Társadalmi halőrzés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

Baradlai egy novemberi délelőttön a Csatornán csukázott Tanár úrral, amikor kiszúrta, hogy a másik oldalon kis halakkal felcsalizott horogfüzért helyez el néhány sumák figura. Nem tudta, mi a teendő, megveretni nem akarta magát a pusztán szemtanúk nélkül, felhívta Janit, az egyesület vezetőjét, aki önkéntes halőr is volt, hogy mit tegyen. Jani sem tanácsolta a közvetlen beavatkozást, csupán annyit, nézzenek szúrósan Tanár úrral, hátha ettől jobb belátásra térnek. Baradlai és tanár úr próbált szúrósan nézni, da a rapsic bandát ez sem hatotta meg, a szereléküket bedobták a vízbe, és otthagyták. Baradlai fonott zsinórral rádobált a túlpartról egy erősebb harcsázó kanállal, de nem találta meg a kishalas horogfüzért.

Jan, megkérdezte pár nappal később, hogy Baradlai nem száll-e be a halőrcsapatba. Baradlai nem nagyon szeretett embereket vegzálni, de azt elfogadta, hogy nagyobb tekintéllyel tud rászólni valakire, ha nyilvánvalóan szabályt sért. Levizsgázott az illetékes hivatalnál, és kapott egy szép igazolványt, nagy derültséget okozva ezzel a baráti társaságban, amikor büszkén bemutatta egy spontán igazolványvillantó-versenyen.

A halőrzés nem veszélytelen vállalkozás, ezzel Baradlai is tisztában volt. Például élénken emlékezett Kari cimborájának esetére, aki halőrként egy kisvárosi Körös-holtágat felügyelt. Kari, a halőr felesége nagy Zámbó Jimmy rajongóként a Király halála után feljárkált a Jimmy, emlékklubba gyászolni. Gyászolás közben összemelegedett a Király Árpád nevű öccsével, ez önmagában nem lett volna baj, ha ezt nem élő adásban közli a férjével az egyik hírhedt kibeszélős műsorban. Innentől Kari minden tekintélye elveszett az őt körülvevő mikroközösségben, ha kérte az engedélyeket, vagy valamiért szólni mert, többnyire azt a választ kapta, hogy előbb tarts rendet otthon, mindezt általában egy velős káromkodással fűszerezve…

Baradlai kb. kéthavonta ért rá sofőrködni a csapatnak, ilyenkor egy helyi vezető megmutatta a reménykeltő haltartó helyeket is, ennyi hozadéka mindenképp volt a halőrhadműveleteknek.

Jani, akit a Baradlai a világ egyik legtisztességesebb és legjóravalóbb embereként ismert, halőrként soha nem ismert pardont. A törvényeket szó szerint értelmezte, ha valakinél a legkisebb dolog is hibázott, például nem volt személyi igazolvány az engedélyhez, rögtön leteremtette a szerencsétlent. Jani egy vízműtelep gondnokaként is dolgozott a város szélén lévő félszigeten, az egykori hajójavító műhely mellett, számos állatot tartott a telephez tartozó ártéri erdős területen, kecskéket, kutyákat, gyöngytyúkokat, és Mefisztót, a fekete kandúrt, akit egy színházból fogadott be. Jani büszkesége egy Nagy Sándor-papagáj volt, a tökéletesen káromkodó madár az első időkben egy falhoz állított, kerék nélküli bevásárlókocsiban lakott a lakásuk előterében. Elég sajátos módon került Janihoz, aki éppen a kecskéket fejte egy borongós novemberi reggelen, amikor valami elkezdte rángatni a kabátujját. Jani lepillantott, a papagáj ismerkedett így, majd Jani vállára szállt, óvatosan belecsípett Jani fülébe, majd megszólalt: Fázom, menjünk be. Jani bement a házba, a papagáj ráült a radiátorra, és azóta Janinál lakik, minden vendégnek beszólogatva, ha éppen kedve van beszélni. Idővel kapott az udvaron egy fűtött röptetőt, és egy feleséget, aki nem hajlandó beszélni, ezért a férj tolmácsol neki néha magyarról papagájra, és közli Janival, hogy az asszony hülye madár. Néha szórakozásból füttyent egyet, és Jani mély hangján szól a kutyáknak és a kecskéknek, hogy gyertek, kaja, a szerencsétlen jószágok loholva mindig beveszik a trükköt. Jani a házában horgászboltot is üzemeltet, ezt villogó ledekből és karácsonyfaizzókból kirajzolt halacskával és egy óriás kék neonhoroggal reklámozza.

Egyik halőrakció alatt Jani teljesen magába zuhanva üldögélt az autóban, amikor Baradlai fuvarozta a halőrbrigádot valamerre. Nem nagyon értette, mi a gond Janival, akkor sem, amikor a többiek ugratták, itt van az új Clodónk, az új magyar bombagyáros. Jani nagy nehezen Baradlai unszolására elmesélte bánatát. Baradlai hitetlenkedve hallgatta a magyar rendőrség egyik legképtelenebb akciójának történetét: a félsziget túloldalán egy bevásárlóközpont hátsó parkolójában gördeszkázó gyerekek találtak egy Népszavába burkolt gyanús csomagot. Kibontották, egy vascső volt benne, amin két led villogott. Azonnal értesítették a tűzszerészeket, azok szétszedték a herkentyűt, megállapították, hogy vaklárma, csak egy ártalmatlan csődarab, amit homokkal töltöttek tele. A homokot beküldték elemzésre a laborba, analizálás közben találtak néhány szál kecskeszőrt. Valamelyik talpas rendőrnek eszébe jutott Jani, aki a helyszín közelében kecskéket tart. Kiment egy titkos nyomozócsoport, megállapították, hogy vízműtelep révén csövek is vannak, ledek villognak a falon, és azt is, hogy Jani valamikor előfizetett a Népszavára, ezt kiírta a postaládára. Ennyi éppen elég volt az alapos gyanúhoz. A vízműtelep mellé állítottak egy figyelőkocsit, csak az volt vele a gond, hogy Jani egyből kiszúrta, de mivel nem tudta, hogy ő a célszemély, még segítségét is felajánlotta a kocsiban ülőknek, néha kávét is próbált rájuk tukmálni. Ez már sok volt a rendőröknek, s mivel úgy érezték, dekonspirálódtak, Janira ráküldték a kommandót. A kecskékre és a papagájra rátörő feketeruhások nem találtak semmit, Mefisztó viszont úgy megijedt, hogy azóta sem mert hazamenni, állítólag az ártéri erdőben ijesztgette a kisebb tacskókat évekig a kutyaiskola mellett. Azért biztos, ami biztos, Jani engedély nélkül tartható gázpisztolyát elkobozták, meg elvittek néhány könyökcsövet a telepről. Janiban egy világ omlott össze, a Törvényről és a Rendről alkotott több évtizedes elképzelését pillanatok alatt összetörték.

Baradlai egyből felmérte a helyzetet, aláíratott egy meghatalmazást Janival, és másnap bebattyogott a rendőrségre. Az ügy előadója kötötte az ebet a karóhoz:
– Közveszéllyel fenyegetés, az eljárást lefolytatjuk!
– Ki fenyegetőzött? – érdeklődött Baradlai, mivel az álbombával kapcsolatban nem történt fenyegető telefonhívás.
– Csak azért nem fenyegetőzött, mert időben megtalálták a bombát – replikázott a nyomozó.
– Ez így nem áll meg, sehol, ezt ön is tudja. Hiányzik a bűncselekményi tényállás egyik eleme, egy homokkal töltött cső önmagában nem bizonyít semmi.

Baradlai látta, hogy nem megy semmire a rendőrrel, valószínű nehezen tudták benyelni a blamázst, szerettek volna az ügytől további presztízsveszteség nélkül megszabadulni. Írt egy szép kerek panaszt az ügyészségnek. Jani ellen fél év múlva szüntették meg az eljárást, a pisztolyt egy év múlva kapta vissza, a papagáj, ha meglát egy feketeruhás embert, rikácsolva kiabálja, rendőr, hülye rendőr, mindezt velős káromkodásba csomagolva.

Baradlai halőrpályafutása is hamarosan véget ért. Egy szlovákiai pisztrángozás utáni éjszaka kirabolták a csapatot, köztük Baradlai mellényével, amiben az összes engedélyét és a halőrigazolványt tartotta, majd mivel nem tudott szót érteni a horgászszövetség új, halőrzést szervező biztosával, kapott egy elbocsátó levelet, egy ajándék, kétcsapágyas horgászorsó kíséretében.

Dr. Bodolai László

---