A bírói önigazgatás Hollandiában
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az OBH által ismertetett tanulmány a jogállami értékek és az új közmenedzsment közötti lehetséges feszültségekkel, valamint a bírósági igazgatás szereplői közötti feszültségekkel, jelenségekkel foglalkozik.
Hollandiában – a napóleoni rendszerből eredően – az igazságügyminiszter megbízottjaiként a bírósági elnökök nagy önállósággal igazgatták a bíróságokat. A bírói tanácsot 2002-től vezették be. Jelenleg négy tagja van, két bíró (egyikőjük az ENCJ vezetője is) és két közjogban jártas, volt minisztériumi tisztségviselő. Őket az igazságágügyért felelős miniszter javaslatára a király nevezte ki. A szervezetileg a minisztérium adminisztrációjához kapcsolódó testület legfőbb jogkörei a bíróságok költségvetésére, a digitalizációra, a működésük vizsgálatára, a jogszabályok véleményezésére, valamint az ítélkezési jogegység biztosítására vonatkoznak. A bíróságokat három tagú tanácsok irányítják, amelynek az elnök, egy bíró és egy tisztviselő a tagja. A bírók kiválasztására egy külön, 22 tagú bizottság működik, amelynek 12 bíró és 6 külsős tagja van.
Sokak szerint a bírói tanácsot az igazságügyért felelős minisztérium és a bírók közötti „pufferként” hozták létre. Az első összeütközésre 2011-ben került sor, amikor 24 bíróságból 9-et megszüntettek, bevezették az új menedzsment módszereket a teljesítménykövetelmények meghatározásában és a források elosztásában. A bírók több mint harminc százaléka (beleértve a Legfelső Bíróság elnökét) tiltakozó nyilatkozatot írtak alá, bár ez nem változtatott a megindult átalakítások menetén. A közelmúltban újabb nyilatkozatot tettek közzé a bírók, amelyben a költségvetéssel kapcsolatos kifogásaikat fogalmazták meg, amely költségvetés ma is a minisztériumi költségvetés része.
A tanulmány a bírói függetlenség kérdését a különféle bírói ítéletekhez kapcsolódó nyilvános, politikai jellegű viták viszonylatában tárgyalja. A függetlenség egyik biztosítékaként emeli ki, hogy a bírók ellen kizárási kérelmet lehet bejelenteni. Geerd Wilders bírósági ügyei kapcsán mutatja be, hogy ezek milyen következményekkel járhatnak, különösen akkor, ha a nyilvános vitákban a bírók maguk is véleményt nyilvánítanak. Hollandiában egyébként nem tilos, hogy a bíró politikai pártnak legyen a tagja. A tanulmány azzal zárul, hogy néhány Európai Uniós országban növekszik a politikai nyomás a bíróságok felett, ami Hollandiában is szükségessé teszi a jogi biztosítékok megerősítését a bíróságokat illetően.
(birosag.hu)
