Voltak vagy lesznek még boldog idők?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sajátos időutazáson vesz részt a Boldog idők című keserédes francia film főhőse.

Vajon mit választana a Kedves Olvasó, ha visszaforgathatná az idő kerekét, és újraélhetné élete egy napját?

Jelenetek a filmből (Fotók: Cirko Film)

Victor Drumond, hatvanas éveit taposó képregényrajzoló számára egyértelmű a válasz: ez a nap 1974. május 16-a. Egy lyoni kávézóban ugyanis ekkor ismerte meg Marianne-t, nagy szerelmét, későbbi feleségét, aki éppen házasságuk negyvenedik évében unt rá férjére, és szó szerint kidobta lakásuk ajtaján. Végleg elege lett abból, hogy párja gyorsabban öregszik nála, hogy nem tud lépést tartani a korral, különösen az új, digitális világgal. Hogy ki nem állhatja a legújabb kütyüket, a GPS-es hangos térképet vagy a beszélő autót. Figyelmessége, kedvessége is már rég a múlté.

Míg a hetvenéves korában is bájosan szép Fanny Ardant alakította asszony továbbra is életvidám, halad a technikai fejlődéssel – és uram bocsá’, még szeretőt is tart –, addig a szintén hetedik ikszébe lépő remek színész, Daniel Auteuil által megformált férj már régóta rigorózus, hitehagyott, életunt, melyre csak ráerősít elhanyagolt külsejével.

De mit kezdjen magával, ha kirúgták otthonából?

Erre ad egyedi választ a francia Nicolas Bedos forgatókönyvíró-rendező Boldog idők (La belle époque, 2019) című filmje, mely egyszerre édesbús romantikus vígjáték, tele humorral, és melankolikus dráma, tele szomorúsággal, szorongással, nosztalgiával. Ellenben semmiképpen nem tekinthető sci-finek, bár a történet középpontjában egy különleges időutazás áll. Különleges, mivel egy vállalkozás révén olyan időutazásra lehet borsos áron befizetni, mely bármely korba képes visszarepíteni megrendelőjét. Ám nem időgép segítségével, hanem színészekkel, díszletekkel, részben előre megírt forgatókönyvvel. Vagyis a múltba kívánkozó ügyfél nagyon is tisztában van azzal, hogy mindez egyfajta játék, mégis segítségével újra átélheti, vagy képzeletben akár meg is változtathatja a múltat, legyen az az ókor, a XVIII. század vagy épp a második világháború időszaka.

Láthattunk már elég időutazós filmet a múltban. Az Idétlen időkig (Groundhog Day, 1993) című klasszikus vígjáték tévériporter főhőse (Bill Murray) például mindig ugyanarra a napra ébred; a Vissza a jövőbe (Back To the Future, 1985) trilógiává terebélyesedett mű tinédzsere (Michael J. Fox) harminc évet repül vissza az időben és leendő szüleivel találkozik; az Időről időre (About Time, 2013) fiatalembere (Domhnall Gieeson) már felnőtt korban tudja meg apjától, hogy családja férfitagjai mind képesek időutazásra; Woody Allen remek darabjában – Éjfélkor Párizsban (Midnight In Paris, 2011) – a film főszereplőjének (Owen Wilson) elég beszállnia éjfélkor egy fiákerbe, hogy máris az 1920-as évek Párizsában találja magát. A Pleasantville-ben (1998) egyszer csak az ötvenes évekbe, egy fekete-fehér amerikai szappanoperába érkezik meg a film párja (Reese Witherspoon és Tobey Maguire). És még hosszasan lehetne sorolni emlékeinkből az időutazós filmeket.

A Boldog idők író-rendezője bizonyára látta is e produkciók javát, jól láthatóan merített is ötleteket belőlük, mégis tudott valami újat alkotni, mert valójában forgatókönyvében nem is az időutazás a lényeg. Annak ürügyén inkább az, hogy megértsük egy ember jellemét, érzéseit, vágyait, változásait. Sőt, még a mellékszereplői szál is fontos szerepet játszik, párhuzamosan a főhős életének nem mindennapi fordulataival.

A kirúgott férj fiának barátját, Antoine-t (Guillaume Canet), pontosabban annak időutazós vállalkozását keresi fel, aki korhű díszletekkel, jelmezekkel, ha szükséges megírt forgatókönyvvel segíti ügyfeleit visszarepíteni a megrendelt korba. A vállalkozó a feleségjelölt lány szerepét szépséges barátnőjére, Margot-ra (Doria Tillier) bízza, akivel nem felhőtlen a viszonya. A szerepjátékban együtt bonyolódik a múltban és a jelenben a főhős, a vállalkozó-rendező és a barátnő-színésznő kapcsolata, ráadásul Margot a saját érzelmeit is beemeli a színjátékba. A lélekben ifjúvá változott férjjel élhetjük át a hetvenes évek francia hippimozgalmának időszakát és az ifjú pár jelenkori, vissza-visszatérő magánéleti válságait. Egyszerre vagyunk múltban és jelenben, mégis minden jól követhető.

Közben szinte mi, nézők is visszarepülünk a múltba, egy letűnt kor vibráló világába – a korabeli hangulatos aláfestő zene erre jól rásegít –, és a karakteres hősökkel együtt érezhetjük át érzelmi hullámaikat. Végig szellemes, az alapötletet jól kibontó, az érzelmeket, az emberi kapcsolatokat humorosan érzékeltető, ironikus, jellegzetesen francia film született.

Amikor pedig kijövünk a moziból, mi is elkezdhetünk gondolkodni: vajon életünk mely napját szeretnénk újraélni?

A Boldog idők a Cirko Film forgalmazásában látható a magyar mozikban.

A film előzetese itt tekinthető meg.

---