Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az okirathamisítás témájában az OBH Jogos a kérdés rovata ezúttal, dr. Papp Juditot, a Szolnoki Törvényszék bíráját kérdezte.
A vádlottak padjára került egy édesanya, aki középiskolás lányának arcképes autóbusz-bérletével közlekedett, egy szemfüles ellenőr azonban kiszúrta, és feljelentést tett ellene. Az édesanyát próbára bocsátotta a bíróság, súlyosabb esetekben azonban akár 5 év szabadságvesztést is kaphat valaki okirathamisítás miatt.
Mielőtt az okirat-hamisításról beszélünk, érdemes tisztázni, hogy miben különbözik a magánokirat és a közokirat.
A közokirat az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző, vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv állított ki. Ilyen például a hatósági határozat, a bírósági ítélet, engedély, igazolvány, bizonyítvány, hivatalos nyilvántartás – így az ingatlan-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás és a cégnyilvántartás – a személyazonosító igazolvány, vagy a születési anyakönyv. Ugyancsak közokiratnak minősül az adóigazolvány, a lakcímkártya, a diákigazolvány, a gépjárművezetői engedély, az úgynevezett TAJ kártya és a forgalmi engedély is. Szintén fontos megemlíteni, hogy azok az iratok is köziratoknak minősülnek, amelyeket például keresőképtelenséggel kapcsolatban a körzeti orvos vagy rendelőintézeti szakorvos állít ki, ugyanakkor az orvosi vények, utalványok, valamint egyéb rendelvények nem közokiratok, azok hamisításával illetve felhasználásával magánokirat-hamisítás vétsége valósul meg.
Magánokiratok alapvetően a magánjogi szerződések, így az adásvételi szerződés, illetve cég üzletrész átruházására vonatkozó szerződés. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik a végrendelet és a munkaszerződés is, de ilyen a munkáltatói jövedelemigazolás, az utazásra jogosító bérletek, de például nem tartozik ebbe a körbe az úgynevezett „étkezési utalvány”. Magánokiratnak minősül tehát minden olyan okirat, amelyet jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására állítottak ki, és nem minősül közokiratnak.
Alapvető különbség a közokirat és a magánokirat esetén, hogy míg a közokiratok meghamisítása – tehát annak elkészítése vagy a tartalmának a meghamisítása – önmagában is büntetendő, addig a magánokiratok esetében csak a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználása számít bűncselekménynek.
Milyen tipikus esetei vannak az okirat-hamisításnak?
A közokirat-hamisítás négy esetét különböztetjük meg: Az első, amikor valaki hamis közokiratot készít, ebben az esetben ennek a készítője nem azonos azzal, akit kiállítóként feltüntetnek rajta.
A második, amikor azt korábban a kiállítója jogszerűen létrehozta, tehát formailag valódi, a tartalmát azonban az elkövető megváltoztatja. A harmadik eset, ha a hamis vagy hamisított közokiratot felhasználja valaki. Ha egyszerűen csak magánál tartja a hamis okiratot, akkor az nem bűncselekmény, de ha felhasználja: felmutatja, átadja, becsatolja, az már igen. Az utolsó eset, amikor az elkövető közreműködik abban, hogyha valótlan adatot, tényt, vagy nyilatkozatot foglalnak közokiratba.
A közokirat hamisítás tipikus példája, amikor a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerződést nyújtanak be, amely a jármű korábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelően tüntetni fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba a valóságnak nem megfelelő adat kerül.
Egy másik példa, ha valaki az ellene indított büntetőeljárásban más személynek adja ki magát. Ilyenkor az elkövető a hamis vád mellett megvalósítja a közokirat- hamisítás bűntettét is.
Ugyancsak gyakori eset, hogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés írásba foglalása során hamis adatokat tüntetnek fel és ezt benyújtják a földhivatalhoz, így az ingatlan-nyilvántartásba így valótlan adatok kerülnek. Ehhez kapcsolódóan azonban meg kell jegyezni, hogyha „csak” a vételár valótlan, akkor nem valósul meg közokirat-hamisítás, mivel az ingatlan-nyilvántartás szempontjából a vételár közömbös. Ebben az esetben is megvalósul azonban a bűncselekmény, mégpedig a hamis magánokirat felhasználásának vétsége.
Sokaknak meglepő lehet, de valótlan lakcím bejelentéssel is elkövethető a közokirat-hamisítás, hiszen hamis adatok kerülnek a lakcím-nyilvántartóba, amely szintén közhiteles nyilvántartásnak minősül.
Több esetben előfordult, hogy parkolási jogosultság megszerzéséhez hamisított rokkantsági igazolványokat használtak fel az elkövetők. De ugyancsak tipikusnak mondható a banki kölcsön felvételéhez szükséges munkáltatói jövedelemigazolások meghamisítása is.
A költségvetési (adó) csalás kapcsán az adóbevallások meghamisítása, illetve a fiktív számlák felhasználása igen gyakori. Ugyancsak sok esetben fordulnak elő az úgynevezett fiktív „cégeladások”, amikor az adósságot felhalmozó, csődbe jutott vagy csődközeli helyzetben lévő cégektől próbálnak olyan módon megszabadulni az elkövetők, hogy olyan adásvételi szerződések készülnek – sajnos többször ügyvédi közreműködéssel, amelyek nem a valódi akaratot tükrözik. Ilyenkor nyilvánvalóan valótlan adatok kerülnek a cégnyilvántartásba.
A magánokiratok kapcsán fontosnak tartom kiemelni, hogy ennek készítése, meghamisítása csak akkor bűncselekmény, ha az illető fel is használja. Ha például csak a szomszédnak mutatom meg, illetve adom át és ehhez semmilyen joghatás nem fűződik, akkor nem valósul meg bűncselekmény.
Szó volt a hamisított rokkantkártyáról, de mi történik akkor, ha valaki más nevére szóló parkolókártyával parkol?
Abban az esetben, ha ezt az okiratot a hatóság állította ki, akkor a más nevére szóló parkolókártya felhasználója közokirat-hamisítás bűntettét követi el.
Mi a helyzet akkor, amikor valaki egy peres eljárás során használ fel hamis okiratot?
Ez nem közokirat-hamisítás, vagy hamis magánokirat felhasználás, hanem hamis tanúzás. Amennyiben ezt polgári ügyben követi el, akkor 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, amennyiben pedig büntetőügyben, akkor 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel.
Mennyire kifinomult ma már a hamisítás, könnyen megállapító-e egy-egy okiratról, hogy hamis, hogyan bukhatnak le az elkövetők?
A hamisítás módja és a hamisítvány minősége igen változó lehet, az egészen egyszerű fénymásolatoktól kezdve az igen bonyolult számítástechnikai rendszeren keresztül történő hamisításokig nagyon széles a skála. Ennek tükrében az is változó, hogy mennyire könnyű megállapítani egy okirat valódiságát vagy valótlanságát. Lehetnek olyan hamis okiratok, amelyeket úgymond bárki felismerhet, de van, amikor csak egészen komoly, szakértői bizonyítás során lehet ezt felderíteni.
Az elkövetők akár egy hatósági igazoltatás, ellenőrzés során, de az ellenérdekű fél feljelentése alapján is a rendőrség, illetve a későbbiek során a bíróság látókörébe kerülhetnek.
Milyen esetekben szokott a bíróság szakértőt kirendelni, aki megállapítja, hogy hamis okiratról van szó?
Léteznek egészen egyszerű, laikus által is felismerhető hamis okiratok, és ha ezekben az esetekben az elkövető beismerő vallomása és más egyéb bizonyítékok, így például tanúvallomások alátámasztják az okirat valótlan voltát, akkor nem szükséges a szakértő a bizonyításhoz.
Természetesen vannak olyan esetek is, amikor akár írásszakértő, akár okmányszakértő, vagy esetleg számítástechnikai szakértő igénybevételére van ahhoz szükség, hogy bizonyítani lehessen egy-egy okirat valótlan voltát.
Milyen büntetőjogi következményei lehetnek az okirat hamisításnak?
A közokirat-hamisítás bűntettét a Büntető Törvénykönyv alapesetben 3 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Azt azonban tudni kell, hogy a közokirat-hamisításnak már az előkészülete is büntetendő 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, ami azt jelenti, hogy ha az elkövető például megvásárolja a hamisításhoz szükséges technikai eszközöket, vagy a közokiratot a későbbi felhasználás szándékával tartja magánál, akkor megvalósítja a bűncselekményt. Szigorúbban bünteti viszont a törvény azt, aki hivatalos személyként, a hatáskörével visszaélve követi el a közokirat-hamisítást, mert ebben az esetben a szankció 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés.
A hamis magánokirat felhasználását a Büntető Törvénykönyv enyhébben szankcionálja, hiszen ez 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
