Ünnepi kultúrajánlat II.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kiállítás, színház, könyv a javából.

Keleti Éva retrospektív kiállítása a Műcsarnokban

A 88 éves fotóművész szereti modelljeit, tiszteletben tartja szokásaikat, kívánságaikat, ehhez pedig alázat, empátia, pszichológiai érzék kell. Keleti Éva rendelkezik e jó tulajdonságokkal, képeivel az igazságot keresi, melyek ott rejlenek az arcokban, a gesztusokban. Szakonyi Károly író méltatta így a Kossuth- és Balázs Béla-díjas, Érdemes és Kiváló Művészt legújabb, Élet/Kép című színvonalas és látványos tárlatának megnyitóján, 2019. december 10-én. A fotográfus maradandót akart alkotni, és ez a kiállítás a maradandóság bizonyítéka – tette hozzá az író. Keleti Éva meghatottan köszönte meg a kedves gondolatokat a telt házas rendezvényen. Sok százan jöttek el: tisztelői, barátai, egykori munkatársai, és jó páran ott voltak képeinek főszereplői közül is. Például Hernádi Judit, Gálffi László, Gálvölgyi János, akiket először sok évtizeddel ezelőtt kapott lencsevégre, majd 2019-ben újra megörökítette őket.

Keleti Éva tisztelői gyűrűjében, kiállítása megnyitóján (Fotó: Falus Tamás)

Igen, mert a fotóművész több mint húsz év után újra fényképezőgépet ragadott. Immáron digitális kamerát. Felkereste kedves régi modelljeit, így a kaposvári négyesikrek közül a még élő három fivért, több mint hatvan év elteltével. De például Orosz Adélt, Béres Ilonát, Törőcsik Marit, Mácsai Pált is. Az ifjabb generációk tagjai sem maradtak ki: például Tenki Réka és Csányi Sándor, Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila. Lencsevégre kapta a világhírű képzőművészt, Maurer Dórát, közös portré született a Szabó T. Anna–Dragomán György házaspárról, és készített egy sorozatot Kulka Jánosról. 59 személyiségről készült felvételek láthatók a negyedik teremben, melyek mind 2019 tavaszától születtek meg.

Az elsőrangú tárlat képei több mint hat évtizedet ölelnek fel

Az első három teremben pedig korábban megismert alkotásait csodálhatjuk meg a falakon. Jellegzetes utcaképeit, az életből ellesett pillanatait. Neves táncképeit és portréfotóit a hatvanas-hetvenes évekből. A kor leghíresebb színészeit pillanthatjuk meg: Gobbi Hildát és Kálmán Györgyöt, Kézdy Györgyöt és Domján Editet, Láng Józsefet és Esztergályos Cecíliát. Több olyan kép is szerepel a kiállításon, melyeket még soha nem publikált. Így az Írószövetség 1985-ös kongresszusáról, az Operettszínház kísérleti táncelőadásairól.

A Domján Edit-sorozat

Tartalmában, témájában, formájában kiváló kiállítást láthatunk, egészen 2020. február 2-áig. Az elmúlt fél évszázad magyar kulturális életének főszereplői egy fotográfus szemszögéből tárulnak elénk érdekesen, izgalmasan, művészien – feledhetetlenül.

A Végszó a Rózsavölgyi Szalonban

Amikor csak a Szalonban járunk, mindig rácsodálkozunk Keleti Éva szenzációs fényképeire, melyek ott függenek a falakon. Elmúlt korok nagy színészóriásai néznek ránk előadások előtt, alatt és után is. „A színház éppen olyan, mint az élet – csak jobbak a fények!” Ezt már a színpadról halljuk Gálvölgyí Jánostól Michael McKeever Végszó című darabjában, melytől egyszerre tudunk nevetni és sírni. Egy színészdinasztia mindennapjai tárulnak elénk egy New York-i apartmanban. Ide költözik lányához a hetvenes éveit taposó egykori színészsztár (Gálvölgyi János), akinek elfogyott minden pénze. Hisztérikus csemetéje (Györgyi Anna) még ma is sztár a Broadway színpadán, de már háromszor is bejelentette, majd elhalasztotta visszavonulását. Hétszer nősült apja nem sokat törődött vele, kelletlenül fogadja be otthonába.

Gálvölgyi János és Csiby Gergely: a szeretethiányos család nagypapája és unokája (Színházi fotók: Szokodi Bea)

A színészdinasztia harmadik tagja a huszonéves fiatalember (Csiby Gergely), aki bár egykoron neves gyerekszínész volt, abbahagyta a filmezést, a színház sem lett az ő világa, inkább szétesőfélben lévő anyja asszisztenseként próbálja megtalálni a helyét. Van is feladata épp elég. Fokozatosan ismerjük meg e szeretethiányos család történetét, harcukat egymással, múltjukkal, jelenükkel. A nagyapa pedig még egyszer szívesen lépne fel együtt a lányával az önbecsülésért, a szeretetért.

Gálvölgyi János remek, mint mindig, Györgyi Anna érzelemgazdagon formálja meg a színésznő két énjét: ahogy profin, drámaian tud játszani a színpadon, és ahogy nem megjátszva magát, nárcisztikusan, szinte idegbetegként él a hétköznapokon, megvetve apját, kihasználva fiát. A főszereplők játékát jól egészítik ki Bajor Lili és Kovács Máté epizódalakításai.

Györgyi Anna és Csiby Gergely: anya és fia, ahol a fiú a színésznő titkára

„A családi viszonyok, akár az egymásra figyelés hiánya, a szeretetvágyak, a domináns anya és az árnyékába szorított gyereke, egy papa, aki elmulasztott törődni a lányával, miközben azért szereti őt, és ebben a családban voltaképp mindenki szereti a másikat, csak »felülviselkedik« a szeretetet – mindezek talán ismerős helyzetek lehetnek sokaknak – fogalmazza Györgyi Anna. – De mert itt egy színészdinasztiáról van szó, sarkított az egész, poénokkal, szellemes végszavakkal, nagy játszmákkal. Imádjuk játszani a darabot.”

Az apa nagy vágya, hogy még egyszer együtt állhasson színpadra lányával

Ez meg is látszik, mert Dicső Dániel rendezésében jó hangulatú, olykor mégis drámai, feszes kétfelvonásos játék született, melynek 2019. december 12-én volt a premierje. Érdekesség, hogy a Szalon szilveszter délutánján és estéjén is műsorra tűzi, de láthatjuk többször januárban is.

Orvos Tóth Noémi: Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai

Mintha az e könyvben foglaltakat igazolná a Rózsavölgyi Szalonban futó Végszó című darab. A klinikai szakpszichológus nemzetközi kutatások és szakmai tapasztalatai alapján is állítja: felmenőink feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései bennünk élhetnek tovább érzelmi mintákban, tudatalatti viselkedésben. Vagyis egyetlen ember sorsa sem érthető meg a transzgenerációs (generációkon átívelő) szemlélet nélkül. Ahhoz, hogy megértsük önmagunkat, megértsük, kik és mik vagyunk, feltárjuk szorongásaink, párkapcsolati kudarcaink okát, nem elég saját életünket boncolgatni. Fel kell tárni magunkban, milyen volt a viszonyunk szüleinkkel, nagyszüleinkkel, ők milyen családi drámákat éltek át. Milyen volt az ő párkapcsolatuk, akarták-e szüleik a világra jöttüket, vagy átélték-e a holokauszt borzalmait, kitelepítették-e őket, egyáltalán, milyen traumák, törések, kudarcok, igazságtalanságok érték őket életük során. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább a következő generációnak.

Nem igaz az a mondás, hogy a múlttal nem érdemes foglalkozni, mert azt már úgysem lehet megváltoztatni. Éppen ellenkezőleg, Winston Churchillnek lehet igaza, aki azt mondja: „Minél messzebbre nézel hátra, annál távolabbra nézel előre.”

A szakember mindenkit arra biztat, hogy merjen bátor lenni, merjen szembenézni az örökölt múlttal, merje feltárni családja rég eltemetett történeteit, melyek akár elfojtott erőként is, ott lappanganak bennünk. Mert a múlt megörökölt negatív érzelmeit tetten érve változtathatunk sorsunkon, lehetünk ismét önmagunk.

Könyvborító

A Kulcslyuk Kiadó gondozásában megjelent kiadvány 2019-ben hónapról hónapra kúszott feljebb és feljebb a legnépszerűbb eladott könyvek listáján, és az év végén már nemcsak az ismeretterjesztő kötetek között érte el az első helyet, hanem az összetett listán is dobogós helyen állt. Mindez azt jelenti, egyre többünket érdekel e felvetés, és leszünk bátrabbak őszintén megismerni családi múltunkat, hogy gazdagabb önismerettel jobban érezzük magunkat saját bőrünkben.

---