Évtizedes gyakorlatot írt felül a Kúria az iparűzési adó kezelésében
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Kúria közelmúltbeli döntései egy évtizedek óta bevett iparűzésiadó-kezelési gyakorlatot írtak felül. A magyar gazdaság számos szereplőjénél – például kiskereskedelem, autóipar, vendéglátás – is utólag többlet iparűzésiadó-fizetési kötelezettség keletkezhet.
Aki vállalkozási tevékenységet folytat Magyarországon, az nagy valószínűséggel találkozott már az évente két részletben fizetendő helyi iparűzési adóval. Ennek alapja a nettó árbevétel, mely csökkenthető az anyagköltséggel, a közvetített szolgáltatások értékével, az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével és a kutatás és fejlesztés közvetlen költségével.
„A fenti tételek nem véletlenül hasonlítanak számviteli fogalmakra, hiszen a helyiadó-törvény sok esetben a számviteli törvényből emelte át azokat, illetve saját fogalommeghatározásait az abban foglaltakra hivatkozva határozza meg. Legalábbis ezt gondolhattuk, amíg a Kúria felül nem írta ezt a sok éves gyakorlatot. Az elmúlt időszak kapcsolódó eseteiben hozott bírói döntések, pontosabban az anyagköltség és az eladott áruk beszerzési értékével történő iparűzésiadó-alap csökkentésének bizonytalanságai arra ösztönöztek minket szakértő kollégáimmal, hogy mélyebben is foglalkozzunk a kérdéskörrel” – mondta Burján Ákos, a PwC Magyarország adótanácsadási üzletágának cégtársa.
Kik készüljenek fel?
A budapesti adóhatóságnak évek óta fókuszpontjában volt a könyvkiadók nyomdaköltségeinek, vagyis a nyomdáktól megrendelt kiadványok költségének iparűzési adó kezelése. Az ellenőrzések során az adóhatóság a kiadók által megrendelt kiadványok ellenértékét anyagköltség, illetve eladott áruk beszerzési értéke helyett igénybe vett szolgáltatásnak minősítette.
Az adóhatóság indokolása szerint ezen kiadványok ugyanis késztermék jellegüket a kiadónál nyerik el, mivel ők birtokolják a kiadványokhoz kapcsolódó kiadói jogokat, illetve a nyomdák a megrendelt kiadványokat a kiadón kívüli más szereplőnek nem értékesíthetik. Tehát az adóhatóság szerint az elkészült kiadványok átadásakor termékértékesítésről nem lehet beszélni, csak szolgáltatás nyújtásról. Ezt az érvelést az elmúlt években több esetben is megerősítette a Kúria – illetve a Legfelsőbb Bíróság – annak ellenére, hogy a nyomdák produktumaikat egyértelműen materiális, megfogható formában szállítják le a megrendelő kiadók részére.
A Kúria fenti álláspontja miatt már egy ideje sejthető volt, hogy a helyi adóhatóságok ebből kiindulva más iparágak esetében is megkérdőjelezhetik az anyagköltségként, illetve eladott áruk beszerzési értékeként történő iparűzésiadó-alap csökkentést a csak a megrendelő felé értékesíthető, egyedi specifikációval rendelkező termékek beszerzése esetén. Ez a félelem valóra is vált, és egy friss Kúria ítélet alapján a bírói gyakorlat újfent támogatta az önkormányzati adóhatóság álláspontját.
A Kúria már nemcsak a kiadói piac bizonyos szereplőjével, hanem egy gyártással foglalkozó társaság esetében is hozott elmarasztaló ítéletet, amely szerint a gyártás során megrendelt egyedi igényekre szabottan beszerzett csomagolóanyagokat sem lehet anyagköltségként kezelni, az csak igénybe vett szolgáltatásként mutatható ki. A döntés elvi tartalma szerint – a korábbi bírói gyakorlat nyomán – a megrendelő igényei szerint megtervezett és kivitelezett, a megrendelő logóját, védjegyét, illetőleg egyéb hozzá köthető tájékoztató ábrákat hordozó csomagolóanyag nyomdai előállítása igénybe vett szolgáltatásnak minősül. Ez a bírói megközelítés egy évtizedek óta bevett iparűzésiadó-kezelési gyakorlatot ír felül, amely egyben a számviteli kezeléssel kapcsolatban is kérdéseket vethet fel.
Az ítéleteket olvasva felmerül a kérdés, hogy a Kúria álláspontját mennyiben fogják követni a fővárosi és a vidéki helyi adóhatóságok ellenőrzéseik során. Azaz mennyiben fogják elfogadni az egyedi csomagolóanyagok költségének iparűzésiadó-alapban történő mentesítését, illetve, hogy az egyedi csomagolóanyagokon túl, a friss Kúria ítélet nyomán, esetleg megkérdőjelezik-e a termeléshez felhasznált bármely más – csak a megrendelőnek értékesíthető és egyedi specifikáció alapján – megrendelt termék anyag, illetve áru jellegét.
Kinél keletkezhet többlet iparűzésiadó-fizetési kötelezettség?
Összefoglalva a fentieket, ennek kockázata különösen olyan esetekben mérlegelendő, ahol a termeléshez felhasznált „tényező” valamilyen specifikációval, egyedi jellemzővel is bír (például: egy márkajelzéssel), vagy azt a beszállító kötelmi rendelkezés, és/vagy szellemi alkotások joga (például: iparjogvédelem, szerzői jogvédelem stb.) szerinti korlátozás okán csak és kizárólag a megrendelő részére értékesítheti. Ezen esetekben a Kúria megközelítése alapján félő, hogy a magyar gazdaság számos szereplőjénél (például kiskereskedelem, autóipar, vendéglátás stb.) is utólag többlet iparűzésiadó-fizetési kötelezettség keletkezhet.
„A fentiek tükrében felmerül az a kérdés is, hogy a Kúria álláspontja ezen tételek számviteli besorolására, illetve egyéb adónemekben történő megítélésére milyen hatással lehet. Álláspontunk szerint javasolt az iparűzési adókalkulációk ilyen szemmel történő áttekintése és a lehetséges kockázatok megfelelő kezelése” – tette hozzá Burján Ákos.
