Megtagadható-e egy ítélet elismerése azon az alapon, hogy sérti a szólásszabadságot?
Három izgalmas ítéletet elemez legfrissebb podcastjában a Magyar Jogász Egylet.
A saját vállalkozástól kapott munkabért az elmaradt jövedelembe be kell számítani
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából – igazoltan – munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe.
Az alapügy
A felperes 2007. április 27-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, állatorvos munkakörben. Munkaviszonyát az alperes 2017. március 1-jén kelt felmentéssel szüntette meg.
A felperes 2000. január 21-től vezető tisztségviselője és 2000. február 10-től beltagja egy Bt.-nek. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát, és elsődlegesen annak jogkövetkezményeként elmaradt jövedelme, valamint a felmentés jogellenességétől függetlenül két havi felmondási időre járó távolléti díj kifizetésére kérte az alperest kötelezni.
Másodlagosan a felmondás jogellenességére tekintettel két havi felmentési időre járó távolléti díjat igényelt. Ezen kívül végkielégítés kifizetését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek elmaradt jövedelmet, valamint végkielégítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felperesnek a vele közölt felmentéssel összefüggésben nem keletkezett kára, másodlagosan a másodfokú bíróság, harmadlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. Alaptalanul állította az alperes a 3/2014. (III. 31.) KMK véleményben írtak megsértését az Mt. 169. §-ával összefüggésben.
A KMK vélemény szerint jogcímeket kell tételenként megjelölni, és ezzel összefüggésben az igényt kimunkálni. Jelen esetben azonban a jogellenes jogviszony megszüntetéséhez kapcsolódó elmaradt illetmény volt a vitatott, vagyis ezen a jogcímen élt keresettel a felperes. Ezen túlmenően az alperes további tételes – esetleg havi bontású – kimunkálás iránti igényének nem volt jogszabályi alapja.
Az Mt. 169. § (1) bekezdése értelmében a munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabérén felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. Ezen rendelkezés hiányában, továbbá az Mt. 177. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:528. § szabálya folytán elmaradt jövedelemként nem a munkavállaló távolléti díját, hanem az elért havi átlagkeresetet kell alapul venni. Ennek összege meghatározásánál megfelelően alkalmazandó a 3/2014. (III. 31.) KMK véleményben és a 6/2016. (XI. 28.) KMK véleményben kifejtett álláspont. Irányadó továbbá az 1/2016. (V. 22.) PK vélemény, amelynek I. pontja is az „átlagkereset” meghatározását tartalmazza.
Az Mt. alapján a munkavállalót kárenyhítési kötelezettség terheli. Ennek teljesítése vizsgálatakor az ügy egyedi sajátosságait kell értelmezni és értékelni. Jelen esetben a felperes kárenyhítési kötelezettségének azáltal tett eleget, hogy – saját állítása szerint is – Bt.-jével munkaviszonyt létesített.
Megalapozatlan azonban a felperes állítása, miszerint csak saját vagyonának átcsoportosítása történt ezzel. Szabadon dönthetett arról, hogy az elért eredményt jövedelemként kiveszi a vállalkozásból, vagy azt abba fekteti. Jelen esetben – bérkartonnal igazoltan – a felperes a Bt.-jétől munkabér jövedelemben (Szja tv. 4. § (1) bek.) részesült.
Tekintettel arra, hogy új munkaviszonyt létesített, ahonnan jövedelme származott, ennek összegét értékelni kell az alperes által fizetendő kártérítés mértékénél. Az eljáró bíróságok elfoglalt jogi álláspontjuk miatt a felperes megtérült jövedelmével nem foglalkoztak. Nem értékelték a 2017. évre rendelkezésre álló bérkartont, a felperes Bt.-től kapott munkabérről szóló állítását és nem vonták vizsgálódási körbe azokat a kártérítésre vonatkozóan, így pedig az elmaradt jövedelem mértékéről nem tudtak helytálló döntést hozni.
A szükséges bizonyítás lefolytatása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozhasson. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, az elmaradt munkabérre vonatkozó rendelkezést az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.