Megtagadható-e egy ítélet elismerése azon az alapon, hogy sérti a szólásszabadságot?
Három izgalmas ítéletet elemez legfrissebb podcastjában a Magyar Jogász Egylet.
A határozott idejű kormánytisztviselői jogviszony szabályai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közszolgálati jogviszonyban különös tekintettel a kötött létszámgazdálkodásra a munkáltatónak meghatározott létszámmal kell ellátnia a feladatát és e kötelezettségét akkor is teljesítenie kell, amikor valamely álláshelyet betöltő kormánytisztviselő meghatározott ideig nem tud munkát végezni. Erre az esetre lehetőséget biztosít a törvény a munkáltatónak arra, hogy a feladatai ellátása érdekében a távollévő kormánytisztviselő helyettesítéséről határozott idejű közszolgálati tisztviselői jogviszony létesítésével gondoskodjon.
Az alapügy
A felperes 2009 januárjában létesített határozott időtartamra közszolgálati jogviszonyt az alperes jogelődjével egy tartósan távollévő köztisztviselő helyettesítésére.
Rögzítették azt is, hogy a határozott idő lejártával a közszolgálati jogviszonya megszűnik. Ezt követően hat alkalommal módosították a köztisztviselő (később kormánytisztviselő) kinevezésének határozott időt kikötő rendelkezését azzal, hogy a foglalkoztatására mindig más távollévő kormánytisztviselő helyettesítése miatt került sor.
Közben a felperes gyermeke születése miatt tartósan távol volt, határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszonya azonban változatlanul fennmaradt. Visszatérését követően az alperes ismételten határozott idejű jogviszonyban kívánta foglalkoztatni a felperest, aki a kinevezés módosítást nem fogadta el, így kormánytisztviselői jogviszonya a határozott idő lejártával 2016. október 13-ával megszűnt.
A felperes azt állította, hogy kinevezése többszöri módosításában a határozott idő kikötésére jogellenesen került sor, kormánytisztviselői jogviszonya így jogellenesen került megszüntetésre, ezért keresetében a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes arra hivatkozva indítványozta a kereset elutasítását, hogy intézkedései megfeleltek a jogszabályi rendelkezéseknek, a felperes határozott idejű foglalkoztatására munkaáltató jogos érdek fennálltára tekintettel helyettesítés céljából került sor.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy a munkáltató 2016. október 3-án jogellenesen szüntette meg a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát. Rögzítette, hogy a felek között nem volt vitatott az a tény, hogy az alperes valamennyi alkalommal egy tartósan távollévő munkatárs helyettesítése érdekében foglalkoztatta a felperest, aki minden esetben átvette a helyettesítendő személy munkakörét, így foglalkoztatására a törvényben meghatározott okból került sor. A törvényszék álláspontja szerint a munkáltató intézkedése nem felelt meg a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének.
A Kúria döntése
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy míg a Munka Törvénykönyve alapvetően diszpozitív szabályokat tartalmaz és széles körű lehetőséget biztosít a feleknek a törvény rendelkezéseitől való eltérésre, a közszolgálati tisztviselő jogviszonyban a költségvetési fegyelem biztosítása érdekében a jogviszonyok alakíthatósága korlátozott, azok elsődleges tartalmát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény rendelkezései állapítják meg. Ezektől eltérni általában csak kifejezett jogszabályi felhatalmazás alapján lehet, így a törvény főként kógens szabályokból áll.
A közszolgálati tisztviselői jogviszony minden elemét teljes körűen szabályozza, ezért az Mt. nem minősül a Kttv. háttérszabályának, annak rendelkezései a közszolgálati tisztviselői jogviszonyban nem alkalmazandóak.
Mindkét törvény az egymással hierarchikus viszonyban álló felek munkavégzésre vonatkozó szabályait tartalmazza, rendelkezései között fellelhetők a határozott időre szóló jogviszony létesítésének korlátai is.
Az Mt. nem zárja ki határozott idejű munkaviszony létesítését, maximális mértékét azonban 5 évben határozza meg és korlátozza annak meghosszabbítása lehetőségét (Mt. 192. §).
Ezzel ellentétben a Kttv. más módon biztosítja a kormánytisztviselő garanciális jogait a határozott idejű foglalkoztatás körében, amikor a 38. § (2) bekezdése előírja, hogy határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony létesítésére csak meghatározott feltételek fennállta – tartósan távollévő kormánytisztviselő helyettesítése céljából, esetenként szükségessé váló feladat elvégzésére vagy tartós külszolgálat ellátása érdekében – kerülhet sor.
Ilyen jellegű tiltást tartalmazott korábban a Ktv. is. A törvény nem rendelkezik arról, hogy mennyi lehet a határozott idejű foglalkoztatás időtartamának maximális mértéke és nem korlátozza az ugyan azon felek között ismételten határozott időre létesített jogviszonyok létrehozásának lehetőségét sem. Mindössze azt az esetet szankcionálja, amikor a nélkül kerül határozott időre kinevezésre a közszolgálati tisztviselő, hogy a törvényben rögzített feltételek fennállnának, ebben az esetben a Kttv. 38. § (4) bekezdése szerint a jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni.
Mindezekből megállapítható, hogy jelentősen eltér egymástól a versenyszféra és a közszféra határozott idejű foglalkoztatására vonatkozó szabályrendszere és a jogalkotó – a jogviszonyok speciális jellegére tekintettel – eltérő módon szabályozza a garanciális feltételeket is.
A közszolgálati jogviszonyban különös tekintettel a kötött létszámgazdálkodásra a munkáltatónak meghatározott létszámmal kell ellátnia a feladatát és e kötelezettségét akkor is teljesítenie kell, amikor valamely álláshelyet betöltő kormánytisztviselő meghatározott ideig nem tud munkát végezni. Erre az esetre lehetőséget biztosít a törvény a munkáltatónak arra, hogy a feladatai ellátása érdekében a távollévő kormánytisztviselő helyettesítéséről határozott idejű közszolgálati tisztviselői jogviszony létesítésével gondoskodjon.