Az utazás ajándék az öregedés ellen
Tudományos kutatás is igazolja, hogy az idősödésre jótékony hatással van az ismeretlen tájak felfedezése.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Azok a húszas–negyvenes évek, azok a nyolcvanas–kilencvenes évek, doktornő az emlékekben.
Ungváry Krisztián: Horthy Miklós – A kormányzó és felelőssége 1920–1944
„Horthy az első számú felelőse Magyarország háborúba sodródásának, és ezzel Magyarország XX. századi katasztrófájának – összegez a történész szerző, miután leírja azt a tényt, hogy tevékenységének értékelésekor elsősorban az antiszemitizmushoz való viszonyát, illetve a deportálások során tanúsított magatartását hozzák fel ellene.
Bár regnálásának vannak pozitív elemei is – két miniszterelnök: Gömbös hatástalanítása, és Imrédy kibuktatása –, ezek semmivé válnak későbbi rossz és felelőtlen döntései nyomán. A lényeges döntési helyzetekben rendre kiütköztek nagy jellemhibái: instabilitása, az önkontroll elvesztése, vágyvezérelt gondolkodása – jellemzi őt a történész. „Téves döntései az önuralom hiánya mellett részben csekélyebb szellemi horizontjából, részben pedig a diplomáciai érzék és a politikai műveltség hiányából adódtak” – írja Ungváry Krisztián, aki A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával nyerte el az MTA doktora címet. A kormányzó rossz tulajdonságait még az sem tudta ellensúlyozni, hogy azok, akik csak felületesen ismerték, békeidőben kellemes társalkodópartnernek és rokonszenves egyéniségnek tartották – teszi hozzá.
A szerző munkájában arra is rámutat, hogy Horthyt téves lenne konzervatív gondolkodásúnak tartani, annak ellenére, hogy a formákat illetően valóban konzervatív volt. Politikai döntései inkább nevezhetők ösztönöseknek és zsigerieknek, melyek nélkülözték az alaposabb megfontolásokat.
A történész úgy látja, bizonyos politikai erők még ma is fontosnak tartják, hogy jelenlegi pozíciójukat az 1944 előtti Magyarországhoz, és Horthy Miklós személyéhez kössék. Ezért is tekinti fontosnak, hogy e kötetben objektív történeti elemzéssel, elfogultságoktól és ideológiai elkötelezettségektől mentesen tekintse át a korszakot, vizsgálja át Horthy döntéseit – melyek alapvetően befolyásolták a Magyarországon élő milliók életét 1920 és 1944 között –, annak végeredményét, és hosszú távú történelmi hatását.
Ungváry Krisztián Előszavában kifejti: manapság jelentősen megszaporodtak a kizárólag dicsőítő szándékkal írt munkák, melyek nem veszik tudomásul az eddigi kutatások eredményeit. Ezek szerzői elzárkóznak a vitától, és az az attitűd jellemzi őket, hogy a történetírásnak alapvetően „védőügyvédi” feladata van a „szélsőbaloldali” és „posztmarxista” támadásokkal szemben. A történész kifejti, miben látja e szemléletmód korlátait: „A védőügyvéd feladata a védenc felmentése, és eljárásában egyáltalán nem kell figyelembe vennie azokat a mozzanatokat, amelyek ügyfelére terhelők lehetnek, de a vádhatóság nem veti fel. Ezzel szemben a történészi feladat a minél teljesebb tényfeltárás, és a teljes kép bemutatása – a metaforánál maradva: egy perben ez nem a védő és az ügyész, hanem a bíró feladata lenne. A történész azonban több dologban is különbözik a bírótól. Ítéleteit nemcsak a jogszabályok alapján hozza, és szemben a bíróval, egy történész sosem léphet fel azzal az igénnyel, hogy az általa leírtak a valóság egyedül érvényes változatát jelentik.”
(Jaffa Kiadó)
Azok a nyolcvanas, kilencvenes évek – Szalay Zoltán fotóalbuma, Parti Nagy Lajos képmelléírásaival
Kádár János a Taurus Gumiipari Vállalatnál; kígyózó sorok a Belvárosban, a Kígyó utcában az alkalmi zöldséges előtt, aki ritka „kincset”, banánt árul; Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár a feleségével a Váci utcában; Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársainak ravatala a Hősök terén; Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalás a Parlamentben; Göncz Árpád köztársasági elnök eskütétele; taxisblokád Budapesten. Dacia és 13 forintos kenyér, Osztyapenkó-szobor és német menekültek.
Jellemző fényképek a magyar közelmúltból, a nagypolitikáról és a kispolitikáról, a hétköznapi élet boldogulásaiból, melyek felidézik a korszak hangulatát. Szalay Zoltán (1935–2017) Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics-díjas fotográfus sok tízezer beszédes negatívjából, immáron történelmi távlatból válogatott Kincses Károly fotómuzeológus és László Ágnes szerkesztő, aki bevezetőjében joggal fogalmazza meg: bár a fotó a pillanat művészete, ám csak az képes megtalálni a pillanatot, aki felkészült. Ez pedig nem technikai, hanem társadalmi, emberi felkészültséget jelent, tisztesség iránti elkötelezettséget.
A 68 éves Parti Nagy Lajos kellő bölcselettel és élettapasztalattal fűz irodalmi igényességgel szösszeneteket egyes képekhez, a maga iróniájával, s sokatmondó szóalkotásaival, mint amilyen például a „dísztribűn”, vagy az „integetmény”.
E különleges album szerves folytatása a két éve megjelent Azok a hatvanas, hetvenes évek című kötetnek – alkotói azonosak e mostani kiadvánnyal –, mely szintén nem nosztalgikus, inkább múltidéző, múltigéző.
(Kossuth Kiadó)
Lövenberg Gábor: Julika – Az orvos és az ember
Talán csak magán nem tudott segíteni dr. Radó Júlia kardiológus-tüdőgyógyász-belgyógyász, aki sok ezer beteget gondozott, gyógyított meg több mint négy évtizedes orvosi pályája során. Jogászok százai tudnának mesélni róla, milyen odaadó, gondoskodó ember volt. 2021 nyarán győzte le végleg a betegség.
2021 decemberében pedig máris itt van a könyv, mely életére, munkásságára tekint vissza. Férje írta, szerkesztette a kötetet, melyben megismerjük a mindenki által szeretett doktornő pályafutását, munkásságát, s egykori páciensei emlékeznek rá. Jogász és városvédő, újságíró és dramaturg, operatőr és könyvkiadó, kolléga és tanítvány idézi fel személyes élményeit. Azt a tudást, alaposságot, szeretetet – az utolsó tíz évben pedig önfeláldozást –, amellyel mások életét próbálta megmenteni, újra egészségessé varázsolni. Inkább barát volt, mint orvos – írják róla egykori páciensei.
Volt betegei közül sokan lehetnek, akik csak e könyvből szereznek tudomást arról, hogy édesapja külföldi munkavállalása miatt az általános iskola néhány osztályát Egyiptomban járta ki, Hogy summa cum laude végezte el az orvostudományi egyetemet, hogy 1990-től az orvostudományok kandidátusa. Hogy felsőfokú angol és orosz nyelvtudása révén nemzetközi tudományos kongresszusok kedvelt előadójának számított Spanyolországtól Olaszországon és Németországon át Portugáliáig, Brazíliáig. Hogy csaknem húsz éven át a Központi Honvéd Kórház belgyógyászati-kardiológiai osztályának főorvosa volt. Majd a Szent Imre Kórház kiemelt hotelszolgálatának alapítója és vezetője, aki a kórházban egyedüliként végzett transoesophagealis echocardiogram (nyelőcsövön keresztül végzett visszhangkardiográfiai) vizsgálatokat. A kétezertízes években azután a Dimenzió Egészségpénztár orvosigazgatójaként dolgozott.
A kötet végén másfél száz fénykép idézi fel kórházban eltöltött évtizedeinek egy-egy pillanatát, hétköznapjainak, világ körüli utazásainak, családi boldogságának emlékeit.
(A szerző magánkiadása)
Tudományos kutatás is igazolja, hogy az idősödésre jótékony hatással van az ismeretlen tájak felfedezése.
Egyre többen kapnak légúti fertőzést, a koronavírus is újra támad.
Az alkotó ismét elemében – a Brooklyni mese szórakoztató, igényes komédia, a Belvárosi Színházban, az Orlai Produkció gondozásában.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!