„Ügyvédnők a kifutón” divatbemutató

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Izgalmakban mostanában nincs hiány az életemben. Amikor délután újra átolvastam a meghívót és tudatosult bennem, hogy ez most egy alkalmis-ünnepélyes rendezvény lesz, újabbak jöttek: nincs egy rongyom, amit felvegyek. Megboldogult nagymamám élete végéig konzekvens vásárlója volt az összes létező női magazinnak; egyikben olvastam, hogy ha végképp nincs ötletünk arra, hogy mit vegyünk fel, válasszunk feketét, az mindig öltöztet. Ennek megfelelően egy fekete kosztümöt vettem fel fekete inggel, fekete tűsarkúval.

Soha nem jártam még a Budapesti Ügyvédi Kamara Szalay utcai épületében. Mielőtt elindulok felfele, megállok egy pillanatra. Gyönyörű, tényleg. A program szerint este hat és hét óra között sajtóbeszélgetés, hétkor maga a bemutató, utána állófogadás, tombola. Az este különlegességét az adja, hogy a modellek ügyvédnők lesznek. A még üres díszteremben gyakorolnak. Néhány percen belül egy kedves kolleginával (szintén feketében) keresgéljük a potenciális riportalanyokat, akik közül többen már gyönyörű sminkkel, de még hajcsavarókkal szaladgálnak lázasan.

Két nagy teremben készül egyszerre minden, a frizura, a smink, az öltözet. Közben pont oda, ahol mi állunk, megérkezik dr. Pál Edith is, az est főszervezője. Hiába van sok dolga, azonnal kérdezni kezdek. Mit lehetne mást elsőre, mint rákérdezni az előzményekre.

– Pár éve jött az ötlet, hogy szeretnék megrendezni egy nagyszabású divatbemutatót, ahol ügyvédnők lépnek fel modellként. Mivel én is újságíróként is dolgozom, számos interjút készítettem ügyvédekkel, ügyvédnőkkel és a beszélgetéseink során kiderült, hogy a szakmai programokon túl kevés érdekes program van, amin részt vesznek. Ekkor határoztam el, hogy egyedül, szakmai háttér és segítség nélkül megrendezem a divatbemutatót. A divatbemutató célja, hogy más megvilágításban tudja a szakma megmutatni magát.

Mielőtt hagytam volna továbbsietni, még elmondta, a ruhák bemutatására harminc ügyvédnőt kért fel, vegyesen vannak itt idősebbek és fiatalabbak, vidékiek és fővárosiak, ami közös bennük, ahogy Edith fogalmaz: hús-vér nők.

– Az ügyvédi társadalom megkövetel egyfajta eleganciát az ügyfelek előtt, a tárgyalóteremben, még a talár alatt is, a család előtt, a társasági életben, és azt gondolom, hogy fontos, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról, minden körülmények között meg kell őrizni a nőiességünket.

Az estének karitatív célja is van, a tombolából származó bevételt a „Sorsunk és Jövőnk” Kiemelten Közhasznú Alapítványnak adományozzák, akik a bántalmazott gyermekek, családok és nők megsegítését tűzték ki célul.

A modellek között vannak néhányan, akinek nem idegen a színpad. Erre akkor jöttem rá, amikor megkérdeztem dr. Debreceniné dr. Lamos Andreát, izgul-e, hogy ma este ügyvédből modell lesz. Mivel egyetemista korában modellkedett, ezért nincs benne akkora feszültség, mint másokban. Divatesemény lévén, a divatról beszélgetünk, például ki hogy öltözik a hétköznapokon.

– Elegánsan öltözök, mert szeretek úgy öltözni. Legtöbbször szoknya, magas sarkú. „Kedvenceim a világos színek, a piros, de bíróságra, még ha el is takarja a talár, nem veszek fel erősebb színeket. Igazából a hangulatomtól függ.

Mint mondja, a bemutatóra pont egy sötét, kékesfekete estélyit kapott, de nem bánja, mert nagyon szép darab. Különösen örül, hogy ennek az estének részese, mivel a tombolán befolyt összeget egy jótékonysági szervezet kapja, így ezzel a szerepléssel is segíthet a rászorulóknak.

A két divattervező Benes Anita és Németh Anikó. Mindketten tizenöt-tizenöt modellt öltöztetnek. Anita estélyi ruhákat hozott, Anikó inkább hétköznapibbat kabátokkal kiegészítve, de mint mondja, mindenki ragaszkodott ahhoz, hogy ez is kicsit „dilisebb” legyen.

– Az utolsó kollekcióm címe Munkamánia volt. Én gondoltam azokra a szörnyű emberekre is, amilyen én is vagyok, akik folyton dolgoznak és ezt talán örömmel is teszik. Amikor a kollekciót létrehoztam, arra gondoltam, hogy a munkába is öltözködjünk, és ez ne legyen feltétlenül kényszer, hanem maradjunk egyéniek.

Szerinte, ami az ügyvédnőkben közös, hogy munkájukból adódóan bizonyos protokollnak meg kell felelnie az öltözéküknek is. A legfontosabb, hogy mindenki tartson meg valami egyéni stílusjegyet és hogy a ruhája megfeleljen az alkalomnak: ha tárgyal, akkor annak, ha kiemelt eseményen vesz részt, akkor ott reprezentálja a szakmáját és önmagát. Ez azért sem könnyű feladat, mert a társadalom azt várja el a nőktől, hogy alkalmazkodjanak a férfiakhoz. A nők meg azt várják el maguktól, hogy férfiasabbak legyenek a férfiaknál, mert úgy érzik, erőt kell mutatniuk. Ez anomáliát szül, mert sok nő tényleg elkezd férfiasan öltözködni és férfiasan viselkedni.

– Úgy gondolom hogy egy irodai munka vagy egy tárgyalótermi munka nem egy divatbemutató, de a nőknek szükséges képviselni a női mivoltukat. Az én szlogenem az, hogy egyedi ruhák egyedi embereknek és ez nem csak a művészekre vonatkozik, akik csak az egyéniségük kiteljesítésével foglalkoznak. Minden ember egyedi. Azokat a pici stílusjegyeket meg kell ragadni, meg kell tanulni, meg kell találni.

Közben majdnem hét óra lett, a díszterem megtelt vendégekkel. A frizurák még készülnek, sejthető, hogy lesz egy kis csúszás. A sminkek és frizurák még női szemmel is szépek. Többen az előtérben válogatnak a kiegészítők közül, én az este négy legfiatalabb, 8 és 9 év közötti modellje közül hárommal beszélgetek a jövőről. Bár az édesanyák ügyvédek, a pillanatnyi állás szerint egyikük sminkes szeretne lenni, másikuk állatokkal foglalkozna. A harmadik tündérke még nem tudja. Negyed nyolckor a kulisszák mögött felhangzik egy „kezdhetünk? mindenkinek van ékszere?”, az ügyvédnők ki-kikukucskálnak, néha a szalagavatóm jut eszembe. Leülök. Kicsit hangos, de nagyon jó a zene.

Egyszercsak elkezdődik. A bemutató előtt a műsorvezető hölgy felsorolja a támogatókat és az alkotókat, Németh Anikó „egyedi ruhák egyedi embereknek” szlogenjéhez hozzáteszi: „és most felvonulnak a bizonyítékok”. És valóban vonulnak. Pontosan, precizen, csinosan. Mintha nem egy-két napot, de egy hetet gyakoroltak volna. Közelről úgy látom, legtöbben mintha tényleg izgulnának, az első színpadra lépés előtt mindenképpen. De akkor is határozottak és fegyelmezettek, talán ez a szakma egyik előnye. Magamban azt találgatom, ki lehet büntetős és hogy ők kevésbé izgulnak-e. Megállapítom, hogy szinte mindegyik ruhát elfogadnám én is. Fél óra után is olyan érzésem van, mintha alig kezdődött volna el és már vége.

Sajnos tényleg vége a divatbemutatónak. Óriási vastaps, dr. Pál Edith a színpadon is megköszönte mindenkinek a részvételt, a munkát és a segítséget. Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is méltatta a rendezvényt, majd egy bejelentést is tett, erről még később. Megkönnyebbültek a modellek is, most már felszabadultabban mosolyog mindenki.

– Érdekes érzés volt. Az ismerősöket kerestem, mert akkor könnyebb volt mosolyogni – meséli dr. Bárdos Rita munkajogász. Az álnaiv kérdésre, hogy mégis mi a különbség is konkrét választ ad: „az ember nem megy be mosolyogva a tárgyalóterembe, ott nincsenek ilyen sokan. Felvesszük magunkra a talárt és nem ilyen extravagáns ruhákban jelenünk meg.” Egyébként civilben is kedveli a merészebb, extravagánsabb darabokat. A most bemutatott rózsaszín estélyit és egy „frakkos kosztümöt” is szívesen felvenné egy partira. Bár elengedhetetlen az elegancia, azért nem kell túlzásba vinni – az viszont nagyon fontos, hogy az ember legyen mindig rendezett: passzoljanak a színek egymáshoz, a cipő és táska szintén rendben legyen.

Közben a félemeleten elkezdődött az állófogadás, ahol én arról érdeklődtem, a karitatív tevékenységen kívül milyen hozadéka lesz még a mai estének.

– Talán adott egy kis magabiztosságot mindannyiunknak, hogy vettük ezt az akadályt is és magabiztosabban mozgunk majd a divat világában is. Nagyon jó érzés volt kiszakadni a hétköznapokból, teljesen más jellegű volt, mint amikor az ember irodában van, tárgyalásra jár, ügyfeleket fogad. Ezek teljesen más ruhák, amelyekben a kolléganők közül nagyon sokan most voltunk először és nagyon jól éreztük magunkat – mondja dr. Vajda Szilvia.

Most már valóban szeretnék beszélni egy „büntetőssel” is. A tombola előtt megkerestem dr. Parti Ágnest. Mint kiderült, ő viselte azt a szürke angolgyapjú kosztümöt, ami nekem a fogason annyira megtetszett. Németh Anikó elsőre ezt ajánlotta neki és teljesen igaza lett. A modell-szerepben is jól érezte magát, bár elsőre szokatlan volt, hogy a kifutón másképp kell mozogni. De megérte, mert a nőiesség teljes kiteljesedése volt: olyan ruhákban, olyan sminkekben, olyan zenére léptünk fel, amit szerintem minden kislány csak álmodik, hogy egyszer majd a rivaldafényben megmutatkozhat”. Az elegancia neki is fontos – nemcsak formailag, tartalmilag is.

– Az ügyfelek számára is fontos, hogy az őket képviselő ügyvéd ne slamposan és ne hétköznapian jelenjen meg, hanem már a tartásával és a ruházatával is egy igényt, egy színvonalat képviseljen. Ez nemcsak az ügyfél felé visszacsatolás, hogyha magamra adok, ha magamra igényes vagyok, akkor nyilván a munkámban is az vagyok, hanem én azt hiszem, ha valaki magára odafigyel, akkor arra is odafigyel, hogy igényes a munkájában és a mindennapokban is.

Mielőtt még az este véget ért volna, összegzésképpen dr. Bánáti Jánost is megkérdeztem arról, szerinte mennyire tartozik az elegancia az ügyvédi ethoszhoz? Szerinte büszkeségre ad okot, hogy az ügyvédség mint hivatásrend az elmúlt 50–60 évben leginkább megőrizte a polgári hagyományokat – a jó értelemben vett polgári hagyományokból pedig sok minden következik, többek között öltözködési kultúra, a stílus. Az, hogy az ügyvéd elegánsan öltözködik, az hozzátartozik a hivatásához, belső igény és elvárás is egyben. Éppen ezért is tartja nagyon jó gondolatnak a divatbemutatót, „hogy az ügyvédnők is mutassák be, hogy maguknak is van igényük az öltözködés iránt”. A másik, ok, ami miatt ez az este sikeres volt, szerinte az, hogy jó értelemben vett társasági eseménnyé vált abban az épületben, amely már 120 éve a budapesti ügyvédség székháza. Ebben az épületben szükség van arra, hogy az ügyvédek ilyen eseményeken is együtt legyenek. Kettős szempontból fontos és sikeres esemény volt. Mivel a díszteremben elhangzott bejelentést akkor nem lehetett jól hallani, rákérdeztem újra, lesz-e folytatás, mi lesz a következő rendezvény: A válasz nemcsak logikus de kézenfekvő is: hogy a férfiak se maradjanak ki, legközelebb Ügyvédek a kifutón lesz a rendezvény neve.

 

A cikk az Ügyvédvilág 2012. április lapszámában jelent meg.

---