Elítélték a Rogánt joghurttal leöntőt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

240 óra közérdekű munkával honorálta a bíróság Rogán Antal joghurttal történő leöntését, az ügyészség kevesli.


Gyorsított eljárásban garázdaság miatt 240 óra közérdekű munka büntetésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt a férfit, aki joghurttal öntötte le pénteken a Parlamentből távozó Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjét – közölte a fővárosi főügyész hétfőn. 

Ibolya Tibor közleményében azt írta: a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség feljegyzése alapján a bíróság a váddal egyezően garázdaság vétségében mondta ki bűnösnek a férfit és társát. 

A két férfi pénteken dél körül egy-egy kamerával, egy doboz joghurttal, valamint egy doboz kefirrel megjelent a budapesti Kossuth téren, ahol felfigyeltek a Parlamentből éppen távozó Rogán Antalra, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjére. A miniszter az őt szállító kisbuszhoz tartott, amikor az egyik elkövető megszólította, majd a nála lévő joghurttal és kefirrel leöntötte. 

[htmlbox Polgári jog folyóirat]

 

A történteket a férfi a testére erősített kamerával, míg társa kissé távolabbról, kézi kamerával rögzítette.

Ibolya Tibor azt írta: „a terheltek erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen”.

A két férfit az ügyészség gyorsított eljárásban állította bíróság elé, mivel annak törvényi feltételei adottak voltak, a bizonyítékok rendelkezésre álltak és a két férfi is beismerte a bűncselekmény elkövetését. 

A bíróság a minisztert joghurttal leöntő elkövetőt 240 óra közérdekű munka büntetésre, míg társát bűnsegédként 150 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. 

Az ítélet nem jogerős, a kerületi ügyészség mindkét férfi büntetésének súlyosításért fellebbezett.

(MTI)


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.