak, utolsóként a 184 lábas Salute hagyta el a rajtvonalat. A Monaci-sziget felé még negyedszélben haladt a mezőny, ezután a Mortoriotto következett, ahova viszont bő szélben érkeztek. A helyzetet Bill Lynn, a Perseus kormányosa festette le a legérzékletesebben: ezeken a nagy hajókon minden egy kicsit lassabban történik, de amikor nyolcan egyszerre értek a szakasz végéhez, és sziget jobbról–sziget balról, akkor bizony emelkedni kezdett a vérnyomás.

És bár a szél ereje nem gyengült, a csapatok komolyabb károk nélkül zárták a napot. Kissé furcsának tűnhet, de ennek még Robbie Doyle is őszintén örült, pedig neki aztán érdeke lett volna némi káresemény a vitorlákon. „Öt-tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen olcsón megússzon a mezőny 30–35 csomós szelet. A Perini Navi büszke lehet magára.”

Az első öt sorrendje végül a következőképpen alakult: Maltese Falcon, Felicita West, Antara, Andromeda La Dea, Perseus, este pedig a már-már szokásos koktélparti következett.

Szombaton még erősebb szélre ébredt a mezőny, és bár a rendezőség egy órával halasztotta a rajtot, hamar világossá vált, hogy a leggyengébb pillanataiban is 35 csomós szél nem enged. A végső döntés előtt kikérték a tulajdonosok véleményét is, és hamar megszületett az egyezség, a tervezett futamot törölték, maradt tehát az előző nap kialakult sorrend: első a Maltese Falcon, második a Felicita West, harmadik az Antara.

Az ismert hajótervező, Ron Holland, aki immár tíz éve dolgozik a Perini Navival, és számos megvalósult terve felvonult a regattán, abszolút egyetértett a döntéssel: Egyszerűen így kellett lennie. 20 éve valószínűleg felháborodtam volna, de már elmúltam hatvan, és valami megváltozhatott, mert semmiféle kétség nem merül fel bennem, hogy jól ítélték meg a helyzetet. A tegnap kivételes volt, ott elértük a határt. Ekkora hajóknak, talán, ha 15 éve írnak ki versenyeket, de már jól látszik a fejlődés a felhasznált anyagokon, a minőségen és a csapatok tudásszintjén is. És azt hiszem, minden és mindenki jól vizsgázott. A gyár mindig is stílusos és kényelmes hajókat gyártott, én a teljesítmény fokozásához járultam hozzá, természetesen a biztonság megtartásával! A befutóban hárman-négyen haladtunk egymás mellett, és rá kellett húznunk az orrvitorlára, hogy lehagyjuk a többieket. A csörlő meg se nyekkent, tette a dolgát, én pedig csak csodálkoztam, elvégre legalább 15 tonnányi erő feszült rajta!

A díjkiosztón a kupa mellé a győztes még egy ajándékot is kapott, az esemény szponzorától egy Rolex GMT Master II órát. Sejtésünk szerint a Maltese Falcon legkisebb alkatrésze is többet ér nála.

Yacht Life