Kinevezhető-e ügyvéd egy cég ügyvezetőjének, végelszámolójának?
Az ügyvédek vezető tisztségviselővé történő kinevezésének jogi környezetét, korlátait járja körbe alábbi cikkünk.
A több munkáltatós munkaszerződés sajátos szabályai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy munkavállalónak – elméleti jelleggel – korlátlan számú munkaszerződése, és ezzel munkaviszonya állhat fenn egyidejűleg, egészen addig, amíg az azokban foglalt kötelezettségeit, egymástól függetlenül teljesíteni tudja. Ettől élesen meg kell különböztetnünk azt a helyzetet, amikor a munkavállaló ugyan több munkáltató javára végez munkát, de azt csak egy munkaszerződés – azaz egy munkaviszony – keretei között teszi.
A több munkáltatós munkaszerződés tartalma
Az Mt. lehetőséget biztosít arra, hogy a munkaszerződésben a munkáltatói oldalon egyszerre több munkáltató is szerepeljen. A munkáltatók száma nincsen korlátozva, azonban a munkavállaló a munkáltatók számától függetlenül egy munkakör ellátásra köt munkaszerződést. Elképzelhető például, hogy egy irodaház azonos emeletén lévő, közös előtérrel rendelkező munkáltatók együttesen foglalkoztassanak egy recepcióst, aki valamennyi munkáltató számára ellátja ezeket a feladatokat. Természetesen a munkáltatói oldalon lévő több szereplő nem jelenti azt, hogy a munkavállaló munkaszerződés szerinti napi munkaideje is többszöröződik, egy általános teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló munkaideje továbbra is napi 8 óra, csupán az a kérdés, hogy ennek a munkaidőnek mekkora hányadát melyik munkáltató feladataira fordítja.
A munkaszerződésben a feleknek meg kell jelölnie a munkabér fizetésére köteles munkáltatót. Ennek elsősorban a munkáltatót terhelő bejelentési, illetve adó- és járulékfizetési kötelezettségek (ld. alább) miatt van jelentősége, ugyanis a jogalkotó a munkavállaló védelme érdekében kimondja, hogy a munkáltatók egyetemlegesen felelnek a munkavállaló munkajogi igényeivel kapcsolatban.
Azaz, a munkavállaló akár elmaradt munkabérét, akár egyéb kárigényét a választása szerinti munkáltatóval, akár valamennyi munkáltatóval szemben érvényesítheti, attól függetlenül, hogy a munkaszerződés szerint melyik munkáltató köteles a munkabér fizetésére.
A több munkáltatós munkaszerződés megszűnése, megszüntetése
A munkaviszony megszűnésére, megszüntetésére alapvetően az Mt. általános szabályai irányadóak, azzal, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában a munkaviszonyt a munkavállaló, vagy bármely munkáltató önálló jognyilatkozata (például felmondása) megszünteti. Ettől eltérően kiköthető, hogy az adott munkáltató megszüntető nyilatkozata mellett a jogviszony a többi munkáltatóval még fennmarad, vagy éppen abban is megállapodhatnak a felek, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogát munkáltatói oldalról csak egy munkáltató gyakorolhatja.
Attól azonban a fenti megállapodás alapján sem lehet eltérni, hogy a több munkáltatós munkaviszony megszűnik, ha a munkáltatók száma egyre csökken. Ekkor a munkavállalóval úgy kell elszámolni, mintha a munkaviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt volna meg, azaz a munkavállaló jogosult lesz felmentési idejére járó munkabérére, valamint a munkaviszony tartamától függően végkielégítésre is.
A munkáltatók közötti elszámolás, adózási kérdések
Tekintettel arra, hogy a munkabér kifizetésére egy, a felek által kijelölt munkáltató köteles, a munkavállaló azonban tevékenységét valamennyi munkáltató javára végzi, ez mindenképpen valamiféle elszámolási kötelezettséget eredményez a munkáltatók között.
Az Mt. ennek szabályait nem tartalmazza, a megállapodást a munkáltatókra bízza. Elképzelhető, hogy a munkáltatók a munkabér és annak közterhei költségét egymás között egyenlő arányban osztják meg, ha a munkavállaló egyszerre valamennyiük számára végzi a tevékenységét (mint a fenti példa szerinti recepciós), de arra is sor kerülhet, hogy az egyes munkáltatókra fordított munkaidő arányában tételesen számolnak el egymással a felek, vagy előre meghatározott arányban viselik a foglalkoztatás költségeit.
A munkáltatók közötti elszámolásból adódó költségmegosztást mindenképpen meg kell különböztetni a munkaerő-kölcsönzéstől, amely során a kölcsönzött munkavállalók ellenérték fejében történő átengedésére kerül sor. A több munkáltatós munkaszerződés alapján, amennyiben a munkabért fizető és annak közterheit sajátjaként bevalló munkáltató további szolgáltatást nem nyújt a többi munkáltatónak, úgy e tevékenysége, mint ellenérték nélküli ügylet nem tartozik az áfatörvény alkalmazási hatálya alá, azaz adókötelezettséget nem keletkeztet a kijelölt munkáltató részéről.
Abban az esetben minősül a munkabér fizetésére kötelezett munkáltatótevékenysége ellenérték nélkülinek, ha a többi munkáltatótól együttesen legfeljebb akkora összeget kap, amely a munkavállaló náluk történő foglalkoztatásával összefüggésben felmerült összköltség (munkabér, adók és járulékok stb.) fedezésére szolgál.
A munkáltatóknak ezen túlmenően figyelemmel kell lenni arra, hogy a több munkáltatós munkaszerződésekben a munkavállaló a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség szempontjából annál a munkáltatónál számít be az átlagos statisztikai létszámba, amely munkáltató a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentési és munkabér fizetési kötelezettséget teljesíti.
