A cigarettacsempész autóját kötelező lefoglalni

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria döntése értelmében a vámjogi kötelezettség megszegésének elkövetését lehetővé tevő módon átalakított eszköz lefoglalása és elkobzása a vámigazgatási bírság helyszíni megfizetése esetén sem mellőzhető.

Az alapügy

A felperes 2016. szeptember 22-én a beregsurányi határátkelőhelyen lépett be Magyarországra. A másodlagos vámvizsgálat során megállapították, hogy a felperes által használt, más személy tulajdonát képező gépkocsi alvázát átalakították, a rejtekhelyen a bejelentett mennyiségen felül további, összesen 200 doboz különböző márkájú cigaretta találtak. A nem uniós jövedéki termékeket és az elkövetés eszközéül használt, átalakított gépkocsit a vámigazgatási eljárás keretében a határátkelőhelyen lefoglalták.

A vámigazgatási eljárás eredményeként az elsőfokú vámhatóság 3.660.000 forint vámigazgatási bírságot szabott ki. Elrendelte a nem uniós jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését, valamint a nem uniós jövedéki termék szállítására használt, átalakított gépkocsi elkobzását és értékesítését. A bírságot a felperes a helyszínen megfizette. Az alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot a személygépkocsi elkobzása és értékesítése tekintetében hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint Az Uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. tv. (a továbbiakban: Vámtv.) 31.§ (3) és (13) bekezdéseinek együttes értelme az, hogy amennyiben a vámigazgatási bírság megfizetésére a helyszínen a felderítéssel egyidejűleg sor kerül, úgy – függetlenül attól, hogy a járművön a vámjogszabályok megsértését lehetővé tevő átalakítást végeztek – a jármű nem kobozható el.

A Kúria megállapításai

Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria megállapította, hogy az adójegy nélküli cigarettához kapcsolódó tényállások mind a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Jöt.), mind a Vámtv. hatálya alatt megvalósulhatnak, szabályozási elveik is közel azonosak.

A Vámtv. 31.§-ához tartozó, alperes által hivatkozott, az országgyűlés által el nem fogadott indokolás csak annyit tartalmaz, hogy „A jövedéki termékre elkövetett vámjogi jogsértés kapcsán alkalmazható lefoglalás és elkobzás szabályozása nem változik a közösségi vámjogi szabályozáshoz rendelt nemzeti szabályozáshoz képest, amely a Jöt.-ben lévő szabályozással analóg módon került kialakításra.” Az „analógiára” való utalásból következően maga a törvényalkotó sem tekintette maradéktalanul azonosnak a két intézményt, ezért a Kúria az Alaptörvény 28. cikke által megkívánt jogértelmezési megközelítés alkalmazásával először azt vizsgálta, magából a Vámtv-ből levezethető-e az alperes által helytállónak tekintett értelmezés, és az megfelel-e a józan észnek.

A Vámtv. a behozatali és/vagy kiviteli eljárási szabályok megsértésének speciális esetén kezeli azt, amikor a Vámtv. 25.§ (6) bekezdés b) pontja szerinti vámfelügyelettel, vámellenőrzéssel kapcsolatos jogsértésre a kötelezettségszegés elkövetését lehetővé tevő módon átalakított eszközzel kerül sor.

Ezekre az eszközökre nézve a szabályozás célja nem csupán az elkövető szankcionálása, hanem annak megakadályozása is, hogy az eszközzel a jövőben potenciálisan meg lehessen ismételni a jogsértést. A Vámtv. ezen elvnek megfelelően a 31.§ (2) bekezdésében – egyéb feltétel mellett – csak akkor teszi lehetővé a lefoglalás mellőzését, ha az eszközön nem végeztek a vámjogszabályok megsértését lehetővé tevő átalakítást. A 31.§ (13) bekezdés második mondata pedig nem ad lehetőséget az eszköz tulajdonos számára való visszaadására, kötelező értékesítést ír elő azzal, hogy a vevőnek az értékesítéskor kötelezettséget kell vállalni arra, miszerint a jogsértést lehetővé tevő átalakítást három hónapon belül megszünteti és az eszközt a vámhatóságnál bemutatja.

Az elsőfokú bíróság a Vámtv. 31.§ (3) és (13) bekezdés első mondatának együttes értelmezésével adott helyt a keresetnek. A Vámtv. 31.§ (13) bekezdés első fordulata szerinti „a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel” fordulat nyelvtani értelmezéséből el lehet jutni az elsőfokú bíróság azon következtetéséhez, hogy a vámigazgatási bírság helyszíni megfizetése esetén nem kerülhet sor az átalakított eszköz lefoglalására és azzal egyidejűleg elkobzására. A nyelvtani értelmezés azonban a perbeli esetben a Vámtv. belső rendszerével, szabályozási logikájával, az Alaptörvény 28. cikke által megkívánt józan észen és közerkölcsön alapuló értelmezéssel ellentétes.

Mivel a nyelvtani értelmezéssel szemben a többi módszer azonos eredményre vezetett, a Kúria ezt tekintette irányadónak, és ebből vonta le azt a konklúziót, hogy a vámjogi kötelezettség megszegésének elkövetését lehetővé tevő módon átalakított eszköz lefoglalása és elkobzása a vámigazgatási bírság helyszíni megfizetése esetén sem mellőzhető. Tekintettel arra, hogy a törvényi cél magából a Vámtv-ből egyértelműen azonosítható, a Kúria mellőzte a Jöt. szabályaival való összevetést, az analógia vizsgálatát.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

(kuria-birosag.hu)

---