A Kúriának a kiemelt jelentőségű ügyben az Európai Unió Bírósága által 2019. január 17-én meghozott C-168/17. sz. ítéleteben adott útmutatója alapján arról kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek fennáll-e az alperes felé a garanciadíj fizetési kötelezettsége.
Egy líbiai megrendelő és a beavatkozó mint vállalkozó 2009. július 7-én építési szerződést kötöttek közmű infrastruktúra fejlesztések kivitelezésére. A megrendelő a szerződéshez kapcsolódóan líbiai bankgaranciák kibocsátásához ragaszkodott. A garanciák célja annak biztosítása volt, hogy a beavatkozó a megrendelőtől kapott előleg ellenében teljesítsen (előleg-garancia) és a vállalt építési munkákat szerződésszerűen teljesítse (jóteljesítési garancia). A kért garanciák érdekében a beavatkozó, a peres felek és egy líbiai bank érintettségével olyan láncolatos bankgarancia és viszontbankgarancia megállapodások jöttek létre, amely ügyletek eredményeként a líbiai bank a beavatkozó érdekében – a perbeli két pénzintézet által viszontgaranciák vállalása mellett – előleg-visszafizetési és jóteljesítési bankgaranciát adott a megrendelőnek.
A peres felek között elszámolási vita keletkezett a viszontbankgarancia nyújtásához kapcsolódó garanciadíjakkal kapcsolatban, miután vitatott volt, hogy ezekre a díjakra vonatkoznak-e az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. február 26-án hozott 1970. (2011) számú határozatával és az Európai Unióban a Tanács 2011. február 28-i 2011/137/KKBP, a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló határozatával, valamint a Tanács líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2011. március 2-i 204/2011/EU rendeletével (a továbbiakban: 204/2011/EU rendelet) bevezetett embargós intézkedések.
A Kúria megállapította, hogy az alperes jutalékából, költségeiből álló saját jogú díj kifizetésének nincs akadálya, a líbiai banknak kifizetett vagy fizetendő díjak elszámolására azonban lehetőség nincsen, mert az sértené az (EU) 2016/44 rendelet 17. cikkének szabályait, mert e díjak elszámolásával az alperes a 17. cikk b) pontja alá eső líbiai bankon keresztül eljáró személynek minősülne (17. cikk c) pont).
Kapcsolódó cikkek:
Letartóztatták egy embercsempész csoport irányítóját
2019. december 7.
Letartóztatásba helyezte bíróság azt a 37 éves, Budapesten élő, menekültstátusszal rendelkező szír férfit, akit a Fővárosi Főügyészség azzal gyanúsít, hogy egy embercsempész csoport szervezője, irányítója volt.
Letartóztatták a tanárára késsel támadó diákot
2019. december 7.
A bíróság szombaton elrendelte annak a diáknak a letartóztatását, aki a gyanú szerint a napokban egy győri szakközépiskolában késsel támadt tanárára.
Letartóztatták a kocsmában megkötözött és kihűlt férfi ivócimboráit
2019. december 7.
Három nagylóki férfit letartóztatásba helyezett a Székesfehérvári Járásbíróság. A nyomozás emberülés gyanúja miatt kezdődött, a férfiak azt mondták, tréfából követték el cselekményüket.
Húsz év fegyházra ítélték az óbudai óvónő gyilkosát
2019. december 6.
Húsz év fegyházbüntetésre ítélte az óbudai óvónőt lelövő férfit a Fővárosi Törvényszék. A bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy a bűncselekmény elkövetését előre kitervelt bosszú vezérelte.
A munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége nem korlátlan
2019. december 6.
A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor értékelni kell az életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit. A kárenyhítési kötelezettség teljesítését az eset összes körülményei mérlegelésével lehet megítélni az objektív kárfelelősséggel tartozó, de annak megtérítése alól mentesülni kívánó munkáltató által bizonyított tények alapul vételével. Abban az esetben, amikor a munkavállaló bizonyítottan a jogellenesen megszüntetett munkaviszonyában betöltött munkakörének megfelelő állást keresett, aktívan eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.