Tuk-tuk

Aki Kelet-Ázsiát nem egy légkondicionált luxusút keretében próbálja megismerni, menthetetlenül kapcsolatba kerül egy semmivel sem összetéveszthető, jellegzetes háromkerekű járművel. Az ázsiai tömegközlekedés titkos fegyvere: a tuk-tuk.

A tuk-tuk voltaképpen beszélő név, aki hallotta már az éppen beindított tuk-tuk semmivel sem összetéveszthető, de azért Komár Mopedre és a Rigára valamelyest hasonlító, felpörgő motorkattogását: tuk-tuk-tuk-tuk-tuktuktuktukuk, rögtön tisztában lesz az elnevezés gyökereivel. A tuk-tuk különben nem is mindenhol tuk-tuk: Indiában és Pakisztánban motoriksaként fut, Nepálban is ezt az elnevezést használják gyakrabban. A helyi BKV, a Katmandu Tuk-tuk Ltd. azonban már utal a főként Délkelet-Ázsiában divatos elnevezésre.

1991-ben, az afganisztáni Dzsalalabadban találkoztam először a szerkezet megkapó látványával – első pillantásra meg voltam róla győződve, hogy egyedi konstrukció. Aztán néhány nappal később az alvó fronton és a Kyber-hágón történt kalandos és sikeres átkelés után a pakisztáni Peshavarban meglepetten kénytelen voltam konstatálni, hogy ezt bizony valakik sorozatban gyártják.

Nézzük valójában mi is a tuk-tuk: a tuk-tuk az egy olcsó taxi. A James Bond rajongók az Octupussy című epizódban láthatták kedvencüket tuk-tukon menekülni, ez a motívum tűnik fel egy, az interneten is megtalálható Bond alapú bankkártya reklámfilmben.

Alapváltozata egy háromkerekű vázra szerelt kb. 125–250 köbcentis erőgéppel meghajtott személyszállításra konstruált, fedett motortricikli. A tuk-tuknak persze vannak különböző alfajai és vadhajtásai. Az alfajok a motor elhelyezése alapján különböztethetők meg. Az indiai–pakisztáni–bangkoki változatban a motor rejtve marad az alváz alá beépítve, a „járműszekrény” zárt és egybeépített. A thai–laoszi határon és Laoszban gyakoribb a leginkább rendőrmotorra emlékeztető szélvédővel felszerelt klasszikus motorkerékpár-szerkezetű fejtor, kissé szűkebb deszantterű potrohhal.

Sebességváltást illetően láttam botváltós, kormányváltós és lábváltós változatot is. A lao változat még felismerhető a tárcsafékes első kerékről, rozsdától rohadó tárcsával. Laosz és Kambodzsa különlegesen ötletes tuk-tuk-téren: többnyire Laoszban található a bővített és fedett oldalkocsis P20-as mintájú Yamaha motorkerékpár, amelyben a tuk-tuk sofőr védtelenül marad.

Ez elmondhatjuk az utasról is, mert telibe kapja a menetszelet, amely egy 10–15 fokos lao reggelen nem kellemes élmény, ha valaki csak pólóban indult el. Laoszi vadhajtás a kerti traktorból átalakított chopper, ami szinte „korlátlan” férőhelyű. Inkább csak a helyiek használják, de valószínű néhány elvetemült turista is kipróbálta már. A chopper feltűnik a kambodzsai falvakban is, itt a Pol Pot-ot túlélt khmerek szerint különösen praktikus, mert a hosszan előrenyúló kerekes orr-rész aknára futás esetén megkímélheti az utasokat, és talán a sofőrt is a sérüléstől.

Kambodzsai – főleg Angkor környéki – változat a kínai kismotor után erősített hintó, amely megfelelő alkudozás után 3 utast is képes szállítani. Ilyenkor ketten a kényelmes fotelban, egyvalaki a kevésbé komfortos favázon kénytelen ülni. A jobban felszerelt hintókon villanyvilágítás is található.

A tuk-tuk régiók szerint megkülönböztethető a sebessége alapján, de ez útminőség-függő is. Az indiai–pakisztáni–nepáli motoriksákban nem kell félni, hogy kiszédül az utas a kanyarban – az alacsony sebesség a legelképzelhetetlenebb helyekről előszédelgő teheneknek is betudható.

Bangkokban viszont találkoztunk sapkanyűvő tuk-tukkal is. Indiai sebességen szocializálódott útitársamnak pillanatok alatt lekapta a fejéről a menetszél sokat megélt kedvenc baseball-sapkáját, a trendin rábiggyesztett napszemüveggel együtt. A gázmeghajtású speedy tuk-tuk hátsó ülése komoly próbatétel a gyorsforgalmi úton. A motorzajon átütött a szerencsétlen szemüveg reccsenése, ahogy áthajtott rajta a nyomunkban loholó Toyota pickup.

A tuk-tukok felszereltsége is differenciált: lemérhető, hogy legmuzikálisabbak a pakisztáni sofőrök. Náluk ugyanis a legszakadtabb tuk-tuk is komolynak tűnő kínai tuk-tuk hi-fivel van felszerelve. Nemritkán négy hangszóróból dübörög a zene, volt szerencsém egy ilyenben a Modern Talking együttes Brother Lui-ját hallgatni indiai remixben. A pakisztániaknak a szépérzékük is erős, a legtöbb, alaphangon freskókkal már telefestett motoriksát színes üvegcserép-intarzia berakások díszítik, villogó karácsonyfaégőkkel.

A variációs lehetőségek nem ismernek határt, a tuk-tuk-konstruktőrök megpróbálnak minden igényt kielégíteni. Az ülések elrendezése lehet menetiránynak oldalt, háttámla középen, mint a Magyar Néphadsereg által is rendszeresített páncélozott csapatszállító jármű – BMP – deszant terében, a szállítható személyek számát tekintve pedig láttam 20 személyes, 3 kerekű tuk-tukot is. A meghajtás módja első vagy hátsó kerék, az üzemanyag gáz, benzin, illetve vegyes üzem, minden megtalálható.

Néhány szót a tuk-tuk-sofőrök is megérdemelnek. A legelvetemültebbek tapasztalataim szerint az indiaiak. Az új-delhi iráni nagykövetségen megismertünk egy new-york-i muzulmán zarándok csoportot. Az egyik tagja, alsó hangon 2,3 méter magas fekete figura az angol nyelvű vízumkérelmet a mi segítségünkkel töltötte ki. Kicsit csodálkoztunk, amikor megtudtuk, honnan jött. Később a követségtől visszaúton derült fény az illető társaságban betöltött szerepére: egy felborított motoriksa mellett álldogált halálos nyugalomban, miközben a sofőr az öklét rázta ordítozva. A többi zarándok csak röhögött.

Az indiai motoriksák egyedülálló módon taxaméterrel felszereltek. A leggyakoribb sofőr-trükk, hogy beülsz külföldiként a járműbe, és elfelejtesz előzetesen az árban megegyezni. Az úti célhoz érve általában a sofőr ilyenkor olyan horribilis összeget mond, ami legalább 3 éves indiai átlagfizetés. Ez esetben nincs mit tenni, fizetni kell. Ez kivédhető úgy is, hogy előre megalkuszunk a sofőrrel, így talán csak háromszor kell többet fizetni, mint a reális ár.

Pierre, a francia tanított meg a sofőrök megfelelő kezelésére. Pierre, a francia, az új-delhi Connaught Place legtapasztaltabb és legrafkósabb turistája, például a minden irányból támadó fülpiszkálók – kötőtűvel fültisztítást végző magánvállalkozók – ellen egy óriás fejhallgatóval védekezett, így az orvul történő fülbetúrástól is védetten a visszautasíthatatlan ajánlatokat sem kellett végighallgatnia.

Tehát a kezelés: az utas beül a motoriksába, a sofőr mögé. A gyanútlan sofőr elindul, közben az utas a sofőr háta mögött lévő taxamétert halkan lefordítja. Az úti célnál a sofőr jön az általa megálmodott viteldíjigényével. Ilyenkor határozottan a taxaméteren lévő számra kell hivatkozni, ami persze az infláció miatt általában jóval kevesebb, mint a reális ár. Ha eléggé kitartóak és állhatatosak vagyunk, valahonnan – általában a tetőkárpit mögül – előkerül egy fordítókulcs, amely a taxaméteren lévő számhoz tartozó rúpiaösszeget tartalmazza. De ilyenkor sem mindig lejátszott a menet, mert akkor a sofőr különböző árdrágító tényezőkre hivatkozik: emberek száma, másik kerület, a fehér ember nehezebb, mint a helyi stb. Na, ilyenkor kell egy 2–3 méteres zarándok muzulmán!

Vigyázni kell akkor is, amikor sietünk, mert a tuk-tuk-sofőrök hajlamosak túlértékelni a jármű teljesítményét. A lao határ mellett sikerült kifognunk Laosz egyik leglepukkantabb tuk-tukját, ami miatt majdnem egy napot csúsztunk. A sofőr – miután megalkudtunk – odavezetett szétesőfélben lévő járgányához – az alkudozás előtt nem tudtuk, mely sofőr melyik tuk-tukhoz tartozik. Riadtan kérdeztük, jó-e a gép, kibírja-e az utat a 30 km-re lévő thai határig. Ő büszkén kihúzta magát: Good tuk-tuk, very speedy! A speedy tuk-tuk fogalom lett, ez után, szerencsétlen, kettesből nem tudott feljebb váltani. Néhány kilométer után előre kellett ülni a sofőr mellé, hogy kibalanszírozzuk a járgányt. Így az első kerék nem emelkedett a levegőbe és kormányozhatóvá vált. Miközben az erősen hűlő levegő és a szembeszél miatt szétfagytam – a szélvédő csak a sofőrt védte – néha véletlenül ráléptem a fékre, és komoly irtást végeztem a Mekong szúnyogállományában, kábé kétszázat sikerült lenyelnem útközben. Egyedül az útszéli kínai porcelánlerakat gyöngyszemeként felbukkanó, életnagyságú ülő németjuhász kutya szobrának látványa okozott némi visszafogott vidámságot a keserves út alatt.

Szólnék néhány szót a tuk-tuk mutációiról is. Ezek négykerekű, átalakított járművek, kisteherautók, pickupok rakterei, tetőkkel és ülésekkel felszerelve. Ezek közül extremitásként megemlíteném a thai rabszállító tuk-tukot, és a lao Uaz és Zil tuk-tukot.

A tuk-tukot vagy imádni vagy gyűlölni lehet, köztes állapot nincs. Engem az első utazás élménye örökre a tuk-tuk rabjává tett. Egy pakisztáni hűtőgép-fegyvercsempész társaság vendégeként eltöltött, nem mindennapi éjszaka után, vissza nem térő pszichedelikus érzés a peshawari kavalkádban száguldani alkonyatkor, a forgalommal szemben, folyamatosan tülkölve, dübörgő hangfalak alatt a sofőr mellett, félfenékkel ülve. Ölemben lengyel alumíniumvázas hátizsák, a lábamat el-elkapkodom a törékeny járgányt súroló teherautók hatósugarából. De élve sikerült megúszni, mint minden későbbi tuk-tuk utat.

dr. Bodolai László