Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
William Shakespeare bizarr darabja, a Szeget szeggel (Mesure for Mesure) izgalmas jogi problémákat vet fel. A költő ebben a darabjában is mesterien használja a jogi konfliktusokat arra, hogy drámai és erkölcsi feszültséget galvanizáljon. Vizsgáljuk meg a darab jogi természetű konfliktusokra épülő drámai szituációit.
Bécsben járunk, a 17. század elején. A város egy nagy bohémtanya. Virágzanak a nyilvánosházak, lazák az erkölcsök. Sorozatosak a megtorlatlan törvénysértések, a szexuális jellegű kihágások. A városban elszabadult a jókedvű, természetes és féktelen szabadosság.
A város törvényhozásának és végrehajtó hatalmának feje, a népszerű herceg vissza akarja állítani az állam tekintélyét, az erkölcs és a jogrend érvényesülését. De, mivel népszerűségét éppen a kemény büntetések megszüntetésének köszönheti, nem akar ellenszenves purifikátornak tűnni Bécs népe előtt. Ha most hirtelen fellépne a jogtalanságok és a bűnösök ellen a törvény teljes szigorával, akkor nevetség és ellenszenv tárgya lenne.
Kigondolja tehát, hogy nem maga fog rendet teremteni. Hivatalosan és nyilvánosan bejelenti: fontos külföldi útra készülődik, s ezért kénytelen huzamosabb időre, sürgősen elhagyni székhelyét, Bécset.
HERCEG Trónomat s hatalmamat most rábízom két tiszta életű, szigorú hívemre!
Mivel a város nem maradhat szakszerű igazgatás és felügyelet nélkül, a herceg megbízza a kormányzati ügyek vitelében jártas két tisztviselőjét, Escalust és Angelót a két legfőbb vezetői poszt betöltésével.
HERCEG (Escalushoz) Escalus, Népünk természetét, Bécs városának institúcióit,
Törvényeink száz ágát-bogát úgy ismered, mint senki más. Távollétemben tehát te kormányozz. De föléd helyezem Angelot! (Angelohoz) Mert Bécsben ily tisztességre s kegyre érdemesebb nincs nálad! Helyettesíts mindenben! Távollétünkben hatalmad annyi, mint az én hatalmam! A te szíved és nyelved osszon itt Bécs városában életet s halált! Escalus a megbizatás szerint rangban utánad áll!
A herceg döntésének jogi és történelmi háttere némi magyarázatra szorul. Ha a darab cselekményének lehetséges idejét a XVI. és XVII. század fordulójára tesszük, (tehát Shakespeare korára) a bécsi hercegi cím e korszak fényében kissé félrevezető lehet. Bécs városa ugyanis e korszakban az Osztrák Főhercegség Alsó – Ausztria nevű résztartományának egyik központja volt, valamint a Habsburg-család székvárosa a XIII. század végétől. Az Alsó-Ausztriában székelő herceg eszerint minden bizonnyal nem csupán Bécs város helyi fejedelmének, de az egész tartománynak főhercege kellett, hogy legyen. Alacsony rangú territoriális fejedelemként ugyanis szükségképpen ki kellett volna kérnie Alsó- Ausztria főhercegének engedélyét helyettese kinevezését illetően, a darabból viszont kitűnik, hogy ezt nem tette meg. (Persze Shakespearnek fogalma sem lehetett a kontinens közigazgatási, államhatalmi, földrajzi viszonyairól… egyik darabjában például Csehországnak tengerpartja van…)
Az I. Frigyes által Ausztriának adományozott privilegium minus ugyanis a hercegség határain belül a herceg beleegyezéséhez kötötte az idegen bírói hatalom működését. Hercegünknek tehát a legfelsőbb hatalommal kellett rendelkeznie ahhoz, hogy Angelót székvárosában a legmagasabb jogszolgáltató és kormányzó fórum koordinátorává tegye.
Vajon teljes vagy részleges hatalom-átruházással élt-e a herceg, mikor fő helyettesét, Angelót kinevezte? S vajon kormányzói vagy helytartói minőségben kell-e Angelónak e minőségében eljárnia?
Angelo minden bizonnyal helytartóként kormányzott, ugyanis a helytartó az uralkodót annak távollétében helyettesítette, és a politikai vagy katonai igazgatás egyaránt feladatainak része volt. A kormányzói vagy gubernátori tisztség a helytartóitól csak abban az egyben tért el, hogy a kormányzó a törvényes uralkodó nevében, annak kiskorúsága tartama alatt járt el. A hatalom-átruházás Angelóra, mint helyettesre, feltehetően csak részleges volt, mivel nem volt örököse vagy közvetlen rokona a hercegnek. Ezen kívül a darabban nem kapunk információt arról sem, hogy Angelo komoly katonai erőt tartott volna ellenőrzése alatt. Tevékenysége ezért valószínűleg csak a belső rend megőrzésére, illetve a fegyelem helyreállítására korlátozódott. De részleges hatalma alapján dönthet-e Angelo a rend és az erkölcs megtartása érdekében emberéletek felett? Úgy tűnik, hogy igen, hiszen hatalomra lépése után rögtön lecsap egy fiatalemberre; az ifjú és szimpatikus Claudiot, aki házasságkötés előtt teherbe ejtette menyasszonyát, a régi törvényt követve halálra ítéli:
ESCALUS Halálra ítélni? De hát húsz éve nem hoztunk ilyen ügyben halálos ítéletet!
ANGELO A törvény ott sújt, hol a bűn világos: Claudio bűnözött, ez világos. A törvény betűje szerint halállal sújtható. Ez is világos. A bíró én vagyok. Ez is világos. Döntésem: halál.
ESCALUS Tán azt hiszed, ily kemény cselekedet növelni fogja tiszteletedet?
ANGELO Tévedsz Escalus. Nem a magam, de a törvény és a herceg hatalma tiszteletének elmélyítésére törekszem. Ne madárijesztő legyen a törvény, melyre, ahelyett, hogy félne tőle, fészket rakjon a veréb. A herceg maga a törvény. Tisztelje és félje mindenki! Mily öröm lesz látnom, hogyfáradozásomnak és szigoromnak hála, uram tekintélye ismét rendíthetetlen lesz!
Angelo, bár maga sem tudja, de kitalálja a herceg titkolt szándékát. Hiszen a herceget nem sürgető diplomáciai ügyek szólítják el Bécsből, hanem a bölcs, de ugyanakkor ravasz megfontolás: vissza akarja állítani a régi törvények vasszigorát:
HERCEG
A mi törvényünk kemény és szoros – Szükséges zabla jó vérű lovakhoz – De nyugtatjuk lassan húsz éve már. Pihen a jog, mint odván vén oroszlán, S prédára nem les.
Ha szelíd apa nyírvesszőt vág – de csak hogy ráijesszen A gyermekekre – s nem használja aztán: Nem félelem – gúny tárgya lesz a virgács.
Törvényünk is használatlan hevert – S azzal kimúlt. Most már a féktelenség
Orron fricskázza a jogot magát. A csecsszopó a dajkáját pofozza: elfajzott a bűn a városban.
Szabaddá kell tenni rab Justitiát. De túl félelmes lenne, ha én teszem. Hisz én engedtem oly hosszura a pórázt, – Zsarnokság volna népem sújtanom azért, amire éppen én kapattam.
Ezért ruháztam Angelóra tisztem: Nevem súlyával ő sújtson keményen; Így én magam nem állok a porondra – S nem érhet gáncs.
Ekképpen okoskodik tehát jó hercegünk. Azt azonban az ő bölcsessége sem tudhatta, hogy Angelora milyen hatással lesz a hatalom… Hagyjuk most egy időre az ifjú Claudió „bűnét” – és a halálos ítéletet –, s nézzük, hogyan lép fel a helyettes herceg az elburjánzott prostitúció ellen.
Bécs kül- és a belvárosában egymást érik a bordélyházak, a prostituáltak zavartalanul űzik mesterségüket, a kerítőnők pedig szégyentelenül kerítenek. A helyettes herceg, Angelo tűzzel-vassal igyekszik megtorolni és elfojtani a prostitúciót, és győzelemre segíteni az erkölcsöt és a jogot. Lerombolja a külvárosi bordélyházakat, keményen fellép a prostituáltak, és a kerítőnők ellen – a jog fegyverét használja a természetes emberi vágyak ellen.
Hogy is van ez? Mit mond a jog a prostitúcióról, hogy viszonyul hozzá? Hogyan kell értékelnünk a törvényt és hogyan a prostituáltak érdekeit és jogait – ha vannak?
A prostitúció fizetség ellenében nyújtott szexuális szolgáltatás, a világ „legősibb mestersége”, ami természetesen Shakespeare korában is virágzott. Ez az „ősi szakma” mind a mai napig jelen van kultúránkban, jobbára a törvényesség határán mozogva, jobbára illegalitásban. A prostitúcióhoz szorosan kapcsolódik a kerítés, ami jellegzetesen női tevékenység. A kerítőnők könnyed társalkodók, meggyőző ékesszólók, kiváló kapcsolatteremtők. Olyanok, mint a vadászatban a felhajtók, akik behízelgő modorukkal igyekeznek a „vadat” – esetünkben a kiszemelt hölgyet – a vadász számára becserkészni – azaz a vágytól duzzadó férfi karjai közé „keríteni”. Darabunkban Tekeriné űzi ezt a mesterséget (angolul a neve: Mrs. Overdone).
A mai jog szerint: a kerítés bűncselekményét az követi el, aki haszonszerzés céljából valakit másik személynek szexuális célra (közösülésre vagy fajtalankodásra) megszerez. Fajtalankodás a Btk. szerint a közösülés kivételével minden olyan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, kielégítésére szolgál. Az elkövető haszonszerzés céljából végzi a kerítést, tettének célja az, hogy valamilyen anyagi előnyhöz jusson (például pénzbeli juttatás vagy más vagyoni érték megszerzése), de ha csak szívességből teszi ezt, vagy szórakozásból segít elő szexuális kapcsolatokat, nem követ el jogtalanságot. Amikor Bécs bigott, álszent helyettes hercege, Angelo bezáratja Tekeriné kupleráját, a kuplerosné így fakad ki:
TEKERINÉ: Bizony fölfordult az állam fenekestül! Nincs többet engedély Bécs városában kuplerájt üzemeltetni? Hát talán az állam kiherélteti mind a fiatalurakat az egész városban? Mert ha nem, azoknak akaródzni fog jönni! Hallom, lenyakazzák, aki kurvákhoz megy. Na hiszen, akkor kihal a város nemsoká!
Az akkori jog a kerítést, a fajtalankodást fővesztéssel büntette. Mind a mai napig a kerítés tevékenysége bűnnek számít, amiről a jelenkori Büntető Törvénykönyv 207. §-a is rendelkezik:
(1) Aki haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a kerítés üzletszerű.
Ha viszont nem egy ártatlan leány, hanem egy „hivatásos kéjelgő”, azaz egy prostituált kerül a kerítőnővel kapcsolatba, akkor más a jogi megítélés. Ha prostituált és kliense már korábbról ismerték egymást és korábban elhatározták, hogy közösülnek és az illető ehhez nyújt segítséget – például tudatosan rendelkezésre bocsátja a lakását -, akkor nem kerítést követ el, hanem az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűncselekményét valósítja meg.
Akárhogy is fogalmaz a jog, darabunkban Tekeriné, mivel igen nagy igény van rá, tovább műveli szakmáját Bécsben. Ezért aztán lefogják és a hivatalos bíró elé vezetik:
ESCALUS Gyerünk! Börtönbe vele!
TEKERINÉ Én jó uram, legyen könyörületes hozzám!
ESCALUS Háromszori figyelmeztetés ellenére csak bűnözöl! Erre még a megtestesült Könyörület is tajtékzó tirannussá válik! Már 11 éve vezeted azt a kuplerájt! Nem szégyelled magad, hitvány kerítő? Te abból élsz, hogy mást a rosszra csábítsz! Ocsmány bűnök árán tömöd hasad, a mások állati, utálatos, kéjes hancúrozása éltet!
TEKERINÉ Úgyse tudod kiirtani ezt a bűnt! Lehetetlen betiltani, ahogy az evés-ivást se lehet betiltani! Azt csak ez az Angelo hiszi, ez az impotens potentát, valóságos faszent! Aki, ha vizel, hát a vizelete menten jéggé fagy! Még elnépteleníti az egész Várost, önmegtartóztatás útján. Hát micsoda szívtelenség halálra ítélni valakit, csak azért, mert rakoncátlan volt a gyíkocskája?
ESCALUS A te szajháiddal nem fog senki rakoncátlankodni többé! Megrögzött kerítőnő vagy! Börtönbe veled!
Ebben az esetben Tekeriné kerítő magatartása nem egyszeri, alkalmi tevékenységnek minősíthető, hanem a rendszeres haszonszerzés, több cselekmény véghezvitele a kerítő célja (azaz a megállapodás, közvetítés több alkalommal történik). Ekkor viszont a kerítés üzletszerűnek minősül és súlyosabb a büntetése, ami prostitúció esetén általában gyakori, ezt nevezzük futtatásnak. Ekkor már a kerítő és a jövőbeni kliensek közötti megállapodással is megvalósul a bűncselekmény, nem szükséges, hogy a nemi aktus ténylegesen is megtörténjen.
Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy Tekerinét jogosan vetették börtönbe, cselekménye bőségesen kimeríti a kerítés büntetőjogi fogalmát, s a mai törvények alapján akár öt évig is börtönben lehetne tartani.
Az élet körforgása, amire a jog csak reagál, viszont azt bizonyítja, hogy a prostitúciót nem lehet kiirtani a törvény nevében, így főhősnőnk helyébe nyilván egy másik Tekeriné kerül, akit a törvény tovább fog üldözni… és így tovább, és így tovább. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a jognak érdemes-e tiltani olyan tevékenységet, amit úgysem lehet betiltani…
De térjünk vissza az ifjú Claudio ügyére.
A paráznaság és a házasság előtti nemi életet Bécs korabeli, hatályos jogrendszere alapján halállal büntethető. Bár húsz évig nem alkalmazták ezt a jogot, de most Angelo, a bigott és engesztelhetetlen városvezető lecsap az első bűnösre, a bővérű, ifjú Claudiora, aki a korabeli viszonyok szerint tényleg komoly bűnt követett el: még a templomi ceremónia előtt elhálta a házasságot, és teherbe ejtette menyasszonyát. Angelo persze kegyelmet adhatna neki, de esze ágában sincs. Példát akar statuálni. Hite szerint ugyanis egy kivégzéssel többet érhet el, mint száz letartóztatással! Claudiónak tehát halnia kell, hacsak… – hacsak valaki ki nem könyörgi a kegyelmet.
És itt lép színre Izabella, Claudio szűz húga, aki apácának készül.
Meryl Streep mint Izabella, 1976, New York – Shakespeare Festival
Kegyelemért járul Angelo elé, és megpróbál a szívére hatni, hogy megmentse fivérét a halálos ítélettől. Lássuk, hogy az erkölcs és a jog feddhetetlen őre vajon enged-e Izabella könyörgésének?
IZABELLA
Van egy bátyám: halálra van ítélve.
Uram, könyörgök: ítéld el hibáját,
De ne őt magát!
ANGELO
Ítéljem el a bűnt, de ne a tettest?
A bűn öröktől elítéltetett.
Egész tisztem haszontalan, ha én is
A bűnt ítélem el, akár a törvény,
S a tettest nem.
IZABELLA
Hát mindenképpen meg kell halnia?
ANGELO
Nincs mentsége, lásd be.
IZABELLA
De van! Ha megbocsátasz!
ANGELO
De nem akarom.
IZABELLA
S ha akarnád, tehetnéd?
ANGELO
Nem tehetem, amit nem akarok. Döntöttem róla, késő.
IZABELLA
Még visszavonhatod! Ha ő van helyeden s az ő helyén te:
Te buksz el úgy, mint ő! De bezzeg ő – Nem volna ily kegyetlen, mint te vagy.
ANGELO
Törvény szerint a bátyád: kárhozott. Csak szót pocsékolsz.
A törvény ítélt bátyádról, nem én. S ha rokonom volna is – öcsém, fiam –,
Akkor is: Holnap meg kell halnia!
IZABELLA
Ó, uram, Gondold csak meg: húsz éve a városban senki sem halt meg ezért a bűnért! Senki sem. Pedig de sokan követték el!
ANGELO
De a törvény nem halt meg, csupán aludt. Hány van, ki nem mert volna bűnbe esni,
Ha már az első, aki vétkezett, Felel tettéért! Most a Jog fölébredt s kiírtja a bűnt – Egyszerre s mindörökre!
IZABELLA
Légy kegyelmes!
ANGELO
Törvényesen éppen így vagyok kegyelmes az ismeretlen százakhoz, kiket
E megbocsátott vétek sértene. Ne ostromolj! Bátyád meghal. Nyugodj bele.
Izabella bátyja ügyében tehát egyrészt a szokásokra hivatkozik, hiszen több mint húsz éve már, hogy valakit ily bűnökért halálra ítéltek volna. A városban íratlan szokásjogként él, hogy a házasság előtti nemi kapcsolat megengedett.
Másrészt, Angelo kegyelmet adhatna a ius aequum, a méltányos jog alapján is, hiszen a „bűnt” saját jegyesével, leendő feleségével, születendő gyermeke anyjával követte el. Mindazonáltal, jogilag Angelo érvelése helytálló.
Az akkor hatályos jogszabályok szerint, aki házasságon kívül, nemi kapcsolatot létesít, bűncselekményt követ el és halálbüntetéssel sújtható. Ahogy Angelo fogalmaz: atörvény nem halt meg, csupán aludt, azaz jogi nyelvre lefordítva, a törvény továbbra is hatályos és alkalmazható, csupán a jogalkalmazás szempontjából az elmúlt húsz évben nyugvó állapotban volt. Mindezek alapján, Angelo, mint a jogalkalmazásra felhatalmazott személy, törvényes úton halálra ítélheti Claudiot.
IZABELLA Szállj magadba; Zörgess belül és kérdezd meg szived: Nincs ott olyan, mint bátyám bűne volt? (hosszan néz Angelo szemébe) És ha szived bevallja gyengeségét, Ne követeld Bátyám halálát.
ANGELO (megmarkolja a szívét valami ellenállhatatlan szenvedély) Vér lüktet szavadban, S felkorbácsolja az én vérem is. (el akar menni)
IZABELLA Ne menj el! Megvesztegetlek, jó uram!
ANGELO (megtorpan) Hogyan? Megvesztegetsz?
Izabella, végső kétségbeesésében, ösztönösen megpendít egy húrt; törvénytelenséget helyez kilátásba. Bár a megvesztegetést ő csupán szimbolikusan gondolja, mégis a hirtelen magas pozícióba került Angelo lelkében elindul valami kísértés… Most megkaphat valamit, amit kínosan erkölcsös életében soha nem kaphatna meg. A lélek mélyén felébred valami perverz ösztön – és visszafojthatatlanul tör fölfelé…
ANGELO Megvesztegetsz!?
IZABELLA Óh, nem hitvány pénzzel, nem drágakővel, – de igaz fohászával egy tiszta szűznek. (reszketve Angelo elé térdel)
Meryl Streep (Izabella) és John Cazale, mint (Angelo), New York – Shakespeare Festival, 1976
ANGELO (belső monológ)
Mi ez? Ennek a lánynak a szűziessége jobban föltüzel, mint kacér szajhák incselkedése? Fuj!
Mit is csinálok, – ki vagyok én? Kívánom ezt a lányt ocsmányul épp azért, mert szűz és tiszta? Hagyjam élni a bátyját! A tolvajoknak szabad útja van, ha lop a bíró!
Tán belészerettem, hogy vágyom rá? Szajha, se fortéllyal, se istenadta bájjal,
Föl nem kavart még soha életemben – és most e tiszta szűz elveszi az eszem…
Nagy Isten! Mit teszek…?
IZABELLA (Angelohoz) Kegyelmezz, uram!
ANGELO (Izabellához) Nos… Ha bátyád életéért cserébe át kellene adnod a tested a parázna vágynak – mit tennél?
IZABELLA (nem érti még, jelképes beszédnek tekinti) Inkább adnám át a testem, mint a lelkem.
ANGELO Lelkedről nincs szó: kényszerű bűnök fölíratnak, de nem számítanak be.
IZABELLA Hogyan mondod?
ANGELO Hogy jól megérthess, szólok vaskosabban:
Mit tennél, ha – mondjuk, megtudnád, hogy megkívánt téged egy férfi, aki befolyása és rangja által levétetheti bátyádról a törvény szoros bilincsét… Tehát, ha nincs más választás előtted:
Vagy átadod testednek kincseit ennek a férfinak, vagy – bátyád kivégzik…
Mit tennél akkor?
IZABELLA (gyanút fog) Kérlek, beszélj világosan!
ANGELO Értsd meg: szeretlek, kívánlak…
IZABELLA Bátyám is szerette és kívánta kedvesét – S te azt mondtad erre: meg kell halnia.
ANGELO De nem kell, hogyha engemet szeretsz.
IZABELLA (lassan) Mi…? Te… meg akarsz… kapni – engem?
Az ösztönei által elragadott Angelo ebben az esetben a hatalommal való visszaélés tipikus példáját követi el. Izabella választhat: vagy lefekszik Angeloval, vagy hagyja, hogy bátyját kivégezzék. Angelo tette, jogi értelemben büntethető, erkölcsi értelemben aljas. Egyrészt a hatalommal való visszaélést a történetünk idején a legtöbb városban halállal büntették, továbbá, a helyi szabályok szerint, amit Izabellától kér, szintén bűncselekmény, és halállal büntethető. Másrészt, erkölcsi értelemben is bűnös, mert ugyanazt készül elkövetni, melyért Claudiot halálra ítélte.
Lássuk, hogy dönt a megzsarolt Izabella:
IZABELLA Te meg akarod kapni a testemet?
ANGELO (mosolyog) És meg is kapom… most már nincs megállás:Zúgó véremre zablát nem vetek! Hajolj meg e vad indulat szavára! Hagyj minden illemet, (már kéjsóvár) – Váltsd ki bátyád:
Kívánságomra engedd át a tested!
Ha nem teszed: nemcsak fejét veszik bátyádnak;
Ridegséged még nyújtja is halálát
Lassú kínokkal. Holnapig felelj,
Vagy szenvedélyem rajta tombolom ki:
Zsarnok leszek! Beszélhetsz, úgyse használ:
Hamisságom súlyosabb igazadnál!
IZABELLA (döbbenten) Szüzességem a bátyám életéért?
Akkor inkább – haljon meg Claudio: Tisztaságom bátyám előtt való.
A jelek szerint tehát Claudiora halál vár. Izabella nem enged a zsarolásnak. Angelo és Izabella jelenete két nagy kérdést vet fel. Elsőként azt, hogy létezhet e olyan eszköz Izabella, vagy akár Claudio kezében, mellyel megakadályozhatják, törvényes úton az igazságtalanságot? A történetben felvázolt helyzetben, azt kell mondjuk, nem nagyon.
Angelo hatalmaskodására ugyanis nincsenek tanúk.
Claudioéknak tehát jogi értelemben nincs fegyvere Angelo ellen.
A másik nagy kérdés Izabella választása. Vajon fel kellene áldoznia a szüzességét, üdvét a bátyja életéért? Hiszen a korabeli felfogás szerint meggyalázná őt Angelo és így soha nem üdvözülhetne…
Borzalmas dilemma előtt áll most Izabella. Lelke két szélsőséges, de ugyanolyan erős érzelem között vergődik. Egyrészt meg akarja menteni a bátyját, akit mindennél jobban szeret. Másrészt viszont meg akarja őrizni az erényét, tisztaságát, amely nélkül a világ ítélné halálra, ráadásul oda az üdvözülés… ne feledjük: Izabella Krisztus menyasszonyának, azaz apácának készül… képtelen szembenézni azzal, hogy megbecstelenítse őt Angelo. De a bátyja élete talán még a saját életénél is fontosabb neki. Erkölcs, vagy élet? Mai felfogásunk szerint ez nem nagy dilemma, de a korabeli világban, az összes keresztény államban a paráznaság kánonjogilag bűnnek számított, melyet a büntetőjog eszközeivel üldöztek.
Izabella felkeresi bátyját, Claudiot a börtönben.
CLAUDIO Mi jó vigaszt hoztál, hugom?
IZABELLA Készülj a halálra – Már holnap indulsz.
CLAUDIO Nincsen semmi mentség?
IZABELLA Olyan van csak, mely az én szívemet megrepeszti.
CLAUDIO De van tehát?
IZABELLA Igen, bátyám, te életben maradhatsz; De holtig kínoz majd a lélek.
CLAUDIO Ez hogy lehet, nem értem?
IZABELLA Mondd: meg mersz-e halni?
CLAUDIO Hogyha halni kell, igen, bátran.
IZABELLA Köszönöm! Tisztább vagy, semhogy megvedd életed egy aljas alkun.
Nos, halld: ez a színleg szent helytartó, ki jámbor képpel, megfontolt beszéddel
Az ifjuságra s minden léhaságra úgy csap le, mint sas a csibére – egy ördög!
Ha fölkavarnák lelke mocsarát, A pokol nyílna meg.
CLAUDIO A jámbor Angelo?
IZABELLA Képzeld csak el, Claudio: ha szüzességem néki áldozom, te szabad lehetsz.
CLAUDIO Nagy Ég! Az nem lehet!
IZABELLA De! Még ma éjjel – vagy odaadom magamat – vagy holnap reggel meghalsz.
CLAUDIO (kiborul) De nem akarok meghalni! Nagyon félek! A halál borzasztó!
IZABELLA De még borzasztóbb a meggyalázott élet!
CLAUDIO Nem! A legyűlöltebb földi élet – betegség, ínség, szégyen, börtön együtt –
Az Éden kertje, ha zörget a halál. Meghalni! Hideg sírban kushadni és rohadni!…
E forró, érző, mozgó test s a játékos kedvű szellem – az élet helyett – HALÁL!?
Ó, ez kibírhatatlan! Édes hugom, hadd éljek! Hozz áldozatot!
Ha vétkezel, hogy bátyádat kiváltsad, / Feloldozást nyersz majd e bűn alól!
IZABELLA (döbbenten és csalódottan) Te bűnöm által kívánsz életben maradni?! Az talán nem bűn, ha testvérhúgod gyalázatán nyersz életet? Feküdjek le egy szörnyeteggel, kitől undorodik a testem és a lelkem? Ó, te vagy a szörnyeteg! Gyáva féreg! Csak azért se most már! Te nem botlottál: a bűn természeted. Halj meg!
A mindent elsöprő, profán élni akarás és életösztön csap itt össze a lelki meggyőződésen alapuló szilárd erkölcsi tartással. Ez a konfliktus nem oldható fel. Mindketten a saját életfelfogásuk és meggyőződésük szerint érvelnek és emberileg egyikük sem ítélhető el.
Paradox módon azonban, a jogi szemléletet érvényesítve, Claudio itt akarata ellenére bűnsegéddé válik. Azzal, hogy megpróbálja rábeszélni Izabellát a szexuális közösülésre, Angelo pszichikai bűnsegédévé válik. A pszichikai bűnsegéd azzal segíti a tettest, hogy az áldozatot lelkileg bátorítja, buzdítja az ellene elkövetendő, bűnös erőszak megengedésére. Így hozzájárul a tettesi alapbűncselekmény elkövetéséhez. Ha Angelo tehát megerőszakolná a lányt, Claudiót akár, halmazatilag pszichikai bűnsegédletért is el lehetne ítélni…
Értsük meg most Izabella magatartását – a jog és a társadalmi-vallási felfogás aspektusából.
Izabella vonakodása saját erkölcsi értékein, meggyőződésén alapul. Ezeket a szigorú erkölcsi törvényeket az egyház sulykolta a kor emberébe és a kánonjog az, mely alapján betartatta őket. A szekularizációt követően ezen előírások fokozatosan enyhültek mind a jogalkotásban, mind a közfelfogásban. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy napjaink jogi- és morális környezetben, kánonjogi tiltás hiányában hány szűzlány mondana igent Angelo „ajánlatára”? Valószínűleg többen mondanának „igent”, mint „nemet”…
De nézzük, Shakespeare hogyan oldja fel ezt a dilemmát.
Tudni kell, hogy a herceg, inkognitóban, álruhában, mint szerzetes Bécsben marad, és követi az eseményeket. Ügyesen, mint barát, Izabella bizalmába férkőzik. Izabella mindent elmond neki – és kétségbeesetten kéri a segítségét.
HERCEG (álruhában, mint szerzetes) Lányom, mindent tudok helyzetedről. Tudom, mivel ostromol ez a szörnyeteg. Szüzességedet akarja bátyád életéért. Mit fogsz csinálni, hogy a helytartónak is kedvére tégy, s a bátyádat is megmentsd?
IZABELLA Inkább haljon meg bátyám a törvény szerint, mint hogy odaadjam magam, és gyermekem szülessék ettől az ördögtől – törvénytelenül.
HERCEG Lehet, hogy tudok egy megoldást! Hallottál-e Mariannáról?
Shakespeare itt, remek dramaturgiai fordulatként egy új karakter bedobásával oldja meg a helyzetet. Alaposan oda kell most figyelnünk a hercegre:
HERCEG Évekkel ezelőtt ezt a Mariannát eskü alatt eljegyezte magának Angelo. Már a lakodalom is ki volt tűzve. De az eljegyzés meg a kitűzött menyegzői nap közt a lány egész családját hajótörés érte a tengeren. A hajón volt a hozomány is, amit épp az esküvőre hoztak. Mindenki odaveszett. Képzeld el, milyen csapás volt ez szegény Mariannára: elvesztette apját, anyját, testvéreit, kiket oly forrón szeretett – s velük együtt a hozományát… s erre, tudod mit tett Angelo? Felbontotta az eljegyzést! Így a lány mindent és mindenkit elvesztett…
IZABELLA Így cserbenhagyta őt Angelo?
HERCEG Otthagyta könnyei közt; egyet le nem törölt! Visszavonta minden esküvését azzal az ürüggyel, hogy valami becstelenséget fedezett fel a lányban. Rá se hederített a sírás-rívásra. Marianna még ma is utána sóvárog. De ő olyan, mint a márvány: öntözhetik a lány könnyei, meg nem olvad.
IZABELLA De mi haszna lehet Mariannának az én ügyemből?
HERCEG Angelo szívtelen keménysége nemhogy kioltotta volna a lány szerelmét: még szilajabbá tette, mint torlasz a folyót. Ma is imádja reménytelenül Angelot!
(konspirál, szuggesztív) Menj el Angelóhoz; tégy úgy, mintha engednél a kérésének: ígérd meg, hogy az övé leszel ma éjszaka.
De kösd ki, hogy nem maradsz nála sokáig; kösd ki, hogy egész idő alatt teljes legyen a sötétség, és egy szó se essék; végül pedig, hogy a hely alkalmas legyen az aktusra. Ha ezeket megígéri – sikerül minden.
IZABELLA Nem értem…
HERCEG Azt a megsértett, sóvárgó leányt rávesszük, hogy menjen el a találkozóra, – és helyettesítsen téged. Így Angelo megkapja, amit akar, bátyád megmenekül, a becsületeden sem esik csorba, szegény Marianna is boldogul, s leleplezzük Angelót is, aki, ha kitudódik az eset, kénytelen lesz a jóvátételre, azaz el kell vennie Mariannát, akivel elhálta a korábban ígért házasságot.
Siess hamar Angelóhoz! Játszd el a megtört lányt – ígérd meg neki az éjszakai nászt. Én megyek azonnal Mariannához. Biztos vagyok benne, hogy vállalja ezt a kalandot: helyetted odaadja szüzességét ma éjjel Angelonak!.
IZABELLA Köszönöm a jó tanácsot atyám! Megyek Angelóhoz, megbeszélni az éji randevút!
Micsoda ravasz, gátlástalan és érzéki csel! A hatalmával visszaélő, jogsértő Angelot most ellenfelei egy másik jogsértéssel – megtévesztéssel akarják leleplezni. Azaz, a bűncselekmény leleplezése céljából létrehozott fiktív személyazonossággal szereznek bizonyítékot. De szabad-e jogot sérteni a jog betartatása érdekében, ha másképp nem derül ki az igazság? Örök – és máig eldöntetlen kérdés ez a jogállamiság világában.
Mindenesetre Angelo, lázas gyönyörűséggel magáévá teszi Mariannát – abban a tudatban, hogy Izabellát öleli a sötétben. A házasságon kívüli nemi közösüléssel éppen azt a törvénytelenséget követi el, amit az általa felújított törvény értelmében halállal büntet.
A történet váratlan fordulatot vesz:
ANGELO Amit tettem, kiforgat önmagamból. Megrontottam egy leányt, kényszerítve, hogy adja nekem szüzességét. – S a legelső ember rontotta meg: A törvény őre! Úristen, ha azt a lányt nem késztené hallgatni szűz szemérem, hogy megleckéztethetne most! (kis, emlékező kéjjel) Milyen odaadó volt az ágyban, milyen szerelmes – de nem váltom be mégse ígéretemet: a bátyjának meg kell halnia mégis! Hiszen, ha életben hagyom, később, ha kitudódik, milyen áron maradt életben, vad, ifjú vére megbosszulná rajtam, hogy beszennyezve kapta életét…
Angelo e pillanatban süllyed a legmélyebbre. A nemi erőszak elkövetését és zsarnokságát még magyarázhatnánk emberi gyengeségével, e pillanatban azonban gyávasága aljas gyilkossá is teszi. De mielőtt a kivégzés megtörténne, visszatér a Herceg – leleplezi magát, visszaveszi Angelotól időlegesen ráruházott főhatalmát –és igazságot szolgáltat. Angelonak megparancsolja, hogy rögtön, törvényesen vegye feleségül Mariannát –és amikor ez megtörténik – kihirdeti ítéletét:
HERCEG Ez újdonsült férj itt, e perben kétszerte vétkes: szüzességtipró s ígéretszegő.
A vastörvény most visszahull az ítélő fejére: Ő ítélte halálra Claudiót, és ő ugyanabba a bűnbe esett: Büntetése tehát ugyanaz, amit ő szabott ki: halál! Jó tettért jót várj és kegyet kegyért,
De: „szeget szeggel…” és: „szemet szemért…” Csak azért sürgettük ezt az esküvőt, hogy megőrizzük Marianna tisztességét; ne maradjon rajta örök bélyeg, hogy törvénytelenül hált együtt Angeloval.
A herceg tehát a talio elve, a szigorú jog (jus scriptum) szerint járna el Angeloval szemben, aki így az általa felújított törvénnyel saját hóhérjává válna. Mariannának azonban – aki szívből szereti Angelot – ezzel nem szolgáltatna igazságot, csak fájdalmat okozna neki és özveggyé tenné. Ezért a Herceg a méltányos jog (ius aequum) diadalaként mégiscsak a következőképpen ítélkezik:
HERCEG Ma megbocsátó kedvemben vagyok. Ha te, Izabella, a kezedet nyújtva enyém leszel – Marianna kedvéért kapjon hát kegyelmet Angelo! Szép Izabella! Bevallom – megszerettelek… és Esküszöm, nem bánod meg, ha óhajtod, amit én: Enyém – tiéd lesz és tiéd – enyém. S boldog házasságban élünk: te, meg én…
Hát… így szerez magának feleséget egy herceg… Furcsa vég… az apácának készülő Izabella, megúszva a nemi erőszakot – végül a herceg nászi ágyában köt ki…de tehet mást? Vagy ezt a hercegi kényszert, ezt a hatalommal való szelíd és diszkrét visszaélést elnézzük? Erre már Shakespeare nem ad választ – mindenki a saját érzései szerint ítél.
