Tó a felhők között – II. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 

A turisták nagyobb része nem hajózik beljebb a tavon, pedig érdemes. Négyórás út után érhető el a Taquile-sziget, a takácsok birodalma. Itt fennmaradt a hagyományos életvitel, a kecsua közösség főként remek szőtteseiből él, amelyet – Peru más részeitől eltérően – a férfiak készítenek. Érdemes egyet a szigeten aludni és reggel (vagy akár a napfelkelte előtt) megmászni a hegyet, mert a pazar kilátás a tóra és a szomszédos Amantani szigetre megéri. Amantani köves teraszokkal övezett partja is sok érdekességet rejt. Itt aymara hagyományokkal találkozhatunk, és a két hegycsúcson található két templom (Pachatata és Pachamama templomai) megéri a fáradtságot. A körpanoráma révén érzékelhetjük igazán az 5-6000 méteres környező hegyekhez képest az Altiplano sajátosságait. Lassan itt az ideje a Peruba készülőknek az útjuk megtervezésére, hiszen ősszel vagy tavasszal a legideálisabb ideutazni. Javaslom, hogy senki ne hagyja ki a programból ezt a fantasztikus területet!


Számos legenda övezi a tavat. A tóba süllyesztett inka kincsek története tartja magát legmasszívabban, amelynek magyar szála is van. Az 1920-ig magyar várat, Nedecet (ma már lengyel fennhatóságú) 1946-ban meglátogatta Berzeviczy Sebestyénnek és nejének – aki az utolsó inka uralkodó lánya volt – késői utódja, aki ezen család egy korábbi végrendeletét, amely a Titicaca-tó kincsének helyét jelölte, egy ólom szelencében megtalálta a várban. A hurokírásos iratnak Krakkóban nyoma veszett, de a kincskeresők azóta sem adták fel dédelgetett vágyukat.

Visszatérve Punóba, érdemes autóbusszal megkerülni a tavat, és átgurulni Bolíviába. A tavon átkelni nem célszerű, mert a két ország ugyan békében megfér egymással, de katonai naszádjaik azért kackiásan járőröznek a határvonal mentén. A közúti átkelés viszont gyors, rutinszerű. Bolíviában semmilyen magyarellenességet nem tapasztaltunk a közismert történések ellenére sem, így mindenkinek bátran ajánlom, mert a látnivalók páratlanok. A tó bolíviai központjának Copacabana városka tekinthető (erről kapta a híres brazil partvidék és strand is a nevét), jelentése „ahol a türkiz fekszik”. Kétségtelen, hogy a víz színe magáért beszél.

A kisváros többnapi pihenésre, barangolásra is alkalmas, halvendéglői remekek. Ismert zarándokhely, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére tömegek özönlenek ide, és páratlan szokás az autószentelés is (a prekolumbián hiedelmek és a keresztény tanok sokféleképpen keverednek). A szent szobrát Francisco Tito Jupanki inka leszármazott faragta meg, és gyógyító ereje vonzza a zarándokokat. A kálváriahegyről páratlan a naplemente látványa, a helyieknek autó és ház formájú szuveníreket áruló árusokból pedig sosincs hiány (legalább makettként megveszik azokat, amíg nem telik igazira).

Innen közelíthető meg a két legizgalmasabb sziget a bolíviai oldalon. A nagyobb a Napsziget (Isla del Sol), amely földjén az inka eredetmítosz szerint megszületett Virakocsa, a fehér szakállú teremtő, aki megalkotta a Napistent (Inti) és a Holdistennőt. Ez a sziget volt az otthona a első inka uralkodópárnak, Manko Kapaknak és Mama Okljónak is. Itt található a pumafejre hasonlító szent kő, a Titi Kharka, amely névadója lehetett a tónak. Mintegy 5000-en élnek itt három településen. Az Inka-lépcsőt és forrást, valamint a Pilko Kayma romjait is megéri meglátogatni. A szomszédos kisebb Hold-szigetet is érdemes felkeresni. Innen négy kilométerre található a tóban az elsüllyedt város, Marko Pampa (vagy talán maga Wanaku), amelyet hajóról lehet megtekinteni, megtalált kincseiből pedig a sziget múzeumában láthatunk néhányat. A déli rész leghíresebb szigete Suriqui, ahol ma is építik a totoranád hajókat, amelyek Thor Heyerdahl részére is mintául szolgáltak híres útjához a Húsvét-szigethez (Kon Tiki expedíció).

Copacabana és La Paz között félúton található az impozáns Tiahuanaco (Tiwanaku) romváros. amely egykor az egész tóvidék központja volt. Ez a birodalom az i. e. VI. századtól az i. sz. XIII. századig létezett, és a mai Peru és Bolívia déli részét uralta. A romterületen a Kalasasaya platformját és három óriás megalitját, a Napkaput és Holdkaput, valamint a különféle templomromokat és szobrokat érdemes megnézni, köztük a híres Puma Punktut. A kultúrát az aymara indiánok szorították ki végül a területről, emlékei megtalálhatóak a Museo Regional de Tiahuanacoban. A kombinált belépőjegy 15 bolivár (egyébként mindenhol olcsók a belépőjegyek).

Ha Peru felé közúton indulunk vissza, itt ér véget túránk, még Punóban érdemes újra megállni pár szuvenírért, majd észak felé hagyhatjuk el a vidéket. Azonban jobban megéri továbbmenni La Pazba, Bolívia fővárosába, és onnan repülővel vissza Cuzcóba. Ha ezt választjuk, pont útba esik a főváros előtt a Hold-völgye, amely csodás holdbéli táj. A lepusztulással létrejött képződmények között sétálva egy másik bolygón érezhetjük magunkat, amikor pedig az egyik szikla csúcsán megszólal az indián furulya, az semmihez sem fogható élmény.

A túra sajátos hangulatába beleillett az is, hogy a la pazi szállásunk ablakából pont arra a börtönre lehetett rálátni, amelyben Tóásó Elődöt tartották fogva. A világ legmagasabb nemzetközi repteréről felszállva még sokáig láttuk a Titicaca-tó szépségét. Ha minden jól alakul, 2012 márciusában visszatérek ide, addig is köszönet Ács Lászlónak a Peru, Bolívia könyvéért és Viktor barátomnak a rengeteg segítségért (www.latinamerika.hu).

Takáts Attila

 

A cikk előzménye: Tó a felhők között – I. rész


Kapcsolódó cikkek

2022. június 24.

Hormonok és gének bűvöletében

Egészséges életünk megőrzéséhez, eléréséhez tudatos életvitelre van szükségünk – állítják két nyári könyvújdonság szerzői.

2022. június 17.

Musicalek nyara

A Baradlayak, Levi Strauss és Chicago gyilkos lányai is dalra fakadnak.

2022. június 10.

A játszma jól vizsgázott

Egyszerre kémfilm és dráma, szerelmi szállal. A Kulka Jánosra írt szerep telitalálat.