Alkotmányellenes a kútfúrás engedélyezésének eltörlése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a vízgazdálkodásról szóló törvény idén júliusban elfogadott, még ki nem hirdetett módosítása nincs összhangban az Alaptörvénnyel – olvasható a Jogászvilágnak megküldött közleményben. A felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelme, valamint a vízhasználat jövő generációk érdekeit is figyelembe vevő szabályozása az Alaptörvényből következően az állam elsődleges kötelezettsége. A törvénymódosítás céljai, vagyis az állampolgárokat sújtó felesleges adminisztratív terhek csökkentése, illetve az ellenőrzés hatékonyságának növelése más módon is elérhetők.
A vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása kapcsán a köztársasági elnök nyújtott be előzetes normakontrollra vonatkozó indítványt az Alkotmánybírósághoz. Megítélése szerint alaptörvény-ellenes azon rendelkezés, amely 80 méter mélységig lehetővé teszi vízi létesítmények engedély és bejelentés nélküli létrehozását. A köztársasági elnök indítványában emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény a környezet megóvását célzó állami kötelezettségként rögzíti a már elért védettségi szintről való visszalépés tilalmát. A támadott rendelkezés ellen érvelt korábban a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes, továbbá tizenegy szakmai szervezet is. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala előtt megkereste a belügyminisztert, az igazságügyi minisztert, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettest, valamint a Magyar Tudományos Akadémiát.
A testület határozatában kiemelte: minden olyan esetben, amikor a környezet védelmére vonatkozó szabályozást átalakítják, tekintettel kell lenni az elővigyázatosság és a megelőzés elveire is, hiszen a természet és környezet védelmének elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat meg. A felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi értelemben is végesek, és csak korlátozottan képesek a megújulásra. Magyarországon a fúrt kutak létesítése 1960-tól engedélyhez kötött. A hatóság így tudja nyomon követni, milyen mértékű vízhasználat engedélyezhető anélkül, hogy az a vízkészletet veszélyeztetné. A felszín alatti vizek használata ugyanis csak olyan mértékben fogadható el, amennyiben nem eredményezi azok túlhasználatát. Többek között Magyarország felülvizsgált, 2015. évi vízgyűjtő-gazdálkodási terve is megállapítja, hogy a felszín alatti vízbázisok több mint fele sérülékeny. A hatóságok az előzetesen kiadandó engedélyek révén meghatározhatják, hogy milyen technológia alkalmazásával, milyen mélységben lehetséges új kutak biztonságos létesítése. Az állami kontroll nélküli, ellenőrizhetetlen vízkivételek végső soron az ökoszisztémák károsodásához vezethetnek. Az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a vizek minőségromlásán túl a törvény hatálybalépése közegészségügyi kockázatokkal is járhat.
Az Alkotmánybíróság emlékeztetett arra is, hogy Magyarország felszíni vízkészletének mindössze 4 %-a keletkezik az ország határain belül, ugyanakkor Magyarország az éghajlatváltozás következményeinek jelentősen kitett térségben helyezkedik el, így kiemelt jelentősége van a felszín alatti vízkészlettel való felelős gazdálkodásnak.
A határozat szerint a már elért védelmi szinthez képest visszalépést jelent, így alaptörvény-ellenes az a szabályozás, amely előzetes engedélyezési eljárás helyett utólagos hatósági ellenőrzéssel kívánja biztosítani a felszín alatti vizek megőrzését. Az engedély nélkül, ezáltal a szakmai és minőségi előírások figyelmen kívül hagyásának lehetőségével létesíthető kutak okozta minőségi állapotromlás kockázata már a jelen generációk életfeltételeit is közvetlenül befolyásolhatja. Az előzetesen beszerzendő engedélyek nem csupán a vizek mennyiségére vonatkozóan nyújtanak információt a hatóságok számára, hanem adott esetben takarékos vízhasználatra is ösztönözhetnek, például a vízkészletjárulék fizetésének kötelezettsége miatt.
A határozat teljes szövege elérhető az Alkotmánybíróság honlapján. A határozathoz párhuzamos indokolást csatolt dr. Czine Ágnes, dr. Schanda Balázs és dr. Stumpf István alkotmánybíró, különvéleményt fűzött dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybíró.
