Kik is azok a „deinfluenszerek” és milyen szabályok vonatkoznak rájuk?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Míg az influenszer fogalma mára széles körben elterjedt, a deinfluenszer egy kevésbé bevett kifejezés: ezek a véleményvezérek jellemzően a túlfogyasztás káros hatásaira, valamint az influenszer-marketing ellentmondásaira hívják fel a figyelmet. Ebből adódóan, ahogy az influenszerek, úgy a deinfluenszerek tevékenysége is jelentős versenyjogi és fogyasztóvédelmi kockázatokkal járhat, amelyekről Bakos Rebeka és Marosi Zoltán, a DLA Piper Hungary versenyjogi csoportjának szakértői készítettek összefoglalót.
A véleményvezérek deinfluenszerré válását jellemzően olyan motivációk vezérlik, mint a hitelesség elősegítése, a környezetvédelmi megfontolások, az etikátlan gyakorlatok feltárása vagy az egyéni jólét előmozdítása. Amellett, hogy a deinfluenszerek gyakran kritikával illetik azon influenszereket, akiknek megkérdőjelezhető a hitelessége, alkalmanként egy-egy konkrét termék, márka is a célkeresztjükbe kerül. Utóbbi esetekben gyakran alternatív termékeket is ajánlanak a követőik számára azok helyett, amelyeket kritizálnak.
Magától értetődő, hogy amilyen mértékben tudja ösztönözni egy termék értékesítését egy véleményvezér, ugyanilyen jelentős negatív hatást tud gyakorolni más termékek eladására, ha azokról közvetlenül vagy közvetetten kritikus véleményt alkot. Mindezek alapján a deinfluenszerek tevékenysége, az influenszerekéhez hasonlóan, versenyjogi és fogyasztóvédelmi szempontból is értékelhető.
A deinfluenszerekre vonatkoztatható főbb versenyjogi és fogyasztóvédelmi szabályok
1. Szponzorált tartalom feltüntetése
A Gazdasági Versenyhivatal influenszer marketingről szóló tájékoztatója1 véleményvezérek definíciós elemeként említi, hogy azok az általuk készített tartalmakért jellemzően ellenszolgáltatásban részesülnek, ajánlásaik éppen ezért nem tekinthetőek objektívnek és függetlennek, így mögöttük az esetek túlnyomó részében üzleti megfontolás áll. Amennyiben tehát a deinfluenszerek is ellenszolgáltatás fejében végzik a tevékenységüket, akkor rájuk is alkalmazandóak a véleményvezérekre érvényes versenyjogi és fogyasztóvédelmi jogszabályok: a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény (Fttv.) rendelkezései és a GVH influenszer marketingről szóló tájékoztatója, amelyek alapján posztjaikban meg kell jelennie, ha a közzététel szponzorált tartalomnak minősül.
Fontos kiemelni, hogy az Fttv. 9. § (1) bekezdése az ún. érdekelvet tekinti a felelősség megállapíthatósága alapjának, tehát elsődlegesen annak a vállalkozásnak a felelőssége a szponzorált tartalom feltüntetése, aki a hirdetést megrendelte és amelynek a termék vagy szolgáltatás értékesítése a közvetlen érdekében áll. Ezek mellett azonban a deinfluenszer is felel a jogsértésért, kivéve, ha a jogsértés a megbízó vállalkozás utasításából ered.2
2. Tiltott bojkottfelhívás
A tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény (Tpvt.) tisztességtelen versenycselekményei közül az egyik speciális, kiemelt tényállás a tiltott bojkottfelhívás. Eszerint „Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza” (Tpvt. 5. §).
Az irányadó bírói gyakorlat szerint bojkottfelhívás akkor valósul meg, amennyiben az egy beazonosítható versenytársra vonatkozik – ehhez név szerinti említésre sincs szükség, elég, ha a felhívás egyértelműen a versenytársra vonatkoztatható. Ennek megfelelően bojkottfelhívásnak minősülhet, ha a deinfluenszer, megbízás alapján, olyan módon reklámoz egy terméket, hogy közben kritizálja megbízója versenytársainak termékeit, és arra hívja fel a követőit, hogy ne vásárolják meg azokat. Emellett természetesen az is bojkottfelhívásnak minősül, ha a deinfluenszer azt tanácsolja követőinek, hogy egyes konkrét termékeket ne vásároljanak meg, méghozzá egy konkurens termék gyártójának, forgalmazójának megbízása alapján (akár anélkül, hogy egyébként megbízója termékét ajánlaná).
3. Hírnévrontás
A Tpvt. 3. §-a szerint: „Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.” Ezen hírnévrontást (befeketítést) tiltó szabály a Polgári Törvénykönyv 2:45. § (2) bekezdésében foglalt, jóhírnév sérelmére vonatkozó szabályhoz képest egy speciális, piaci versenytársak esetén alkalmazandó szabály: míg a Tpvt. a jóhírnév veszélyeztetését is jogsértésnek tekinti, addig a Ptk.-ban foglalt szabály szerint a jóhírév sérelmének meg is kell valósulnia ahhoz, hogy a jogsértés megállapítható legyen. 3 A deinfluenszerek tehát könnyen hírnévrontást követhetnek el abban az esetben, ha az általuk reklámozott termékek népszerűsítése során versenytárs termékekkel kapcsolatos valótlan állításokat tesznek.
„A deinfluenszerek tevékenysége semmiképpen sem kerül ki a jog terrénumából: annak értékelése, és így a tartalmak összeállítása során figyelemmel kell lenni a versenyjogi és a fogyasztóvédelmi szabályokra egyaránt. A deinfluenszer-tevékenység ennek hiányában könnyen átléphet jogszabályi kereteket, különösen a tiltott bojkottfelhívás, illetve a hírnévrontás kérdéskörében” – tette hozzá Marosi Zoltán, partner, a DLA Piper Hungary versenyjogi csoportjának társvezetője.
Forrás: DLA Piper Hungary jogi blogja
– – –
1 https://gvh.hu/pfile/file?path=/szakmai_felhasznaloknak/tajekoztatok/Tajekoztato_az_influenszer_marketingrol.pdf1&inline=true (Influenszer Marketing Tájékoztató)
2 Influenszer Marketing Tájékoztató (30., 32., 33. bekezdések)
