Változások a vadászat jogi szabályozásában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (Vtv.) 1997. március 1-jei hatálybalépésével új fejezet kezdődött a magyar vadászati jog történetében, hiszen – a történelmi hagyományokhoz visszanyúlva – a vad újra res nullius lett, a vadászati jogot pedig újra a termőföld tulajdonjogához kötötték mint egyfajta haszonvételt. A vad és a vadászati jog állami tulajdonának ezen megszüntetése azonban nem okozott osztatlan tetszést sem a vadászok, sem a jogászok között; a Vtv.-t a mai napig az egyik…

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (Vtv.) 1997. március 1-jei hatálybalépésével új fejezet kezdődött a magyar vadászati jog történetében, hiszen – a történelmi hagyományokhoz visszanyúlva – a vad újra res nullius lett, a vadászati jogot pedig újra a termőföld tulajdonjogához kötötték mint egyfajta haszonvételt. A vad és a vadászati jog állami tulajdonának ezen megszüntetése azonban nem okozott osztatlan tetszést sem a vadászok, sem a jogászok között; a Vtv.-t a mai napig az egyik legellentmondásosabb jogszabálynak tartják, amelyet sokak szerint sem az utóbbi évek módosításai, sem pedig a végrehajtásáról szóló FM, illetve FVM rendeletek kiegészítő szabályai nem tettek megfelelően alkalmazhatóvá.

A Vtv. 2009-ben történt módosításai, valamint a végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 7/2010. (II. 2.) FVM rendelettel való nagyszabású átalakítása jónéhány újdonsággal szolgál.

Az új végrehajtási rendelet 2010. februárjától, illetve a 2010. március 1-jén kezdődő új vadászévre számos változást hozott.

Módosult a vadászható állatfajok csoportosítása, és néhány esetben a vadászidény is. Így például a mezei nyúl vadászati idényének kezdete újra október 1-je lett a korábbi szeptember elsejei időpont helyett, a vége pedig január 31. a korábbi december 31. helyett.

Természetesen azt korábban senki, a vadászat gyakorlatához valamit is értő ember nem gondolhatta, hogy a szeptemberi, dús vegetációval fedett határban bárki vadászni próbál a süldőnyulakra; mindenesetre az íróasztal mellett talán hasznosnak tűnő megoldás alkalmazhatatlanságára végre rájöttek, bár talán azt is érdemes lett volna végiggondolni, hogy a vemhes anyanyulaknak az idény meghosszabbításával járó elejtése milyen hatással lesz majd a mezei nyúl állományára.

Szintén furcsa és a vadászetikát sértő az az új szabály, miszerint a gímszarvas tehenet a korábbi január 31. helyett február utolsó napjáig lehet lőni; csak remélhető, hogy a nehézvemhes gím tehenekre egyik, magát vadásznak valló puskás ember sem fog fegyvert emelni.

Sajnos a vadászok „szellemmadara”, az erdei szalonka megnevezése mellett továbbra is „a vadászati idény nélkül” megjelölés szerepel, tehát a szalonkázni vágyók csak a monitoring-program beindulásában bízhatnak, hogy a tudományos célú adatgyűjtés érdekében elejthető szalonkák hajnali–alkonyati húzásain, korlátozott módon és mennyiségben várhassák a hosszú csőrűeket.

A szalonka vadászata tavalyi betiltásának története egyébként is „megér egy misét”.

A német nyelvben két külön kifejezést használnak a vadászra: az egyik a Jäger, a másik a Waidmann. Az utóbbit talán úgy lehetne fordítani, ahogy azt a régi magyar vadásznyelv is megkülönböztetőleg használta: „igazvadász”.

Nos, a szalonka az „igazvadászok” madara, hiszen aki a 15–20 perces hajnali és alkonyati húzásokra kimegy, az nem trófeát, még kevésbé húst akar hazavinni. A szalonkázás adta igazi zsákmány ugyanis maga a tavasz, a természet ébredésének hangulata, a fűszeres tavaszillat, a szemerkélő márciusi eső, a „szalonkacsillag” és a várakozás reménysége.

Nos, az EU-komform szabályozásra hivatkozással tavaly ettől fosztották meg a szalonkázó vadászokat (akik a kb. 50 000 magyar vadász talán egynegyedét teszik ki). A szalonka magyarországi terítéke évi 8000–9000 példány körül mozgott; ehhez képest a nyugat- és dél-európai országokban milliószámra lövik ősszel kedves madarunkat.

A tavaszi szalonkázás egyébként is a német–magyar–cseh vadászati kultúrkörben kialakult több évszázados hagyomány, amelyre rajtunk kívül minden szomszéd – így 4 osztrák tartomány és Szlovákia is – hivatkozott, így ott az EU felmentést adott a szabály alól. Kérdés, hogy a magyar agrártárca, valamint a vadászok jogilag kamarának nem minősülő országos vadászkamarája mit tett, illetve mit nem tett az ügy érdekében…

A vízivad esetében a várakozásokkal ellentétben a vetési lúd vadászható maradt, sőt a nagylilik is külön hatósági engedély nélkül vadászatóvá vált – természetesen a fészkelési és vonulási szempontból jelentős területek és az ólomsörét szempontjából tiltott vízi élőhelyek miatt már korábban bevezetett, és most kibővített korlátozásokkal.

A vadlúd vadászat szintén „hangulat-vadászat”, a teríték szinte elhanyagolható. Ehhez képest az igazi „libás”, tiszántúli területeken eleve egy hónappal később, december 1-jén kezdődik a vadászható vadlúd-fajok vadászati idénye.

A rendeletmódosítás nem érintette az egyetlen hazánkban is fészkelő vadlúd, a nyári lúd természetvédelmi védettségét, holott az igazoltan feldúsult populáció bőven lehetőséget adna e faj vadászatára is, főleg úgy, hogy ezen vadlúd minden szomszédos országban vadászható.

A társasvadászatokkal kapcsolatban is több változás történt. Kötelező immár legalább középfokú vadgazdálkodási-vadászati szakképesítéssel rendelkező vadászatvezetőt állítani, valamint a nagyvad terelővadászatokon az eddigi nagyvadfajok mellett lőhető a jövőben az őzsuta és a -gida.

A fenti változás komoly csalódást jelent mindazoknak, akik az utóbbi években elvégezték a szakképző intézmények által szervezett vadászatvezetői tanfolyamokat, hiszen bíztak a szakhatóság azon ígéretében, hogy ez a végzettség is elegendő lesz a vadászatok levezetéséhez.

A terelővadászatok során pedig csak reménykedni lehet, hogy a „gyorskezű” nimródok nem nézik véletlenül sutának a télen tarfejű őzbakokat…

A trófeabírálat rendje is változott; immár bármely vadászati hatóságnál be lehet mutatni az elejtett vad trófeáját, viszont minden esetben magasabb díjat kell fizetni a bírálatért.

Jelentős változás történt a vadazonosító jelek („krotáliák”) nyilvántartásában, felhasználásában és formájában is, részben az elejtett vad jelöléséről, valamint kezelésének és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai és állat-egészségügyi feltételeiről szóló 141/2009. (X. 29.) FVM rendeletben írtak miatt és szerint.

A vadazonosító jelet és a korábbi húsvizsgálati (vadkísérő) jegyet egyesítik (ezt megvalósult állapotában még senki sem látta), és a vadazonosító jel felhasználását, nyilvántartását a vadászati hatóság rendkívül szigorúan számonkéri, továbbá a vadazonosító elvesztését komolyan szankcionálja.

Komoly változás történt többek között a vadászati üzemtervek számonkérése, illetve az eltérések szankcionálása terén is; korábban a nagyvadfajok esetében is engedélyezett volt a –10%-os eltérés, azonban ez a jövőben csak az apróvad hasznosítása esetében marad meg.

Az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi XXVIII. tv. által a Vtv. 2009. májusi módosítása során bevezetett vadfarm forgalmát, illetve létesítésének kereteit is pontosította az új jogszabály. (A vadfarm az agrártámogatásokra pályázók igényeit is kielégíti, hiszen a vaddisznó magas pontszámot ad, valamint legalizálja a vadaskertek feltöltéséhez egyébként is sokhelyütt létrehozott tenyésztői bázisokat.)

Bár most csak a különleges rendeltetésű vadászterületek esetében érdekes, de a jogalkotó a korábban sok vitára okot adó, vadászterület-kialakítással kapcsolatos rendelkezéseket is pontosította.

Immár például a közigazgatási határ is képezheti a vadászterület határát, a szemközti határvonalak távolsága pedig akkor minősül a Vtv.-ben előírt 3000 méter alattinak, ha ez a kisebb távolság több mint ezer méter hosszan fennáll.

A vadászterületek földtulajdonosai által alkotott földtulajdonosi közösségek alapdokumentuma, a Működési Szabályzat részletesebb tartalmi feltételeit írja elő az FVM rendelet új, módosított melléklete.

A legfontosabb változás azonban az, hogy a vadászati hatóság a jövőben „mossa kezeit”, ugyanis a vadászterületek kialakításával kapcsolatos kérelmek esetében nem köteles vizsgálni a Vtv. által előírt földtulajdonosi kezdeményezés jogszerűségét, az előírt támogatottság meglétét, a hirdetményi meghívók szabályszerűségét; egyszóval a jogalkotó a kontrollt a demokratikus nyilvánosságra bízta, azaz, akinek valami nem tetszik, az mehet a bíróságra, de ehhez a kérelem alapján a vadászterületeket kijelölő vadászati hatóságnak semmi köze – és főleg felelőssége – nem lesz.

Az új jogszabályokat minden vadászati joggal foglalkozó jogász, de ugyanúgy minden gyakorló vadász és földtulajdonosi képviselő, valamint érintett földtulajdonos szíves figyelmébe ajánlom, mert a vadászat jogi szabályozása ezen legújabb törvény- és rendeletmódosítások révén sem lett egyszerűbb, sőt a következő parlamentnek és agrártárcának is marad feladata, ha végre mind a magyar vadállomány, mind a magyar vadászok érdekeit szem előtt tartó jogi kereteket kíván szabni a vadászatnak.

Dr. Faragó István, ügyvéd


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.