Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Büntetőjogi esetekben 2007 óta választható a mediáció, amely a számok alapján sikertörténetnek nevezhető: ma már nagyon gyakran az ügyészségi szakban kezdeményezik a közvetítést. Mára a szekmeberek és a közvelémebny is elfogadóbbá vált az intézmény tekintetében: az ügyészek közt is ritkul az a vélekedésés, miszerint az elkövető „megvásárolja a büntetés elkerülését”, s egyre többen látják be, hogy a sértettnek éppolyan előnyös lehet a megegyezés.
A hivatalosan közvetítői eljárásnak nevezett mediáció igénybevétele Magyarországon polgári peres ügyekben 2003 óta, büntetőjogi ügyekben 2007 óta lehetséges. A mindegyik fél számára elfogadható, méltányos megoldásra törekvő eljárás nemcsak azért lehet vonzó, mert segítségével rövidebb idő alatt, egyszerűbben lehet eredményre jutni, hanem azért is, mert míg bírósági ítélet esetén nem biztos, hogy mindenki elégedett lesz, addig a mediációnak éppen ez a lényege. Ezen kívül további előnyökkel is járhat, például ha a vitás felek egy kis településen, egy közösségben élnek a későbbiekben is, nem mindegy, milyen viszonyban lesznek ügyük lezárásakor, hogy annak esetlegesen kínos részletei milyen mértékben kaptak nyilvánosságot.
A büntetőjog terén sikertörténetről beszélhetünk a közvetítés 2007-es bevezetése óta. – Bár a szakma eleinte szkeptikusan állt a közvetítői eljáráshoz a büntetőjogi esetekben, már az első évben a várt 500 mediáció helyett sokkal többre került sor Magyarországon – mondja Barabás Tünde, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa, aki évek óta kutatja a témát. Mint azt hozzáfűzte, eleinte az volt jellemző, hogy a bíróságok utalták mediációra a nehéz ügyeket, ma viszont már nagyon gyakran az ügyészségi szakaszban kezdeményezik a közvetítést mind a vádhatóság képviselői, mind az ügyvédek, nem ritkán maguk a peres felek is. A számok pedig meggyőzőek, 2010-ben már évi mintegy négyezer esetet regisztráltak.
A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH) friss adatai szerint 2012-ben már több mint hatezer közvetítői eljárás folyt hazánkban büntetőjogi ügyekben, ami azt jelenti, hogy a növekedés folyamatos, az ügyek száma 161 százalékkal emelkedett a kezdetekhez képest. Annak ellenére, hogy a jogszabályok értelmében csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lehet alternatíva a békéltetés: olyan vagyon elleni, közlekedési és bizonyos személy elleni bűncselekmények esetében, amelyek maximum 5 évvel büntethetőek, de kizáró ok lehet például a halált okozó bűncselekmény, vagy ha az elkövető visszaeső. A Barabás Tünde által készített statisztikák alapján kijelenthető, hogy a mediációt általában kis, illetve közepesen súlyos ügyekben választják a felek: majdnem 50 százalékuk vagyon elleni (lopás, rongálás, csalás, sikkasztás), körülbelül 30 százalékuk közlekedési bűncselekmény, a maradék 20 százalékot pedig olyan kisebb személy elleni cselekmények jelentik, mint például a testi sértés vagy a zaklatás. A területi eloszlást vizsgálva megállapítható, hogy a kezdetekkor a fővárosban és Pest, valamint Baranya megyében volt kiugróan népszerű a mediáció. Ez ma is elmondható, de a többi megyében is mind gyakoribb a közvetítés.
A szakember szerint bár eleinte az ügyészek és a társadalom részéről is az volt a vélekedés, hogy a mediáció során az elkövető „megvásárolja a büntetés elkerülését”, mára egyre többen látják be, hogy a sértettnek éppolyan előnyös lehet a megegyezés. Nemcsak a már említett okok miatt, hanem azért is, mert míg a bírósági ítélet sokszor se nem megoldás, se nem feloldás, csak az ügy lezárása, addig a mediáció végére a sértett megnyugszik, sokkal inkább úgy érzi, sérelméért megfelelő elégtételt kapott. A sikerességet a számok is alátámasztják: 2010-ben például a befejezett több mint 3200 ügy 80 százalékában született megállapodás, amelyek 90 százalékban teljesültek is. A tendencia azóta is tart, a 2012-ben befejezett 4 660 ügy közül a tevékeny megbánást megalapozó megállapodás 3 623 esetben, tehát az összes befejezett ügy 78 százalékában létrejött, és a megállapodások 92 százaléka még abban az évben teljesült.
A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal adatai szerint Magyarországon jelenleg 83 kiképzett mediátort tartanak nyilván a büntetőügyek terén, akik közül 53-an aktívak. Közvetítőként pártfogó felügyelők, ügyvédek dolgozhatnak, miután elvégezték a KIH képzését. A rendszer jól működik, a mediátorokkal évente konzultálnak, rendszeresen visszajelzést adnak számukra az egyre hatékonyabb munka érdekében. A sikerességhez nem hátrány, ha valakinek van előzetes tapasztalata, ezért dolgozhatnak eredményesen a pártfogók. Ügyvédek viszonylag ritkábban lesznek pártfogók, aminek az is oka lehet, hogy ezért a munkáért szabott óradíj jár, amely kisebb egy átlagos ügyvédi tiszteletdíjnál.
A biztató számok ellenére indokolt lenne a mediáció lehetőségének népszerűsítése, hiszen Magyarországon a statisztikák szerint évente mintegy négyszázezer bűncselekményre derül fény, a sértettek száma pedig több mint kétszázezer. A bíróságok erősen leterheltek, az ügyek nem ritkán évekig elhúzódnak, a közvetítéssel viszont minden téren nyernek a felek.
