Támad a Mars?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Napjaink válságokkal terhelt világának problémáit egyre többen varrják a földönkívüliek nyakába. Idén magasabb fokozatra kapcsoltak az ufókutatók, s tevékenységükhöz nem várt magas szintű támogatást kaptak Kanada egykori védelmi miniszterétől. Korunk legdivatosabb összeesküvés-elméletei tudományos köntösben hódítanak az arra fogékonyak körében.

Huszonnégy órás ufómegfigyelő-szolgálatot finanszíroz Rihanna, a barbadosi származású popsztár – repítette világgá a hírt szeptemberben a bulvársajtó. Az énekesnő ugyanis megszállottan hisz abban, hogy földönkívüli civilizációk képviselői évezredek óta látogatják a Földet, és most a maga eszközeivel akar bizonyítékot szerezni a létezésükre. A popdíva ezért éjjel-nappali megfigyelést finanszíroz a nevadai sivatagban, hogy az égbolt fürkészésével a látogatók nyomára bukkanjon. A bázist azért tartja ideálisnak a tevékenységre, mert a környéken állítólag gyakoriak az észlelések; olyannyira, hogy az ufólesők számára a közelben Little A’Le’Inn (Fogadó a kis földönkívülihez) néven motel is nyílt az idegenek miatt érkező turisták ­fogadására. Rihanna nem az egyetlen celeb­ritás, aki hisz a földönkívüliekben; rajta kívül Tom Cruise, Olivia-Newton John és Dan Aykroyd is tagja a klubnak.

Az összeesküvés elmélete

Könnyű lenne letudni mindezt azzal, hogy a hírességek mindig is ismertek voltak hóbortjaikról. A minap azonban minden korábbinál magasabb szinten történt „bejelentés” az ufók létezéséről, s a hír lázba hozta a világ erre fogékony közvéleményét. „Kanada védelmi minisztereként több ufójelentést olvastam, de akkoriban túlságosan elfoglalt voltam, hogy foglalkozzam velük. (…) De úgy tíz évvel ezelőtt felkeltette az érdeklődésemet, amikor egy ottawai fiatalember anyagot küldött a témáról. … Nagyon mély hatást tett rám a tartalma. Azt gondoltam: óriási dolgokról van szó, s az amerikaiaknak és a világ valamennyi népének jogában áll tudnia, hogy mi folyik itt. (…) Az ufók ugyanolyan valóságosak, mint a fölöttünk szálló repülőgépek. (…) A G8-országok csoportján belül én vagyok az első, aki kormányzati beosztással a háta mögött mondja ki ezt ilyen nyíltan” – jelentette ki idén Paul Hellyer egykori kanadai védelmi miniszter azon az ufóügyi közmeghallgatáson, melyet korábbi amerikai kongresszusi képviselők szerveztek, hogy megvizsgálják „most és minden idők legégetőbb kérdését, vagyis az emberek közt jelen levő földönkívüliekre ­vonatkozó bizonyítékokat”.

Az persze nem újdonság, hogy valaki hisz az ufók létezésében. A mostani ügy különlegessége abban áll, hogy minden korábbinál erősebb hivatkozási alapot adott az ufó­hívőknek, másrészt ilyen magas szinten még nem hozták összefüggésbe a földönkívüliek látogatását napjaink egyik legelterjedtebb összeesküvés-elméletével. A 89 éves Hellyer szerint ugyanis nemcsak hogy – legalább négy különféle fajba sorolható – idegen civilizációk tagjai keresik fel már évezredek óta a bolygónkat, de többen velünk is élnek, sőt ketten az amerikai kormánynak dolgoznak.

Innentől válik bonyolultabbá az ügy, mert az idegenek ittlétének két, párhuzamosan létező értelmezése ismert. Az egyik szerint örülnünk kell a jelentkezésüknek, mert fejlett technológiát – például a mikrochipeket és az üvegszálat – hoznak a földre, mellyel a világ sok gondját-baját meg lehet oldani. Ez viszont ellentétben áll azoknak a titkos egy­leteknek az érdekeivel, amelyek maguk akarják uralmuk alá hajtani a földet, mint például a Bilderberg-csoportnak, a Külkapcsolatok Tanácsának, a Háromoldalú Bizottságnak, a Nemzetközi Bankkartellnek, az Olajkartellnek és más, a világkormány létrehozását célul kitűző szervezeteknek.

A fajok eredete

A másik értelmezés szerint viszont éppen az idegenek szövetkeztek földünk elveszejté­sére. A témának évtizedek óta önálló „szakirodalma” van – olyannyira, hogy egy igazi bennfentesnek Paul Hellyer nem sok újdonsággal tudott szolgálni. Ebben a körben alapmű Michael Salla Jelentés a földönkívüli fajok tevékenységéről és indíttatásairól című 2004-es írása, melyben a szerző aprólékos részletességgel tipizálja a bennünket felkereső fajokat. „Egy 1988-ban készült interjúban Clifford Stone – az Egyesült Államok hadseregénél 22 évet szolgált, ma már nyugdíjas katonai nyomozótisztje, aki számos lezuhant földönkívüli űrhajó és idegen biológiai lény zárt katonai területekre történő szállításában vett részt – elmondta, hogy összesen 57 földönkívüli faj ismert az Egyesült Államok hadserege előtt” – írja a szerző. Jelentése különbséget tesz az idegen fajok között aszerint, hogy a két legmeghatározóbb csoport – az ellenséges, árnyékkormányokban részt vevők, illetve a barátságos, az árnyékkormányok okozta problémák megoldásában felhasználható lények – közül melyikbe tartoznak.

Az exopolitika – az emberiség galaktikus ­civilizációkhoz való hozzáállását kutató „tudományág” – úttörője ennek megfelelően leírja az olyan földönkívüliek, mint a „kis szürkék”, a „magas szürkék”, a „gyíkemberek” és társaik tulajdonságait és küldetését. Ezek között olyan feladatokat találunk, mint a tudatprogramozás, a klónozás, a hibrid ember-szürke faj megteremtése, diplomáciai egyezmények megkötése az árnyékkor­mányokkal, beépülés a titkosszolgálatokba, a gazdasági rendszer manipulálása, a vallási hitrendszer befolyásolása, a média és a hírforrások uralma, a klíma tönkretétele és a földi erőforrások betakarítása.

Hiszékeny amerikaiak

Bár a társadalom nagy többsége megmosolyogja ezeket a jelentéseket, egy idei tengerentúli felmérés kimutatta, hogy ezek a gazdasági válság idején világmagyarázatként szolgáló eszmék egyes körökben termékeny táptalajra találnak az Egyesült Államokban. A Public Policy Polling országos közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 29 százaléka úgy véli, hogy léteznek földönkívüliek, minden ötödik megkérdezett gondolja, hogy a kormány eltusolta egy ufó lezuhanását ­Új-Mexikóban 1947-ben, és négy százalékuk biztos benne, hogy idegen bolygókról érkező gyíkemberek próbálják átvenni a hatalmat a Földön.

A kérdés nemcsak az önjelölt szakembe­reket, hanem a hivatalos tudomány képviselőit is foglalkoztatja. Mások mellett az ismert elméleti fizikus, az angol Stephen Hawking maga sem zárja ki az ufók létezését. Néhány éve azonban élesen elítélte az ufókutatást – különösen a világűrbe sugárzott rádióje­leket kárhoztatta –, mert szerinte az csak arra jó, hogy felhívják az idegenek figyelmét bolygónkra. Márpedig, figyelmeztet, a saját példánk azt mutatja, hogy a fejlett civilizáció ritkán kíméletes a fejletlennel. Szerinte az a legkevesebb, hogy a földönkívülieknek a különféle erőforrásokban, ásványi anyagokban gazdag Földünkre fáj a foguk – úgy véli, végső céljuk az elpusztításunk lehet.
„Nem hittem volna, hogy egy ilyen elismert tudós ilyen ijesztően nyilatkozhat. Szomorú, ahogy ez a nagyhírű szakember félreinformálja az embereket erről a végtelenül fontos kérdésről” – nyilatkozta Paul Hellyer. Szerinte nagyon is együtt kellene működni az idegenekkel, s a maga részéről ezért mindent megtesz. A kanadai St. Paulban például még 1967-ben ő avatta fel a világ első ufóleszállóhelyét, melyet évente több mint ötezren látogatnak meg – mármint földi emberek.

A téma elkötelezettjei különleges ün­nepként tartják számon július 2-át, az ufó­világnapot, melyet az 1947. július 2-án történt roswelli ufóeset emlékére ünnepelnek meg. Akkor állítólag egy azonosítatlan ­repülő tárgy zuhant le az új-mexikói Roswell külső részén; a légierő illetékesei mindent tagadtak, szerintük csupán egy meteorológiai léggömböt fogtak. A rejtély aztán 2007-ben váratlan fordulatot vett: a támaszpont sajtókapcsolati ügyeit intéző hadnagy esküvel hitelesített nyilatkozatot hagyott hátra, miszerint az időjárási ballon fedősztori volt, a valódi tárgyat a hadsereg egy közeli hangárban tárolta.

Nem ő az egyetlen, aki sok év elteltével hirtelen késztetést érez, hogy a világ tudomására hozza egyedülálló élményeit. Se szeri, se száma azoknak a ma már nyugdíjas szakembereknek, akik valamely tengerentúli állami, katonai szervezet egykori munkatársaként úgymond kitálalnak az „igazságról”. Az pedig, hogy ebben mennyi a feltűnési kényszer, és mennyi a valóság, a tudomány mai állása szerint nehéz volna minden kétséget kizáróan eldönteni.

---