Üdvözlet Laoszban!

Ha valaki indokínai körutazást tervez, semmiképpen se hagyja ki a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot. A határ Bangkoktól egyéjszakányi vonatútra található, a vízum a határon beszerezhető.

A Mekongon átvezető Friendship bridge laoszi oldalán várakozó, személyszállításra átalakított Zilek láttán az első pillanatban egy kicsit megretten az ember, mi vár rá később. Az árusok kínai katonai látcsöveket próbálnak a turistákra sózni, a duty free shopban csak alkoholt lehet kapni. A határtól kb. 20 km-re található főváros, Vientiane furcsa szocreál-keletis keveredése sem túl biztató. Egyedül a Mekong partjára kiépített sétatérszerűség, a Római-partra emlékeztető kiülős kocsmáival és a közelben kiépített villanegyed emészthető.

Érdemes itt megtekinteni a világ legmagasabb kifutópályáját, amely valójában a kommunista időkben emelt monumentális emlékmű. A vietnámi háború után állítólag az USA segélyt folyósított a laoszi kormánynak a kifutópálya lebetonozására, de a segélyt az emlékmű felállítására fordították. Innen ered a becenév.

Az utcán feltűnik néha Laosz egyetlen Porschéja, egy-két Mercedes és terepjáró, de a gépjárműpark eléggé lerobbant. Színfoltként gyakran láthatunk a vietnami háborúból itt ragadt amerikai Jeepeket. A laoszi városi tömegközlekedés alapja, mint keleten általában mindenhol, a tuk-tuk. A tuk-tuk egyedi képződmény: a leggyakoribb típus úgy néz ki, hogy egy megfelezett motorbiciklire hátul fedett utasteret erősítenek, ott szoronganak az utazni vágyók. A „tuk-tuk driver” is összetéveszthetetlen, a ferihegyi taxisok hozzájuk képest korrekt úriemberek. Nagyon sokféle tuk-tuk létezik, laoszi specialitás például az UAZ tuk-tuk, de van Toyota tuk-tuk, és az utánozhatatlan dizájnnal rendelkező távolsági autóbuszokat helyettesítő Zil vagy Ural tuk-tuk.

Laoszról tudni kell, hogy most tart a késői Kádár-korszaknál, még zajlik a spontán privatizáció. Viszonylag olcsó minden, de kezdenek ráállni a turizmusra. Valószínűleg thai tapasztalatokat felhasználva jöttek rá nagyon gyorsan, hogy mi kell a nyugati turistáknak.

Erre jó példa a Vang Vieng nevezetű városka, amelyről a Lonely Planet (a legfelhasználóbarátabb útikönyvek egyike) nem közölt túl sok információt. Mikor ott jártunkkor leszálltunk a buszról – most már a Zilek mellett buszok is közlekednek –, és elhajtottuk a tuk-tuk-hiénákat, meglepően jól kiépített turistaközpontot találtunk, tele félig nyitott kávézókkal, vendéglőkkel, 5 dollár/nap/szoba árfekvésű vendégházakkal. Mindez egy cseppkőbarlangokkal teli karszthegység lábánál, egy kristálytiszta folyó partján.

A városkában szinte csak amerikai és európai fiatalok tartózkodtak, a vízpart tiszta Sziget-feeling. A folyó túlpartján, ahova egy bambuszhídon lehet átjutni, található a hippi nosztalgiára berendezkedett Other side kocsma. Csak Doors vagy Bob Marley szól a feltornyozott hangfalakból, a pálmafákra felerősített függőágyak mellett. Az Inside kocsma egy félszigeten ontja a technót, ott csak trendi zenék szólnak, néha becsúszik egy kis U2. Napközben nagyon meleg van, ezen segít egy speciális szolgáltatás. Ötletes utazási irodák a hőguta szélén álló utazókat traktorbelsők társaságában felszállítják egy tuk-tukkal a folyó mentén 10 km-re. Ott az ember beleül a belsőbe, mint a Macskajaj című filmben, és lecsorog az őserdőn keresztül, az Apokalipszis most-ból vagy a Szakaszból ismert tájakon.

A csorgási élményt fokozzák a part menti Beerlao (laoszi sör) árusok, akik az őserdőben először kifüggesztenek egy reklámfeliratot a pálmafára, hogy „Beerlao 20 méter”. A szomjas turista a partközelbe irányítja magát, ott már várja az árus egy hosszú bambusszal, és kihúzza. Utána sörrel a kézben lehet tovább csorogni a pálmafák alatt. A Beerlao ára a legdrágább helyen is alig több 150 Ft-nál, ráadásul hat és fél decis.

A parton körülbelül naplementéig lehet kibírni, mert utána nagyon leesik a hőmérséklet. A kávézókban és a vendéglőkben általában a legújabb premierfilmeket vetítik vcd-n.

Találtunk egy általam eddig csak hallomásból ismert intézményt, a Special foods and drinks restaurantot. Először a mindig vigyorgó pincért szúrtuk ki, utána az árlapot. A special dolgok kb. két dollárba kerülnek. Érdemes beülni, mert sokan nem tudják, mit jelent a special kódszó, és egyesek gyanútlanul nyomják magukba a pszichoaktív gombával készült dolgokat. A hatás kábé fél óra múlva áll be, láttam elszállni 50 éves jóvágású angol asszonyt is. Ő közben valószínűleg marslakókat látott.

A Vang viengi piac sarkánál ott jártunkkor dolgozott egy lao sakkárus. Ha arra sétált egy turista, akkor odasompolygott hozzá, elővett egy idétlen sakk-készletet, és halkan megkérdezte: Chess? Ha nemmel válaszoltak neki, valami követhetetlen logika alapján jött a következő kérdés: Smoke? A fura meglátás gyökerein, hogy aki nem tud sakkozni, az biztos hasist szív, azóta is töröm a fejem.

Laosz legveszélyesebb állata a kakas. Ha valaki szállást keres, előtte mindenkép érdemes körülnézni, hogy a vendégház mellett kapirgálnak-e kakasok. Mi általában a vezérkakas mellett találtunk szállást. A vezérkakast csak akkor lehet felismerni, amikor már késő. Általában ő kezdi a kukorékolást hajnali fél egy környékén. De nem a jó magyar tanyasi kakas módján, hanem valami iszonyatos hangtartományban. A kukorékolás dominóelvszerűen végighullámzik a környéken, amíg vissza nem ér az ablak alá. Van, amikor két kakas válaszolgat egymásnak, mint a kutyák telihold idején.

A Zilek, tuk-tukok mellett létezik egy különösen brutális lao jármű, a speedboat, amellyel csak annak érdemes utazni, aki már túlélt egy orosz rulettet. A lao népességszabályozásban a speedboatnak olyan szerepe van, mint nálunk a bányatavaknak és a balatoni vízibicikliknek. Egy nagyon keskeny, kenuszerű fa hajótestre rászerelnek egy bivalyerős motort, és kb. 80–90-nel száguldanak vele a Mekongon. Az utasok fapadon ülnek, rögzítés nélkül, jó esetben bukósisakban. Állítólag feledhetetlen látvány turistát látni kiszállni a speedboat-ból egy 6 órás utazás után.

Az utazási nehézségek, bizarr közlekedési eszközök ellenére Laosz feledhetetlen látnivalókkal bővelkedik. A kommunizmus ellenére megmaradt buddhista templomok, szentélyek, régi királyi paloták mellett számos egyedülálló természeti látványosság, őserdők, vízesések, cseppkőbarlangok várják a túrázni kedvelőket. Az infrastruktúra kiépítése még nem közelíti meg a Thaiföldön megszokottakat, de ez inkább kalandossá, mint kényelmetlenné teszi a nem mindennapi, egzotikus országot.

dr. Bodolai László