Jogszabályfigyelő: Nem alaptörvény-ellenes az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértéssé nyilvánítása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) az alábbiakban hivatkozott határozatában a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-a alatt szabályozott, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértésre vonatkozó rendelkezések alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította. Hivatalból eljárva megállapította ugyanakkor: „alkotmányos követelmény, hogy a szabálysértési szankció alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt. A szabálysértési szankció alkalmazásának meg kell…

Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) az alábbiakban hivatkozott határozatában a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-a alatt szabályozott, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértésre vonatkozó rendelkezések alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasította. Hivatalból eljárva megállapította ugyanakkor: „alkotmányos követelmény, hogy a szabálysértési szankció alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt. A szabálysértési szankció alkalmazásának meg kell felelnie az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma alkotmányos céljának, az elesett, magukról gondoskodni nem tudó személyek ellátórendszerbe vonásának.” Az AB az idézett alkotmányos követelmény megállapítása során arra a körülményre helyezte a hangsúlyt, hogy az állam és az önkormányzatok gazdasági teljesítőképességükhöz igazodóan kötelesek a hajléktalanok ellátását biztosító intézményrendszert fenntartani és azt folyamatosan továbbfejleszteni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az „ellátórendszer célszerűségi, illetve hatékonysági szempontjainak mikénti megítélése azonban nem alkotmányossági kérdés, vagyis az ellátás színvonalának önmagában nincsen alkotmányos mércéje”.

Az eljárás alapjául szolgáló azonos tárgyú bírói kezdeményezések (indítványok) szerint egyebek mellett kifogásolható a szabályozás azon okból is, hogy vagyoni és társadalmi helyzet szerinti tiltott diszkriminációhoz vezet (mivel a hajléktalanokat célozza), továbbá „gyakorlatilag rákényszeríti az eljárás alá vont hajléktalan embereket arra, hogy igénybe vegyék a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátásokat, amelyek részben csupán korlátozottan állnak rendelkezésre”, illetőleg nem tesz lehetővé mérlegelést „az az eljárás alá vont személy szabadságtól való megfosztása vonatkozásában”

Az AB a bírói kezdeményezéseket elutasítva az alaptörvény-ellenességet nem látta megállapíthatónak, a jogalkalmazását számára pedig a fent idézett alkotmányos követelmény megfogalmazásával kívánja a jogértelmezést elősegíteni.

Joganyag: 19/2019. (VI. 18.) AB határozat a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-a alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezések elutasításáról és e rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról
Módosította: –
Megjelent: MK 2019/102. (VI. 18.)
Hatályos: –
Megjegyzés: alkotmánybírósági döntés

---