Új Btk.?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Úgy tűnik, hogy a hosszú életű Btk. lassanként befejezi pályafutását, és hamarosan új kódexnek adja át a helyét. A rendszerváltás után 8 évvel a büntetőeljárás területén reformot hajtottak végre, bár a kódex, többszörös módosítás után, 2003-ban lépett hatályba. Dr. Finszter Géza 1945-ben született, diplomát 1968-ban az ELTE jogi karán kapott. 1984-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 2007 óta az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár. Jelenleg az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezető főmunkatársa. Fő kutatási területe a rendészet elmélete. Emellett az ELTE ÁJK-n kriminalisztikát…

Úgy tűnik, hogy a hosszú életű Btk. lassanként befejezi pályafutását, és hamarosan új kódexnek adja át a helyét. A rendszerváltás után 8 évvel a büntetőeljárás területén reformot hajtottak végre, bár a kódex, többszörös módosítás után, 2003-ban lépett hatályba.

Dr. Finszter Géza
1945-ben született, diplomát 1968-ban az ELTE jogi karán kapott. 1984-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 2007 óta az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár. Jelenleg az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezető főmunkatársa. Fő kutatási területe a rendészet elmélete.
Emellett az ELTE ÁJK-n kriminalisztikát tanít. A Rendészeti Szemle felelős szerkesztője. Szabadidejében olvasni és horgászni szeret.

Dr. Mészáros Ádám
1978-ban született, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott 2002-ben. 2005-ben az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében szabályozási (kodifikátor) szakjogász képesítést szerzett. Tudományos doktori fokozatát szintén az ELTÉ-n szerezte, 2008-ban. Fő kutatási területe a büntetőjogi felelősség tana. Jelenleg az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa. Szabadidejében olvasni és gitározni szeret.

A büntetőjog területén a Be.-hez hasonló vállalkozás nem történt, bár a „régi” jogszabályt számtalanszor módosították. 1979. óta legalább nyolcvanszor nyúltak hozzá a korábbi szöveghez. Tíznél több hatályos törvényt érintő Alkotmánybírósági döntés is született. A módosítások nagy része természetesen a rendszerváltás után történt. A változtatások mintegy ezer Btk.-rendelkezést módosítottak, vagy újakat vezettek be, illetve régieket szüntettek meg.

A jogértő olvasót ezért már évek óta a bizonytalanság érzése keríti hatalmába, feltéve, ha követi a kodifikációs munkálatokat. Alighogy felfigyel valamire, már újabb törvénymódosítás követeli figyelmét. Nincs megállás. Egyik változtatás a másik után. Paragrafusok végeérhetetlen menete.

A jogszabálygyártás folyama tehát felgyorsult. Majdnem olyan gyors már, mint az újságírásé. A reggeli lap estére elavul, s történeti relikvia lesz. A jogszabály nem nyugodt kincsek gyűjteménye többé; nem átlátható sziget, hanem folyón úszó kortörmelékek végtelen menete. Ez pedig ellentmond a radbruchi értelemben felfogott jogeszme egyik elemének, a joggal szemben támasztott lényeges követelménynek, a jogbiztonságnak.

A sok foltozgatás ugyanakkor a Btk. szerkezetét is megbontotta; a szankciórendszer és a büntetési tételek egymáshoz való viszonya kaotikus állapotot idéz.

A jogbiztonság fenntartása tehát elkerülhetetlenné teszi egy egységes szemléletű és rendszerű Büntető Törvénykönyv létrehozását. A mostani reform viszont, ha jól tudom, csak a Btk. első felét érinti.

Beszélgető partnereimet, Dr. Finszter Gézát és dr. Mészáros Ádámot arról kérdezem, jó-e, ha most csak új Általános Rész születik.

Finszter Géza: A fél évvel ezelőtt megvitatásra kiküldött tervezet valóban csak az Általános Rész megújítását tűzte ki célul. Én ezt a célkitűzést újragondolandónak tartom, minthogy a mostani törvényalkotási folyamat nem segíti a kriminálpolitika távlatos fejlesztését, nem támogatja a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás törvényességének és hatékonyságának növelését, nem oldja meg azokat a jogtechnikai nehézségeket, amelyeket az elmúlt húsz esztendő büntető-jogalkotásának gyakran szükségszerű, de sokszor elkerülhető ellentmondásai idéztek elő.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Btk. minőségén a legtöbbet éppen a Különös Rész hektikus módosításai rontottak.

A tervezett félmegoldás az eddig felhalmozott ellentmondásokat tovább mélyíti. Az önálló Általános Rész megszületése ezt a folyamatot nem állítja meg, hanem még egy kicsit ront rajta.

Mivel számos tanulmányt írtak a Különös Rész szinte valamennyi tényállásáról, ezeket felhasználva a Btk. másik fele is elkészülhetne.

E kritikai megjegyzésekhez viszont mindenképpen hozzá szeretném tenni, hogy a Tervezet általam ismert változata még a nyári állapotokat tükrözi. A vita után érkező észrevételeket mára talán figyelembe vették az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, és az elkészülő Javaslat már különbözni fog a most elemzett Tervezettől.

Mészáros Ádám: Én sem tartom jó megoldásnak, hogy most a Btk. Általános része születik újjá, és a Különös Rész egyes tényállásai „csak” módosulnak. Ez egyrészt a régi (letűnt) korok emlékét idézi (gondoljunk itt az 1950. évi II. törvényre – a Btá.-ra); másrészt elvárható lett volna, hogy a több mint hétéves előkészítő munka és három kodifikációs bizottság felállítása után, elkészüljön az új és teljes Btk.

Ezt a véleményemet annak ellenére fenntartom, hogy más európai országokban is születtek már hasonló „félkódexek”. Ezekkel szemben ugyanis hazánkban nemcsak a szankciórendszer „modernizálása” a jogalkotási cél, hanem számos, a büntetőjogi felelősséget szabályozó rendelkezés is: így többek között a bűncselekmény fogalma, a bűnösségi kategóriák, az elkövetőkre vonatkozó szabályok, a büntetőjogi felelősséget kizáró okok rendszere és részletszabályai is jelentősen változnak. Az általam ismert Tervezet egyébként sincs összhangban a jogalkotás – a Minisztérium által kidolgozott – elveivel, mivel szinte az egész Btk. módosulna. Véleményem szerint módosító jogszabályt akkor célszerű alkotni, ha a hatályos jogszabály megváltoztatása kisebb jelentőségű, vagy csekélyebb terjedelmű. Más esetben, vagy ha az alapjogszabályt már többször változtatták, helyesebb új jogszabályt alkotni.

Szintén fontos jogalkotási követelmény, ha a korábbi jogszabályban szabályozott alapvető jogintézmények megváltoznak, akkor szintén célszerű új jogszabályt alkotni, még akkor is, ha egyébként a magatartási szabályok nagyobb része nem szorulna módosításra.

A másik neuralgikus pont a felelősségtan szabályozása. Azt tervezik, hogy megszűnne a társadalomra veszélyesség – mint a bűncselekmény fogalmi eleme –, és a materiális bűncselekmény-fogalom helyét átvenné a formális. Ez pedig azt jelenti, hogy a bűncselekmény két fogalmi elemet takar majd: a jogellenességet (vagyis azt a jogalkotói üzenetet, hogy a törvény büntetés kiszabását rendeli), továbbá a bűnösséget (vagyis a szándékosságot és a gondatlanságot). Mi erről a véleményük?

Finszter Géza: Nézetem szerint a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondást a formális bűncselekmény-felfogás nem képes áthidalni. A törvénykezésnek nálunk visszatérő fogyatékossága éppen az, hogy túlságosan bezárkózik a bűncselekmény formális megközelítésébe, kerülve az alkotó jogalkalmazást. Utóbbihoz kétségtelenül jóval nagyobb szakmai felkészültség és felelősségvállalás kell, valamint az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jelenleginél sokkal aktívabb tevékenységet folytasson a jogegység megteremtésében.

Mindazonáltal a társadalomra veszélyesség kategóriával történő szakítást helyeslem, de belátom, hogy ehhez a fordulathoz az elmélet eddig kevés érvanyagot nyújtott. Magam úgy vélem, hogy a társadalomra veszélyesség két hamis előfeltevésre épülve alakult ki: az egyik az igazságos társadalom eszméje. Ez a létező politikai-uralmi berendezkedést oly tökéletesnek minősíti, hogy bármiféle ellene irányuló fellépésre nem lehet eltúlzott a büntetőjogi válasz. A másik hamis premissza annak a hite, hogy a büntető tilalom ellentmondásmentesen alkalmazható minden élethelyzetre.

Az első hiedelemmel a formális jogellenességi tan számol le, amikor azt állítja, hogy a tilalom nem azért érvényes, mert valami általános igazságossági eszmének felel meg, hanem azért mert feltétlen érvényesülést igénylő büntetőjogi normába foglalták. A második téveszmével, a mindentudó jogalkotó nimbuszával a materiális jogellenesség bánik el, amikor arra figyelmezteti a jogalkalmazót, hogy ne habozzon feloldani az ellentmondást a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége között. Vagyis látok egy közvetítő irányzatot kibontakozni: a formális jogellenességi tan a jogalkotás iránytűje, a materiális jogellenesség fogalma pedig a jogalkalmazás kezében alkotó eszköz.

Mészáros Ádám: Úgy tűnik, hogy a Tervezet a bűncselekmény fogalmát – legalábbis az Indokolás szerint – formálisan határozza meg. Valójában ez a fogalom nem tekinthető formálisnak, tekintve, hogy az túlmutat a nullum crimen elvek deklarálásán. Ha már a hiedelmek lerombolásánál tartunk, fontosnak tartom kiemelni, hogy a bűncselekmény fogalma csak akkor tekinthető formálisnak, ha a büntetni rendeltségen kívül mást nem tartalmaz. Materiálisnak ellenben nem csak akkor tekinthető, ha a társadalomra veszélyesség szerepel benne. A materiális (anyagi) bűncselekmény-fogalmi meghatározásnak – Heller Erikkel egyetértve – az a feladata, hogy „azokat a feltételeket, amelyek esetére az állam büntetést állapít meg, magába felvegye”. E feltételek között éppúgy szerepelhet a társadalomra veszélyesség, mint akár a bűnösség.

Önmagában a társadalomra veszélyesség száműzése sem feltétlenül aggálymentes. A bűncselekmény fogalmának formálissá válása esetén nyitva marad a kérdés, hogy a jogalkalmazó megállapíthatja-e a bűncselekmény megvalósulását, és ha nem, akkor mire alapozza majd ezt a döntését abban az esetben, amikor a cselekmény kimeríti ugyan a törvényi tényállást, de a jogi tárgy tényleges sértése vagy veszélyeztetése hiányzik.

Finszter Géza: Erre szolgál a materiális jogellenesség tana. Ez arra inti a jogalkalmazót, hogy minden esetben alaposan vizsgálja a törvényi tényállás általános- és a történeti tényállás egyedi sajátosságait, ennek megfelelően ne vonjon le mechanikus következtetést akként, hogy ami tényállásszerű, az bizonyosan jogellenes is.

Gondoljunk csak arra az oknyomozó újságíróra, aki a kedvezményes parkolójegyek körüli panamák leleplezése érdekében, a hatóságnak történt előzetes bejelentést követően, vesztegetett! Megvalósult itt a bűncselekmény? Természetesen nem. A formális bűncselekmény-fogalom alkalmazása esetén viszont minden ilyen helyzetben büntetőeljárás fog indulni. És itt ismét hadd utaljak a jogszabály általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondásra!

Milyen bűncselekmény-fogalomra van tehát szükség?

Mészáros Ádám: Én a tisztán formális bűncselekmény-fogalomban hiszek. Persze azzal a fenntartással, hogy a törvény más rendelkezéseinek kell kimondania, hogy nem valósul meg bűncselekmény bűnösség hiányában, illetve a büntetőjogi felelősséget kizáró okok között kell szabályozni tartalmilag azt a tételt, hogy nem büntetendő az a cselekmény, amely az elkövetésekor nem sérti vagy veszélyezteti a „jogi tárgyat”, vagy amennyiben mégis, azt a szükségesség és arányosság keretei között egy magasabb egyéni vagy társadalmi érdek megfelelően kompenzálja.

Finszter Géza: Én a bölcs jogalkotásban hiszek, de ehhez bölcs kormányzás is kell. A jogalkotás a tudomány kutatási tárgya és ugyanakkor a kodifikátori hivatást gyakorlók közszolgálata. Ebben a folyamatban a jogtudomány legkiválóbbjai működnek együtt a kodifikáció mestereivel. Persze csak akkor, ha vannak ilyen mesterek. Az elmúlt csaknem húsz év során ilyen mesterek nem tudtak felnőni, mert a legkiválóbb tanulókat a politikai hatalom arroganciája zavarta el, néha még négyévenként sűrűbb időközökben is. Nagyon remélem, hogy ennek a folyamatnak egyszer vége szakad, miként abban is bízok, hogy a büntető jogalkotás elkerüli azt a méltatlan konfliktust, ami az új polgári törvénykönyv megalkotását, minden lelkiismeretes jogász bánatára, kíséri.

dr. Kiss Anna


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.