Csődbűncselekmény felszámolás során


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A terhelt büntetendő magatartása abban testesült meg, hogy a függő követelés ésszerű gazdálkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron történő értékesítésével megakadályozta azt, hogy az pénzeszköz (forgóeszköz) formát öltsön, ezáltal a felszámolás alatt álló gazdasági társaság vagyonát csökkentette.

A felszámolási eljárás során az engedményezési szerződéssel értékesített – polgári peres úton érvényesített – függő követelés az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) 290. § (1) bekezdés d) pontja szerinti csődbűntett elkövetési tárgya lehet. A terhelt, mint felszámoló rendelkezési körébe tartozó, a Számv.tv. 29. § (1) bekezdése szerinti forgóeszköz alapját képező vagyonelem, egyúttal a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon része, mely a felszámolási eljárás rendeltetéséből adódóan a hitelezők kielégítésére szolgált.

Az elsőfokú bíróság döntése

A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettében. Ezért egy év börtönbüntetésre, 300.000 forint pénzmellékbüntetésre, valamint a felszámolói tevékenységtől, mint foglalkozás gyakorlásától végleges hatályú eltiltásra ítélte.

A járásbíróság a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette, a pénzmellékbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban állapította meg, így mindösszesen 300.000 forint pénzmellékbüntetést szabott ki.

A másodfokú bíróság ítélete

A másodfokon eljáró törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt hűtlen kezelés bűntetteként értékelt cselekményét csődbűntettnek minősítette.

A másodfokú bíróság a terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetés összegét 9.000.000 forintra súlyosította.

[box title=”Közigazgatás Jogtár®” style=”soft” box_color=”#007ac3″ radius=”0″]

A tartalom a közigazgatásban alkalmazott feladatok- és hatáskörökhöz igazodva tartalmazza a szakmai anyagokat. A tartalmi szinteket úgy építettük fel, hogy azok kiszolgálják mindazon ügyfeleinket, akik az alap Jogtár tartalomhoz képest szeretnének hozzáférni olyan szakmai tartalmakhoz, melyeket mindennapi munkájuk során a gyakorlatban használnának.

További információ >>[/box]

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét az anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg. A vitatott, kétes követelés ugyanis nem lehet a csődbűntett elkövetési tárgya, a kétes-, peresített-követelés, mint mérlegen kívüli egyéb tétel, nem lehet a mérleg része. A kiegészítő mellékletben való feltüntetés éppen azt jelenti, hogy az ott feltüntetett követelés nem forgóeszköz, tehát nem számviteli értelemben vett vagyon.

A másodfokú bíróság által kiegészített irányadó tényállás szerint a felszámolóként eljáró terhelt gazdaságilag indokolatlan döntést hozott, amikor a felszámolás alatt lévő gazdasági társaság vagyonát képező polgári peres úton érvényesített követelést az ésszerű gondolkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron a felszámoló céggel tulajdonosi összefonódásban álló másik cég részére értékesítette, ezt a vagyont elvonta és a hitelezők igényének kielégítését – legalábbis részben – meghiúsította

A Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény befektetett eszköznek, vagy forgóeszköznek minősít.

Nem kétséges, hogy az adott ügyben az el nem ismert, polgári peres úton érvényesített követelés számviteli értelemben a Számv.tv. 3. § 17. pontja szerinti függő követelés, melyet a számviteli szabályok értelmében a mérlegben forgóeszközként nem lehet kimutatni.

Más oldalról ugyanakkor a csődbűntett elkövetési tárgya a felszámolás alatt álló gazdasági társaság gazdálkodásának körébe eső vagyoni érték. A követelésnek a bíróság jogerős ítéletében az adós terhére kötelezettségként történő megállapítása, a kötelezettség felszámolás befejezéséig történő teljesítése – azaz a követelés alapját képező kötelezettség adós részéről pénzben történő kielégítése – a mérlegben már forgóeszközként, pénzeszközként szerepelt volna. Amennyiben a terhelt a felszámolási eljárás során a Csődtv. 48. § (1) bekezdése szerinti követelés behajtási, igényérvényesítési kötelezettségét teljesíti, a függő követelés pénzeszközzé, forgóeszközzé vált volna, a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon fogalmába illeszthetően.

A Csődtv. 48. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, vagyonát értékesíti. A Csődtv. 48. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről.

A terhelt büntetendő – a törvényi tényállásnak megfeleltethető – magatartása éppen abban testesült meg, hogy a függő követelés ésszerű gazdálkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron történő értékesítésével megakadályozta azt, hogy az pénzeszköz (forgóeszköz) formát öltsön, ezáltal a felszámolás alatt álló gazdasági társaság Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon gyarapodását meghiúsította, azaz a vagyonát csökkentette. Mindezek eredményeként a hitelezői igények kielégítését részben meghiúsította.

Ezért a Kúria álláspontja szerint a tényállásban rögzített, engedményezési szerződéssel értékesített követelés a terhelt, mint felszámoló rendelkezési körébe tartozó, a Számv.tv. 29. § (1) bekezdése szerinti forgóeszköz alapját képező vagyonelem, az egyúttal a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon része, mely a felszámolási eljárás rendeltetéséből adódóan a hitelezők kielégítésére szolgált.

Az értékesítést az adott időpontban jogi és gazdasági szükségszerűség nem indokolta, a hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyon ilyen módon történő csökkentésében a jogi végzettségű terhelt szándékos magatartása megkérdőjelezhetetlen; különös tekintettel arra, hogy a követelés értékesítésére a felszámoló céggel tulajdonosi összefonódásban álló másik cég részére történt.

Ha a követelés teljesítése révén a pénzeszköz a társaság vagyonába került volna, a hitelezők kielégítése sem hiúsul meg.

A Csődtv. 49. § (3) bekezdése értelmében az értékesítésen a felszámoló, a vagyonfelügyelő, annak tulajdonosa, illetve annak vezető tisztségviselője, valamint ezek közeli hozzátartozója tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet.

Az adott ügyben a követelés teljesítése egy jövőbeni eseménytől függött, amelynek biztos bekövetkezésével a terhelt számolt, ezért a követelés kirívóan alacsony áron történő értékesítésével, az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon, a gazdasági társaság vagyonának csökkentése – más gazdasági társaság haszonszerzése és ezáltal a hitelezői igények részbeni meghiúsítása – végett, szándékosan, mégpedig egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt.

Összességében a Kúria – a fentebb kifejtett érvelés mentén – arra az álláspontra jutott, hogy a jelen ügyben irányadó tényállásban írt magatartás, a régi Btk. szerinti csődbűntett törvényi tényállásába illeszthető. Ekként a védő érvelésével szemben a másodfokú bíróság helyesen minősítette a terhelt cselekményét.

(kuria-birosag.hu)


Kapcsolódó cikkek

2021. december 6.

Fejvadászok fogták el a szlovák adócsalót Halásztelken

Elfogtak egy adócsalás miatt korábban hét év börtönbüntetésre ítélt, szlovák állampolgárságú férfit Halásztelken – derül ki a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda közleményéből, amely szerint “az 56 éves, szlovák állampolgárságú férfit a magyar fejvadászok fogták el”.