Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkakör betölthetősége és a munkakör megfelelősége nem azonos fogalmak, így amennyiben a munkáltató egyoldalú kinevezés-módosítással a felperes munkakörét megváltoztatja, a munkaköri leírás és a ténylegesen végzett tevékenység alapján állapítható meg, hogy az új munkakör megfelel-e az állami tisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának
Az alapügy
A felperes 2014. október 1-től 2016. december 1-jéig kormányablak ügyintéző munkakörben látta el feladatait. Az alperes vezetője a 2016. december 2-án hozott döntésével felperes kinevezését egyoldalúan módosította, mely szerint a felperes átkerült igazgatási szakügyintéző munkakörbe. A felperes közszolgálati panaszt terjesztett elő a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál, melyet az elutasított.
A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte akként, hogy a munkáltatói kinevezés-módosítás jogellenességére tekintettel a bíróság kötelezze az alperest az egyoldalú kinevezés-módosítást megelőző beosztásában történő továbbfoglalkoztatására. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kinevezés-módosítás jogellenességére tekintettel eredeti beosztásába visszahelyezését igényelte. Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A jogvita eldöntése során az Áttv. 7. § (7) bekezdésének értelmezéséből kellett kiindulni, amely szerint a munkáltató az (5) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezést abban az esetben módosíthatja az állami tisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkakör megfelel az állami tisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának. A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy állami tisztviselővé az nevezhető ki, aki rendelkezik az 1. számú mellékletben, a feladatkörében meghatározott képesítések valamelyikével.
A fenti szabályok együttes értelmezése mellett helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy a munkakör betölthetősége és a munkakör megfelelősége nem azonos fogalmak. Ebből következően nem volt elégséges annak vizsgálata, hogy a felperes rendelkezik-e az új munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel, azt is értékelni kellett, hogy ez számára megfelelő volt-e az Áttv. 7. § (7) bekezdése alapján, vagyis az iskolai végzettségen kívül megfelelt-e a szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának, ezek ugyanis a jogszabály alapján együttes feltételek.
A felperes 2016. december 2-án kelt igazgatási szakügyintéző munkaköri leírása tartalmazta, hogy felelős a kézbesítésért és a beérkezett küldemények átvételéért, a beadványok érkeztetéséért, valamint felel az ügyfelek szabályszerű tájékoztatásáért a földhivatali eljárás menetét illetően. A feladatát képezi a beadványok ügyintézőre szignálása, a meglévő hivatkozási számra érkezett beadványok iktatása, továbbítása.
A hivatalvezető úgy nyilatkozott, hogy „Az igazgatási szakügyintézői feladat azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartási szakügyintéző és a földügyi szakügyintéző feladatellátását kell segítenie a felperesnek, részben az általuk meghozott döntések iratkezelésében, postázásában… határozat tervezetet, vagy az érdemi döntést előkészítő tevékenységet nem végez, illetve kiadmányozási joga nincs… a kormányablak szakügyintézőnek van kiadmányozási joga és készít határozat tervet, illetve részt vesz az érdemi döntés előkészítésében”.
A tanú azt is megerősítette, hogy a postázóban nincs más felsőfokú végzettségű állami tisztviselő. Az ingatlan-nyilvántartási osztály osztályvezetője is akként nyilatkozott a tanúvallomásában, hogy „van olyan része a feladatainak, hogy tértivevényt nyomtat, meg borítékot címez, ha szükséges, hatósági tevékenységet nem végez, érdemi döntést nem készít elő, azzal kapcsolatban nincs feladata, kiadmányozási joga nincsen”.
Az Áttv. 3. § (1) bekezdés szerint alkalmazandó Kttv. 6. § 13. pont alapján ügyintéző: aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve – felhatalmazás esetén – a döntést kiadmányozza.
A bizonyítékok teljes körű értékelése során azt lehetett megállapítani, hogy a felperest – aki felsőfokú végzettséggel, továbbá nyelvvizsgákkal, ügyintézői szakmai tapasztalattal rendelkezik – korábbi munkaköréhez képest olyan munkakörbe helyezték, és olyan feladatokkal bízták meg, amelyek túlnyomó részt érdemi, önálló tevékenységként nem értékelhetők. Felperes végzettségére, képzettségére, szakmai tapasztalatára munkaköri feladataihoz nincs szükség.
A munkakör módosítás ezért nem felel meg az Áttv. 7. § (7) bekezdésében foglalt előírásoknak. Kiemelt jelentősége nem annak volt, hogy az új és a korábbi tevékenység is ellátható volt középfokú végzettséggel, hanem annak, hogy a felperes önálló, érdemi döntést előkészítő, kiadmányozási feladata megszűnt, az új munkakörben ilyen tevékenységet nem végzett.
Tekintettel arra, hogy a felperes munkaköre egyoldalú módosítása jogszabályba ütközött, azaz semmis volt, a Kúria a felperes eredeti, kormányablak szakügyintéző munkakörbe történő visszahelyezéséről rendelkezett, a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a Döntőbizottság határozatát megváltoztatta.
