Nem lehet a társadalmi erkölcsre hivatkozással megtagadni LGBTQ-egyesület bejegyzését

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A három kérelmező egyesület és alapítóik azt követően fordultak a Bírósághoz, hogy az orosz hatóságok a társadalmi erkölcs védelmére és mondvacsinált okokra, például a kérelem összetűzésének hiányára alapítva elutasították bejegyzési kérelmeiket.

Az alapügy

Az egyesített ügy hét kérelmezője három orosz szervezet és ezek négy alapítója. A Szivárványház (Rainbow House, Радужный Дом) és az Egyenlő Házasságért Mozgalom (Movement for Marriage Equality, Движение за брачное равноправие) LGBTQ-jogvédő szervezetek, míg a Szocsi Büszkeség Háza (Sochi Pride House, Прайд-хаус в Сочи) LGBTQ sportrendezvényeket szervez.

2016 és 2011 között a kérelmező szervezetek kérték nyilvántartásba vételüket, ezt azonban a helyi hatóságok és a bíróságok is megtagadták formális hibákra és arra hivatkozva, hogy a szervezetek célja LGBTQ-jogok védelme és érvényesítése. A bejegyzést megtagadó döntések többek között arra hivatkoztak, hogy a szervezetek célja alkalmas a “társadalom morális értékrendjének rombolására”, tevékenységük a népesség fogyatkozásához vezethet, valamint beavatkozást jelent az orosz többségi társadalom jogaiba, amelynek tagjai az azonos nemű párkapcsolatok valamennyi megnyilvánulási formáját sértőnek találják. Az orosz bíróságok értékelése szerint a szervezetek nyilvántartásba vétele mindezen felül társadalmi és vallási feszültségekhez is vezethetne.

A Szivárványház első kérelmét a fenti okokon felül egy bérleti szerződés rendellenességére és a regisztrációs formanyomtatvány hibájára hivatkozva utasították el. Amikor a szervezet javította a hibát, újabb kérelme a lapok összetűzésének hiánya és egy melléütött betű miatt bukott el. A bírósági felülvizsgálat során az orosz hatóságok technikai hibára már nem hivatkoztak, de a bíróság a bejegyzést az alapító okiratban található, “extremizmusra utaló jelek” miatt szintén megtagadta.

Az Egyenlő Házasságért Mozgalom és a Szocsi Büszkeség Háza kérelmét szintén olyan technikai indokokkal utasították vissza. Utóbbi esetében a regisztrációt végző hatóság a Pride szót tekintette tiltott külföldi kifejezésnek (annak ellenére, hogy a hivatalos adatok szerint 11 bejegyzett orosz szervezet nevében már szerepelt a szó). A felülvizsgálati szakaszban a bíróság végül az első szervezet nyilvántartásba vételét azért utasította el, mert az azonos neműek házasságának legalizálásáért folytatott kampány összeegyeztethetetlennek minősítette az uralkodó orosz erkölccsel. A Szocsi Büszkeség Házának felülvizsgálati kérelmét a bíróság a határidő meg nem tartására hivatkozva nem vizsgálta érdemben annak ellenére, hogy az orosz polgári perrendtartási törvény szerint a határidőt az elsőfokú döntés közlésétől kell számítani, és a kérelmezők a kihirdetéshez képes is határidőn belül adták postára a fellebbezést. Az ezzel kapcsolatos érvekre azonban az elutasító határozat érdemben nem reagált.

A kérelmezők ezt követően fordultak az EJEB-hez az Egyezmény 11. cikkében garantált egyesülési szabadság és a 14. cikkben rögzített megkülönböztetés tilalmának megsértése miatt. A Szocsi Büszkeség Háza ezen felül az Egyezmény tisztességes tárgyaláshoz való jogot garantáló 6. cikkének sérelmére is hivatkozott, mert a másodfokú bíróság az időben benyújtott fellebbezését elkésettnek nyilvánította, ezért érdemben nem bírálta el.

Az EJEB döntése

A Bíróságnak először egy szokatlan kérdésben kellett döntenie.

Az egyik kérelmező, az ismert melegjogi aktivista, Nikolay Alekseyev azt követően, hogy a Bíróság az általa indított Alekseyev and Others-ügyben egyezménysértést állapított meg vele szemben, de kártérítést nem ítélt meg neki, a közösségi médiában kezdte ócsárolni az EJEB-et és egyes tagjait. A hozzá köthető platformokon többek között fotót közölt az eljáró tanács bíráiról, alkoholistának, drogosnak, korruptnak nevezve őket, akiket több liter vodkával kellene megkínozni, a Bíróságot pedig fel kellene gyújtani. (Alekseyevhez kötődik az első, az orosz állam ellen megnyert LGBTQ-ügy. 2013-ban azután “zsidó maffiára” utaló gyalázkodó antiszemita kommentjei és a nyugat melegjogokkal kapcsolatos hisztériáját taglaló posztjai és cikkei miatt számos emberi jogi szervezet elhatárolódott tőle.)

Az orosz állam az eljárásban jelezte a Bíróság felé a kérelmező e nyilatkozatait és arra hivatkozott, hogy ez a magatartás kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül, ami az EJEE 35. cikk 3. a) pontja szerint a kérelem elfogadhatatlanságához vezet. Alekseyev azt állíotta, hogy egyetlen személyes közösségimédia-profilja sincsen.

A Bíróság eddigi gyakorlata szerint jellemzően két esetben állapít meg visszaélésszerű kérelmezést: A Gross-ügyhöz hasonló ügyekben, amikor a kérelmező tudva valótlan információkra alapítja a kérelmét, valamint akkor, ha a kérelmező az EJEB előtt folyó eljárás során zaklató, provokatív, vagy sértő hangnemet üt meg akár a kérelmezett állammal, akár annak képviselőjével, a Bírósággal, annak valamely bírájával vagy más munkatársával. Önmagában az erős, vagy szarkasztikus megfogalmazás nem tekinthető ugyanakkor visszaélésnek. A Miroļubovs-ügyre mutatva a Bíróság hangsúlyozta, hogy a civilizált társadalomban elvárható, kulturált keretek közötti kritikát nem bünteti. Amennyiben pedig a kérelmező az EJEB figyelmeztetésére kifejezetten visszavonja az elfogadhatatlan kijelentést, vagy megköveti a sértett felet, a Bíróság eltekinthet a visszaélés megállapításától.

A kérelmező közszereplői mivoltából következő széles közönségére és az EJEB tagjait személyében sértő kijelentésekre tekintettel levelet írt Alekseyevnek, amelyben figyelmeztette, hogy e magatartás következményeképpen valamennyi folyamatban lévő ügyét befogadhatatlannak nyilváníthatják. Az orosz aktivista a figyelmeztetést követően azonban nem vonta vissza a kijelentéseket és nem törölte a posztokat, sőt, újabbakat tett közzé, amelyekben az EJEB bíráit homofóbnak és “korrupt szemétládának” nevezte.

A Bíróság szerint elfogadhatatlan olyan bírósághoz jogvédelemért folyamodni, amelyben a kérelmező nem bízik, amelynek tagjait inzultálja. A figyelmeztetés ellenére folytatott sértő kommunikációra tekintettel a kérelmező kérelmét az EJEB befogadhatatlannak minősítette. Kiemelte ugyanakkor, hogy ez az ügy érdemi elbírálását nem érinti, mert a többi kérelmező részvételével folytatható az eljárás.

A 6. cikkel kapcsolatos panasz

Az EJEB  ezt követően a Szocsi Büszkeség Háza által benyújtott fellebbezés el nem bírálásával kapcsolatos kérelmet vizsgálta. E körben a plénum kiemelte, hogy a fellebbezési határidők elfogadható korlátait jelentik az igényérvényesítés jogának. A Miragall Escolano-ügyre hivatkozva ugyanakkor kiemelte, hogy amennyiben a fellebbezésre nyitva álló határidő úgy telik, hogy a kérelmezőnek nincs módja érdemben megismerni a támadni kívánt határozat tartalmát, a tisztességes tárgyaláshoz való jog sérülhet.

A konkrét ügyben a kérelmező fellebbezési joga az orosz polgári perrendtartási törvényen alapult, amely szerint a fellebbezni az ítélet kihirdetésétől számított egy hónapon belül lehet, amely határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a fellebbezést a határnapon éjfél előtt postára adták. A Bíróság kiemelte, hogy az ügyben az sem volt egyértelmű, hogy az orosz bíróság által kezdőnapként figyelembe vett időpontban a felek rendelkezésére állt a határozat, erre semmilyen jegyzőkönyv vagy más bizonyíték nem utal. Ugyanakkor a kérelmezők még e nap figyelembevételével is határidőben postára adták a fellebbezést, amit a boríték bélyegzőnyomata is igazol. A bíróság azonban az orosz legfelsőbb bíróság akkor friss útmutatása ellenére a küldemény megérkezését vette alapul a határidő számításakor. A Bíróság szerint mindezek figyelembevételével a fellebbezési határidő számításának szabályai nem volt kellően előre láthatóak, ezért megállapította a 6. cikk megsértését.

Az egyesülés szabadságával kapcsolatos panasz

Az ügy előkérdése volt, hogy non-profit szervezetként az Egyenlő Házasságért Mozgalom az orosz jog szerint csupán a jogerős nyilvántartásba vételtől létezett volna, így az orosz kormány szerint a kérelem idején nem rendelkezett a strasbourgi kérelem megindításához szükséges személyi státusszal. A Bíróság e körben azonban felidézte számos alkalommal, így a nagykamarai Refah Partisi (the Welfare Party)-ügyben is megerősített gyakorlatát, mely szerint az EJEE alapján a be nem jegyzett vagy feloszlatott egyesülések is felléphetnek kérelmezőként. A másik két szervezet létezését ugyan nyilvántartásba vételük előtt is elismeri az orosz jog, jogi személyiséggel, és az ehhez kapcsolódó jogosultságokkal azonban ezeket az egyesüléseket is a bejegyzés ruházta volna föl.

Az EJEB rögzítette, hogy a nyilvántartásba vétel megtagadása beavatkozást jelent az egyesülések és alapítóik egyesülési jogába. Ahhoz, hogy a beavatkozás az Egyezménnyel összeegyeztethető legyen, az államnak azt kell bizonyítania, hogy a korlátozás jogszabályon alapult, legitim célt szolgált és szükséges volt valamely nyomós társadalmi érdek érvényesítése érdekében.

Azt ugyan elfogadta a Bíróság, hogy a nyilvántartásba vétel megtagadásának volt törvényes alapja, a megtagadás társadalmi célját ugyanakkor az orosz államtól eltérően ítélte meg.

Ugyan az azonos neműek házasságának engedélyezése terén a részes államok szabad döntési jogosultsággal rendelkeznek, az EJEB már a Bayev-ügyben kimondta, hogy a társadalmi morál védelme nem szolgálhat az LGBTQ emberek általános jogkorlátozásának legitim indokául. A Bíróság népességfogyásra alapított érvelést is megalapozatlannak ítélte.

Az EJEB az egyetlen elvileg releváns érvnek a közbiztonságra veszélyes társadalmi és vallási feszültség megakadályozását tekintette. A hatóságok meggyőződése szerint ugyanis az orosz többségi társadalom elutasította az azonos neműek közötti kapcsolatát, erre tekintettel a kérelmezők erőszaktól való megvédése indokolta az elutasító döntést.

A Bíróság ugyanakkor rámutatott, hogy a plurális társadalmak alapvető jellemzője a társadalom egyes csoportjai, esetenként a többség és valamely kisebbség közötti feszültség. Ahogyan azt a Nagykamara is kifejtette, ilyen esetben a közhatalmi szervek részéről nem elfogadható megoldás, hogy a feszültséget egyszerűen a pluralizmus felszámolásával oldják föl. Épp ellenkezőleg: az állam tevőleges kötelezettsége annak biztosítása, hogy a társadalmi csoportok kölcsönösen tolerálják egymást. Ennek megfelelően a hatóságok feladata, hogy a kérelmezőkhöz hasonló LGBTQ szervezeteket tevékenységük gyakorlása során fizikai atrocitás veszélyétől megvédje. Ebbe az irányba azonban az orosz hatóságok nem tettek lépéseket, ehelyett egyszerűen a kérelmezők egyesülési szabadságának korlátozásával igyekeztek orvosolni a problémát. Mindezt figyelembe véve az EJEB nem látta igazoltnak, hogy a korlátozás szükséges volt egy demokratikus társadalomban, ennek hiányában pedig az intézkedések megsértették a kérelmezők 11. cikkben garantált jogait.

A 14. cikkel kapcsolatos panasz

A Bíróság már több döntésében, így a nagykamarai E.B.-ügyben is hangsúlyozta, hogy a 14. cikkel összeegyeztethetetlen hátrányos megkülönböztetés valakit pusztán a szexuális irányultsága miatt eltérő bánásmódban részesíteni.

Az orosz bíróságok döntéséből ugyanakkor kiderül, hogy a kérelmező szervezetek bejegyzését arra tekintettel tagadták meg, hogy a bejegyezni kért szervezetek LGBTQ-jogokat népszerűsítettek. E szempontból a Bíróság értékelése szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy a kérelmek elutasítása körében az illetékes hatóságok és bíróságok más, adminisztratív indokokra is hivatkoztak. A Bíróság meggyőződése szerint ugyanis a hivatkozott eljárási hibák kiküszöbölése sem kecsegtetett volna sikerrel: a Szivárványház orvosolta az első elutasító határozatban kifogásoltakat, a hatóságok mégis újabb, korábban nem hivatkozott szabálytalanságokra hivatkozó elutasító döntést hoztak.

Arra tekintettel, hogy a nyilvántartásba vétel megtagadásában az LGBTQ-jogok népszerűsítése döntő jelentőségű volt, a Bíróság értékelése szerint a kérelmezőkkel szembeni eltérő bánásmód alapja a szexuális irányultságra volt visszavezethető. Erre tekintettel az EJEB a diszkriminációt tiltó 14. cikk sérelmét is megállapította.

Az egyezménysértésre tekintettel a Bíróság a három magánszemély kérelmezőnek 10.000 és 13.000 euró közötti összegű nem vagyoni kártérítést ítélt meg.

Az egyezménysértés megállapításával a héttagú kamara minden bírája egyetértett, a negyedik kérelmező, Nikolay Alekseyev kérelmének befogadhatatlanná nyilvánításával kapcsolatban azonban három bíró részleges különvéleményt csatolt. Ebben kifejtették, hogy bár az aktivista kommentjei nyilvánvalóan elfogadhatatlanok voltak, értelmezésük szerint az Egyezmény szövegéből, mely szerint az EJEB elfogadhatatlannak nyilvánítja a kérelmet, ha “a kérelem a kérelmezési joggal való visszaélésnek minősül”, az következik, hogy a kérelmezőnek a konkrét kérelemhez nem kapcsolódó magatartása nem alapozza meg a visszaélés megállapítását. Példaként fölvetik, hogy ha egy kérelmező a nemzeti fellebbviteli bíróság valamennyi bíráját “idiótának” nevezné, és ezért az egyébként alapos fellebbezést a tagállami bíróság visszautasítaná, a Bíróság feltehetően megállapítaná a kérelmező tisztességes tárgyaláshoz való jogának sérelmét.

(ejeb.atlatszo.hu)

---