Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunkban beszélgetéseket olvashatnak a 2019-es Jogászdíj kategóriáinak győzteseivel. A negyedik részben az OrienTax Adótanácsadó Zrt. csapatának tagjai válaszoltak kérdéseinkre.
Dr. Boár György (B. Gy.): Több éve követtük már a díj történetét, de a 2018-as kiírás volt az, ami igazán felkeltette az érdeklődésünket: a pályázatok is nagyon színvonalasak voltak, illetve éreztünk mögötte egy nagyon komoly sajtóvisszhangot és presztízsértéket. Láttuk, hogy több más hasonló, nem klasszikus jogi szereplőnél dolgozó szakember is részt vett a pályázaton, ezért úgy gondoltuk, hogy jogász végzettségű tanácsadóként nekünk is lehet keresnivalónk.
Dr. Pauker Zoltán (P. Z.): Nagyon jól éreztük magunkat a rendezvényen. Úgy véltük, hogy a benyújtott pályázatunk a mezőnyben elég erős lehet, ebből kifolyólag felfokozott hangulatban érkeztünk a díjátadóra.
B. Gy.: Ami érdekes volt, hogy alapvetően ABC-sorrendben következtek a kategóriák egymás után, de a miénk valamiért az utolsó helyek egyikére került, így a végén azért már jobban izgultunk, mint amikor beléptünk a helyszínre.
B. Gy.: Viszonylag sok adóeljárásban veszünk részt, de ez volt az, ami jogászi szemmel egy kimondottan erős ügynek számított. Nem volt meglepő, hogy a bizottság időközben átsorolt bennünket az elvi jelentőségű ügyek kategóriába, hiszen nem tisztán adójogi természetű esetről beszélünk, mivel egy jogalkotási kérdés állt a háttérben.
P. Z.: Az adóhatósági ügyek nagy része általában egy konkrét adójogszabály-hely értelmezéséből fakad, ebben az esetben viszont egy alkotmányjogi természetű háttérjogszabály adta a középpontot, ezért gondoltuk, hogy ez az ügy egy eredményes pályázat alapja lehet.
P. Z.: Az önkormányzat hozott egy rendeletet, amivel kiegészítette a korábbi telekadó-rendeletét. Meghatározott ebben egy övezetet, és ezen belül azt, hogy melyek azok a területek, amelyeket adóztatni kíván. Utóbbi viszont nyelvtanilag pontatlanul volt megfogalmazva. Az adóhatóság úgy gondolta, hogy ebbe a területbe a mi ügyfelünk telke is beletartozik, mi pedig úgy, hogy a nyelvtani értelmezés alapján ezt nem lehet egyértelműen megállapítani. A bírósági szakaszban a Kúria végül nekünk adott igazat.
B. Gy.: Az adótárgy fogalmának a meghatározása volt a fő kérdés, és egy jogalkotási alapelvet kellett ehhez felhasználnunk, ez tette különlegessé az egészet. A kiindulópont egy adójogi probléma volt, de a módszer, amivel megközelítettük, alkotmányjogi jellegű, ezáltal inkább a jogászi nézőpontot igényelte, mintsem az adótanácsadóit.
P. Z.: Ezt a kérdést onnan érdemes megközelíteni, hogy maga az adózás az utóbbi években nagy átalakuláson ment keresztül. Amit korábban klasszikusan, adójogszabályok értelmezésével el lehetett érni, nem biztos, hogy ma egy bíróság előtt elegendő. Az önkormányzatok alapjában véve elég merev struktúrában léteznek, ezért törekszenek arra, hogy minél „kreatívabb” adójogi normákat hozzanak meg, és ennek megfelelően próbálják növelni a költségvetési mozgásterüket. Ezeket a változásokat a jogi képviselőknek, tanácsadóknak is muszáj lekövetniük, és úgy veszem észre, hogy az újszerű megoldásokat a bírói fórumok is respektálják.
B. Gy.: Átalakult az is, hogy a hatóság milyen információkkal rendelkezik egy adózó hátteréről, illetve megváltozott az eljárási rend is az utóbbi néhány esztendőben. Szűkebb mozgásterünk van, így a jövőben minden bizonnyal kénytelenek leszünk még több kreatív megoldást kitalálni és szélesebb látókörrel megközelíteni egy-egy ügyet.
B. Gy.: Megjelenni egy ilyen rendezvényen, jelölti listára kerülni már önmagában elismerés a piacon, és komoly marketingértéket képvisel. Ezen kívül a kapcsolatépítő szerepét is kiemelném, jó volt jogászként látni azt, hogy mi mindennel foglalkoznak a kollégák, hogy egyes ágazatokban mik a jellemző trendek, érdekességek. Nagyon sokat lehet belőle tanulni.
