Zalában élmény jól lenni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hévíz, Zalakaros és Kehidakustány: olyan hatalmas élményháromszög, melyben bonyolultabb matematikai egyenletek nélkül áll össze a gasztronómia s a gusztus a turizmussal, a sport az ejtőzéssel, valamint a wellness a történelmi élvezetekkel. Mit nekem te zordon Kárpátoknak: ebbe a régióba az ember tényleg hazatérni megy.

Álmos hajnalon érdemes nekivágni: végig az M7-esen, ami úgy harapja kettőbe a novemberi ködöt, mint vattacukrot az édesszájú, de legalábbis mohó kisgyerek. Zalában jó felébredni ugyanis. Ősszel, mikor kifagynak a hekkesek, és a kukoricás sem ordítja májusig, hogy “MaisMais!”, az egyszeri turista felelőtlen mód úgy ítélheti meg, a balatoni szezon után a környék tavaszig már semmiféle meglepetést nem tartogat. És mekkorát téved.

Mert például a fent említett hármas, illetve magának a kis-balatoni térségnek a pihenés céljából való becserkészése Budapesttől akkor sem több három óránál, ha az utat teszem azt (kétségtelenül kalandvágyból) még a Merkúr által kiutalt Trabant gépkocsival tesszük meg – nyilván nem fogjuk. Mert megy vonat is, a buszközlekedés pedig vajmi pazar.

Két, legfeljebb három óra, és megérkezünk. Kiszakadni a szmogból, hétköznapból permanens hétvégére állni, belélegezni az ózondús levegőt, nyújtózni egyet a Zala völgyében, az most a feladat. Ha pálinkával kínálnak, fogadjuk el. És miközben kortyolunk, merengjünk azon, milyen szerencse, hogy ez a csodás vidék van nekünk–értünk, vagyis minékünk.

Gasztronómia és gusztus

Igazán jól csak a gyomrával lát az ember, mondjanak bármit a kákabélű irodalomdoktorok. Jót enni pedig Zalában lehet, sőt, aki erre üdül, és éhes marad, vagy netán szomjan távozik, az valamit nagyon rosszul csinált. Az öt dombhátságon terpeszkedő Zala (melyek Göcsej, Hetés, Zalakaros–Zalaapáti–Zalaszentgróti–dombhát, Nemesbük–Türjei-dombhát és Egerszeg–Letenyei-dombság) kész Kulinária, Krúdy bátyánk velős csonttal bekerített Disneylandje lehetne, vagy ha pont az nem is, nevezett Vörös Postakocsis egy hétvégi házra, vagy egy örök apartmanbérletre azért bizonnyal benevezne Kehidakustányban.

És hogy miért pont Krúdyt emlegetjük, annak is megvan az oka: ez pedig az eényijó. Így, hallás után lehetne ez valami helyi kérődző, alapvetően emberbarát haszonállat is, de nem az, mert ez szemlélet, látásmód, már-már filozófia, egyenest a Kehida termál igazgatójától. Horváth Viktória, akivel egy másik legnagyobb, a bizonyos Deák Ferencről elnevezett étteremben beszélgettünk, elmondta: az “eényijó”, vagy ha úgy tetszik, “Élni Jó!” szókapcsolat egy régi családi történetből ered, amiben szerepel egy lakodalom, rengeteg jó étel, talán kicsit több ital, jókedv és éteri nyugalom, majd befejezésül asztalra felcsapott lábak, és egy elégedett sóhajtás. A másnap elfogyasztott szódabikarbóna mennyiségéről információnk nincsen, ellenben az “élni jó” látásmód láthatóan lakni ment Kehidakustányba – a Zala folyó észak–déli völgyébe vackolt falu olyan harmonikus és kényelmes, mint egy napos vasárnap délután. A 49 Celsius fokos, minősített kénes gyógyvízen túl 13 medence, fedett-, illetve szabadtéri élményfürdő, szauna-oázis, különböző wellnescsodák, 120 fő befogadására alkalmas légkondicionált konferenciaterem és végtelen barátságosság várja a Kehida Termál Hotelbe, a Hertelendy Házba, illetve a Kehida Termál Élményfaluba látogató vendégeket.

Borból és pancsolásból élők

De nem csupán gyógyvízben gazdag a vidék: aki a testén túl a gyomrát is megfürösztené, Zalakarosnál tökéletesebb helyszínt nem is választhat. Nincs annál szebb, mint egy komoly vízkúrát követően – mely (és nem csak a Wikipedia tanúsága szerint) nemzetközi hírű: egy szénhidrogén-kutatófúrás során találtak rá a 2000 méter mélyből fakadó, 96 C°-os hőmérsékletű gyógyforrásra – a Hotel Karos Spaból, vagy a Hunguest Hotel Freyából borozni sétálni át: a Cserszegi fűszeresen, a Rizlingszilvánin, a Királyleánykán, az Olaszrizlingen, és a Traminin túl a csak erre a vidékre jellemző Tónai nyújt két korty között biztos felüdülést. Ha szerencsénk van, a helyiek a présházban talán a kemencében kisütött karajjal is megkínálnak.

Zalakaros az évek során a gyógyítás mellett az egészségmegőrzés fellegvára is lett. Még a város jelmondata – Anus per Aquam, azaz Egészség a vízen keresztül – szintúgy arról árulkodik, amit a helyiek valószínűleg a legfontosabbnak tartanak – vagyis, hogy élni tudni kell. A karosi gyógyvíz legendás, ám nem csupán a már diagnosztizált nyavalyák kiáztatására szolgál. Azon túl, hogy sikerrel alkalmazzák a krónikus mozgásszervi-és nőgyógyászati megbetegedések kúrája során, a jó közérzet visszanyerésére, a betegségek megelőzésére is kiválóan alkalmas: fitten tart, kondicionál, épp csak a lottóötöst nem csobogja a fülünkbe. Erre a gondoskodásra talán sosem volt még ekkora szükség – Zalakaros arra tanít, hogy körülöttünk, hiába rohan minden, a dolgok és a kázusok azért vannak, hogy várjanak. Errefelé pedig végképp nem hajt a tatár, s aki a Gránit Élmény,- Strand,- és Gyógyfürdő kényeztető szolgáltatásainak nem szentel legalább egy napot, az szinte biztos, hogy kimarad valami elsőrangúból. A 2010-ben felújított fürdőóriás szinte bebóklászhatatlanul hatalmas területén szépészeti, wellness, medical wellness és gyógykezelések hatalmas palettája várja az üdülni vágyókat.

Zalakaros olyan, mint az életmód jobbítására felszólító mondat végén a vaskos felkiáltójel.

Igazi Garabonciás

A Newcastle-i Egyetem brit tudósai 516 gazda kifaggatása nyomán bebizonyították, hogy a tehén több tejet ad, ha a termelő a nevén szólítja, ellentétben azzal, ha csupán a csorda részeként kezelnék. Amennyiben a megkérdezettek számát 517-re emelik, a Garabonciás farm tulajdonosa, Dr. Virág Ernő állatorvos nyilván megerősítette volna a felettébb bonyolult és összetett marhaológiai vizsgálat eredményeit.

A Garabonciás farm mondhatni mintagazdaság, mindössze 3 km-re található Zalakarostól. A város két négycsillagos szállója, a Hotel Venus és a Hotel Aphrodite éléskamrájaként működő farmon csipog, röfög, béget, nyihog, mekeg a mindenség – a gabona és a zöldség pedig csupán azért csendes, mert szólni nem tud, csak nőni. És terem is rengeteg: a legtermészetesebb körülmények között tartott jószágok csak az itt neveltet fogyasztják, illetve ennek köszönhető, hogy az emlegetett hotelek konyhájára külső beszállítókat nem is foglalkoztatnak, tavasztól őszig megoldanak mindent a sajátból. Dr. Virág kifejtette: ez legalább 50 százalékos költségcsökkentést jelent, és piacra egyelőre csak azért nem dolgoznak, mert ez idő tájt éppen egyensúlyba került a két – egyébként szintén saját kézben lévő – szálloda élelmiszerszükséglete a farm kapacitásával. Azonban a folyamatos terjeszkedésnek, az újabb földek és hektárok eke alá fogásának köszönhetően hamarosan az is elképzelhető, hogy a levágott, szüretelt, aratott portékákkal a nagyközönség is megismerkedhet majd.

Zalakarosról a farm kerékpárral vagy akár gyalog is könnyedén elérhető, és érdemes is elérni: az állatsimogatáson, lovagláson, s az igazi vidék levegőjének kedélyes szippantgatásán túl a további élménydózisokra hivatott majd ráerősíteni a 2012 végére mindenki által birtokba vehető Kalandpark is. A 100 milliós, 50 százalékban az állam által megtámogatott beruházás afféle öko-bio történelmi játszótérként szándékozik funkcionálni. Kosárfonó-, bőrdíszműves-, fazekasműhely várja majd a gyerekeket, a hamarosan felépülő, csúszdákkal és megmászható porcióval összekapcsolt favárnál pedig lovasbemutatóval, íjászattal kedveskednek a közönségnek. Ezeken túl, a szennyezés elkerülése végett elektromossággal hajtott gokart, 300 főt befogadni képes színház, kemence és grillsütő, valamint az itt legelésző állatok tejét feldolgozó sajtüzem hivatott majd a szórakoztatásról gondoskodni.

Wellness, fitnesz + történelem = “jól levés”

A mindennapokból való kiszakadás nem csupán az elmét pihenteti. A régi rómaiak sem merő heppből építkeztek Hévíz mellé: a mókuskerékből kiugrani muszáj, sőt, ha tehetné, hajtás ellen az orvos nyilván Hévízet írna fel. És lehet, hogy meg is teszi: a legtöbb eltöltött vendégéjszakáért járó ezüstérmet Budapest után rendre a legendás fürdőváros érdemli ki.

Hévíz neve a külhoni ismertség (avagy elismertség) tekintetében apránként a paprika, a betyár és a puszta kifejezések mellé kapaszkodja fel magát: a láthatóan hálás német és osztrák látogatókon túl egyre inkább jelenlévők az oroszok (akik a jelek szerint szintúgy они любят веселиться). Hévíz polgármestere, Papp Gábor kifejtette: céljuk, hogy az egyébként igen nagy számban jelen lévő magyar közönség megbecsült, idősebb tagjain túl megnyerjék maguknak a fiatalabb korosztályt is. A fiatalabb korosztály pedig jól tenné, ha hegyezné a fülét, s hallgatna a jó szóra: Hévízen üdülni ugyanis nem csak a testnek lottóötös.

A Hévizszentandrás és Egregy községek egyesítéséből 1946-ban létrejött település gyógyvize legendás, a vendégszeretet errefelé pedig több mint páratlan. A “termál” és a “gyógy” kifejezések persze lehetséges, hogy mainapság kevésbé szólítják meg a fiatalokat– csakhogy a kulcsszavazás már wellnessel kezdődik Hévízen is. Csúcsra pörgetett, übercsillagos szállodák gondoskodnak az idelátogatók kényelméről: a Danubius Health Spa Resort Hévíz hotel például nem csupán a nevében ígér felüdülést. Csak néhány nyalánkság a szaunán és a gasztronómiai élvezeteken túl ragyogó kínálatból: boros pezsgőfürdő, szőlőmagolajos masszázs, Kleopátra fürdő, Aphrodité pakolás – mi ez, ha nem a nagybetűs tejben-vajban fürösztés maga? A 15 éves Hévízi Szobakiadók Szövetségének ajánlatai közül pedig (honlapcím: www.hevizszallas.hu), bátran mondhatjuk, nem ez az egyetlen aduász.

Aktív pihenésre csábít az országos kéktúra városon keresztülkacskaringózó útvonala, illetve a folyamatosan bővülő biciklis-utak egyre kócosabb struktúrája szintúgy. De aki az ilyen-olyan gyógyvizek felhörpintése után (lásd még feljebb: Balatonmelléke borvidék) a tudásszomját is csillapítaná, annak sem kell csalódnia: már az elébb emlegetett régi rómaiak is voltak olyan figyelmesek, hogy történelmi lábnyomukkal teletalpalják a települést. Írásos nyom a városról elsőképp egy 1328-as oklevélből származik (itt a települést locus vulgariter Hewyz dictus-ként említik), ám az 1980-as évek elején a tóban talált pénzérmék és a tó mellett fellelt oltárkő is arról mesél, hogy elődeink már jóval korábban igyekeztek kihasználni a tó legendás gyógyító hatását. Az egregyi városrészben feltárt, a Zrínyi Miklós utcai Jézus Szíve Templom melletti útról elérhető terület már a római korban lakott volt: erről árulkodik a kora császárkorból származó közel ezer négyzetméter alapterületű, korridoros római villa is. Biztosak nem lehetünk benne, ám gyanús, hogy a bortermelés meghonosításához a történelmi “bérlő” is hozzátette a magáét: Orr Lajos szobrász hatalmas és szúrós szemű kőkutyája nyilván a csősz szerepében díszelegve vigyázza a teret olyanmód, hogy szőlőt lopni nemhogy kedvünk, lehetőségünk sem adódik.

További Hévízkedések

A várost belakni egy nap alatt tán nem is lehet: egyszerre csábít a tudásvágy, a sport és a kultúra. Érdemes betérni a Zena szépészeti centrumba (ahol mindent egy helyen kap meg a vendég a hajvágástól kezdve a manikűrön át a kozmetikai kezelésekig) egy jó lábmasszázsra például; decemberben az adventi vásár csábítja az üdülőközönséget. Lassan beindul a tavaly már nagy sikerrel üzemeltetett korcsolyapálya is, Surber zeneautomata és fonográfmúzeuma pedig nem csupán a vájtfülüeket csábítja.

Kimondhatjuk tehát: a térség mindenképpen hazavár.

Adamik Zsolt


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.