Tatai sortűz és strasbourgi perbeszéd

Dr. Cech András
Az ELTE-n végzett 1997-ben (summa cum laude), 2005-ben európai jogi szakjogász diplomát szerzett. Több nemzetközi büntetőjogi képzésen vett részt külföldön, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) védői közreműködők listájára idén nyert felvételt. Tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának, a Jogi Szakvizsga Bizottság cenzora. Angol és francia nyelven is dolgozik, oroszul középszinten beszél, jelenleg spanyolul tanul. Igazolt röplabda játékos, szabadidejében lovagolni, biciklizni, időnként táncolni jár. Rajong a magyar borokért, kedvenc városa Budapest.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt Ön képviselte a kérelmezőt a tatai sortűzperként elhíresült perben. Miként vált a kérelmező ügyvédjévé?

Az ügybe úgy csöppentem bele, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáról (EJEB) kerestek meg – más ügyekből fakadó szakmai ismeretség útján – azzal, hogy ebben az igen jelentős ügyben jogi képviselőre van szükség, mivel a Nagykamara előtt tartandó nyilvános ülésen a kérelmező ügyvédje nem tud felszólalni. Megkerestem a kollégát, aki örömmel fogadott, minden segítséget megadott a felkészülésben.

Mi történt ezután?

Bejelentettem, hogy a kérelmező képviseletében én tartom meg a perbeszédet franciául. Röviddel ezután a Bíróság megküldte azon kérdéseket, amelyekre a perbeszédben választ várt. Ezek elsősorban a következőket firtatták: az Egyezmény 7. cikkének (nullum crimen/nulla poena sine lege) megsértésével mondták-e ki idehaza bűnösnek az ügyfelünket, a Genfi Egyezmény és annak kiegészítő Jegyzőkönyve alkalmazhatósága egymáshoz miként viszonyul, van-e erre vonatkozóan nemzetközi szerv által kialakított mérvadó jogértelmezés, a fegyvert viselő sértett tekinthető-e a Genfi Egyezmény 3. cikke szerinti védett személynek (non-combattant), a magyar bíróságokat köti-e e téren valamilyen hiteles jogértelmezés, a nemzetközi jog értelmezésének határait átlépték-e a bíróságok? Külön felhívták a figyelmet arra, hogy csak ezekkel a kérdésekkel lehet foglalkozni a perbeszédekben. A nyilvános ülésre 2007. július 4-én került sor a Bíróság tárgyalójában a Nagykamara előtt, amely 17 bíróból áll, ide értve az elnököt és helyetteseit is.

Hogyan zajlott le a nyilvános ülés?

Azt tudni kell, hogy a nyilvános ülés előtt kb. egy héttel el kellett küldeniük a feleknek a perbeszédeik vázlatát. Erre azért volt szükség, hogy a tárgyaláson dolgozó szinkrontolmácsok az egyik hivatalos nyelvről a másikra (angol–francia) a lehető legpontosabban tudják lefordítani a beszédeket. A nyilvános ülés délelőtt 9 órakor kezdődött és 11-kor rekesztette be az elnök. Fél 9-kor fogadta irodájában a felszólalókat a Bíróság elnöke egy udvariassági beszélgetésre, ahol a nyilvános ülés technikai részleteit is átvettük. Először jómagam tartottam meg a perbeszédet, majd a Magyar Állam képviseletében Dr. Höltzl Lipót úr, aki a neki korábban feltett kérdések kapcsán fejtette ki a Kormány álláspontját, kifogástalan angolsággal. Egymás mondandóját előtte nem ismertük. A bírák végig érdeklődően figyeltek, majd a perbeszédek után az ügyre vonatkozó további kérdéseket tettek fel. Negyed óra felkészülési szünet után előbb én, majd Dr. Höltzl válaszolt az ott feltett kérdésekre, illetve a másik fél perbeszédére. Az ülésről amúgy felvétel is készült, ami a mai napig megtekinthető a Bíróság honlapján (http://www.echr.coe.int/ECHR/EN/Header/Press/Multimedia/Webcasts+of+public+hearings/ 4 July 2007 Korbely v. Hungary).
(A beszéd angolul ITT.)

Mikor született meg az ítélet?

A tárgyalás után is többször összeültek tanácskozni, míg végül 2008 júniusában hozták meg a végleges döntést. Az ítélet kihirdetésére pedig szeptemberben került sor. Ekkor én éppen nászúton voltam, így az internetről és a jelölt kollégám elmondásából értesültem annak tartalmáról.

Mennyiben adtak igazat a kérelmezőnek és mennyiben a Kormánynak?

A strasbourgi eljárásban az idehaza jogerősen megállapított tényállásból indultak ki, a Bíróság abba nem nyúlhatott bele. Így nem vehette figyelembe az ügyfelünk azon hivatkozását sem, hogy ő nem adott tűzparancsot. Ezért a perbeszédben ezt már nem is lehetett vitatni. Azon érvünket amúgy nem fogadta el a Bíróság, hogy az ügyfelünk a Genfi Egyezmény ismeretének hiányára azért hivatkozik, mivel azt nem szabályosan hirdették ki az incidens előtt pár héttel; az volt ugyanis az EJEB álláspontja, hogy egy katonának ezt ismernie kellett. Azt sem fogadták el, hogy a Genfi Egyezmény 3. cikkének hatálya csak a kiegészítő Jegyzőkönyvvel együttesen értelmezhető. Ugyanakkor egyetértett velünk abban a Bíróság, hogy a fegyvert viselő sértett, aki egyértelműen nem adta meg magát, hanem a védencünkkel vitába keveredett, nem tekinthető védett személynek, így az ő lelövése emberiség elleni bűntettet nem valósít meg. Abban is egyetértett velünk a Bíróság, hogy a kérelmező cselekményeit az 1956-os nemzetközi jog szerint kellett vizsgálni. Azt kutatta, hogy a nemzetközi jogi szempontból megvalósult-e emberiség elleni bűntett. E körben aláhúzta, hogy a Genfi Egyezmény megalapozhatja ugyan a nemzetközi jog szerinti emberiség elleni bűntettet, azonban annak megsértése önmagában nem elegendő, vizsgálni kell a nemzetközi jog által megkívánt egyéb feltételek megvalósulását is. Úgy ítélte meg, hogy ezen feltételek a perbeli esetben hiányoznak a tényállásból, így nem valósult meg emberiség elleni bűntett.

Akkor mégis miért ítélték el ismét felülvizsgálati eljárásban idén februárban védencét emberiség elleni bűntett miatt?

Nos, ez előtt én is értetlenül állok. A tárgyaláson kifejtett szóbeli indokolás szerint immár nem a fegyvert viselő sértett lelövése miatt, hanem – a tényállás szerint a védencem által, szerinte más által – a kiadott – egyébként nem szakszerű – tűzparancs miatt, aminek következtében több ember meghalt, illetve megsebesült. A Legfelsőbb Bíróság szerint ezzel a magatartással „igenis” elkövette az emberiség elleni bűntettet. Számomra nem világos, miért hagyták figyelmen kívül a strasbourgi ítélet azon rendelkezését, illetve azon indokolási részét, mely egyértelműen arról szól, miszerint a védencünk (irányadó tényállás szerinti) cselekményei nem merítették ki az emberiség elleni bűntett megvalósulásának összes feltételét, tehát ilyet nem követett el, még a tűzparanccsal sem. A döntés azért is meglepő, mert egyébként a vádhatóság is egyetértett a vádlott javára előterjesztett felülvizsgálati indítványommal. A Be. szerint pedig az EJEB ítélete alapján kell a felülvizsgálati eljárásban a döntést meghozni. Olyan érvekkel ítélték el, amire nyilatkozni sem tudtam.

De úgy tudom, az ügy korai szakában nem ítélték el.

Valóban. Bár a védelmet ekkor nem én láttam el, az ügyet elég jól ismerem. Többször is megszüntették az eljárást elévülés miatt, mert az emberiség elleni bűntett megvalósulását nem látták a bíróságok bizonyítottnak. Majd az első felülvizsgálati eljárásban kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Genfi Egyezmény értelmezése szerint ez a cselekmény emberiség elleni bűntett, így a megismételt eljárásban már csak azt kellett vizsgálni, hogy a védencünk elkövette-e vagy sem. Az eredmény ismert.

Mi lesz ezek után?

Ez nyilván az ügyfél döntése. Megítélésem szerint a februári ítélettel ismét megsértették a védencem alapvető emberi jogait, ezért most legalább akkora eséllyel, ha nem nagyobbal, lehetne eljárást kezdeményezni Strasbourgban, mint 2002-ben. Ugyanakkor azt is számba kell venni, hogy egy ilyen eljárás legalább 3 évig eltart, egy idős emberről van szó, akit a 15 éve tartó eljárás és a börtönévek eléggé megviseltek, és aki már inkább a nyugalmát keresné, akár annak az árán is, hogy beletörődik az őt ért vélt jogsértésekbe. Jóllehet egy újabb eljárás az EJEB előtt, illetve az abban hozandó döntés a hazai és nemzetközi jogtudomány és igazságszolgáltatás szempontjából komoly mérföldkövet jelenthetne.

dr. Bodolai László

Kapcsolódó cikk:

Kirendelt védő és az Emberi Jogok Európai Bírósága – Dr. Molnár László