Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Világhírű fizikusok, kémikusok, orvosbiológusok mesélnek munkájukról, életükről, tudományhoz, hétköznapokhoz fűződő kapcsolatukról, meglátásaikról egy új, izgalmas válogatáskötetben, mely egy magyar tudóscsalád nevéhez fűződik.
„Az embereket megrémíti a jövőbe látás, és nem szívesen vesznek arról tudomást, hogy talán olyasmit hordoznak, ami egyszer veszélyessé válhat… Ha azonban előre tudjuk például, hogy magas lesz a vérnyomásunk, elkezdhetjük a megelőzést, és nem kell magas vérnyomásban meghalnunk, mint ötven évvel ezelőtt kellett volna” – mondja a genetika alkalmazásáról James D. Watson orvosbiológus, az élettani/orvosi Nobel-díj birtokosa, akinek nevéhez a híres kettős spirál korszakos felfedezése fűződik. „Képzelje csak el, mit érzek, amikor valaki odajön hozzám egy előadásom után és azt mondja: »Önnek köszönhetem, hogy huszonöt évvel a veseátültetésem után még mindig itt vagyok!«” – említi büszkén Gertrude B. Elion gyógyszerkutató, fontos gyógyszerek felfedezője, az élettani/orvosi Nobel-díj birtokosa.
Sok bölcs, lényegre törő gondolat olvasható a „Különleges elmék – Találkozás 111 híres tudóssal” című könyvben, mely három magyar kémikus nevéhez fűződik. Hargittai Balázs, felesége Hargittai Magdolna és fiuk, Hargittai István publikálta találkozásait híres tudósokkal. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent kötet Silberer Vera értő fordításában készült, ugyanis a mű először angol nyelven látott napvilágot az Egyesült Államokban.
A Hargittai-házaspár még a hatvanas évek közepén fejébe vette, hogy amikor csak lehetőségük nyílik a nagyvilágban, felkeresnek és meginterjúvolnak híres, elismert kutatókat. Idővel csatlakozott hozzájuk a szintén kémikus tudóssá vált gyermekük, István is. Candid Science (Őszinte tudomány) címmel hat angol nyelvű, az interjúk eredeti nyelvén publikált kötet lett a végeredmény, négyezer oldalon. Ebből született egy szintén angol nyelvű válogatás, s ennek fordítása olvasható immár magyarul is. A nyilvános hazai könyvpremieren a szerzők külön hangsúlyozták: e kötet kedvéért tudatosan úgy válogatták a beszélgetések részleteit, hogy ne riasszák el az olvasót a kutatások, felfedezések szűk kört érintő apró, túlságosan is tudományos részleteivel, hanem inkább a különleges elmék gondolkodásmódjáról, filozófiájáról igyekezzenek hű képet adni, viszonyukról a tudományhoz, a hétköznapi élethez.
Mint Hargittai Balázs mesélte, az egész beszélgetésfolyam úgy kezdődött, hogy 1965-ben felkérték: készítsen a Magyar Rádió számára interjút Nyikolaj Szemjonovval, a kémiai fizika egyik megalapítójával, Nobel-díjas tudóssal. Érdekesnek találta a lehetőséget, és később úgy gondolta, érdemes lenne más tudósokkal is beszélgetni, feleségét is bevonva. Úgy érezték: e találkozások kiszélesítik látókörüket, másrészt publikálni is lehetne őket, mert másokat is érdekelhet e nem szabályos interjúk tartalma. Nem szabályos, hiszen a tudósemberek egymás között bizalmasabban beszélgethetnek, ráadásul a kémikusok például szakmai kérdésekben is elmerülhetnek, mely egy esetleg bölcsész újságíróval nem történhet meg. Mivel az interjú alanyai látták, hogy a kérdező maga is a tudomány világából érkezett, jobban megnyíltak. A szerzők kapcsolata így bensőségesebbé válhatott interjúalanyaikkal. Előfordult, hogy a házaspár egy hét leforgása alatt négy-öt Nobel-díjassal is találkozott. A kémikus szerző azt is elárulta a könyvbemutatón, mi a felkészülésük titka: a beszélgetőtárshoz helytelen tudatlanul odaállítani, de az sem szerencsés, ha túl felkészült a kérdező, mert akkor elveszítheti természetes kíváncsiságát, amit a partner megérezhet.
Hargittaiéknak az évtizedek során hatszáz(!) tudóssal sikerült beszélgetniük, a világ megannyi pontján. Erre bármely tudós vagy újságíró büszke lehetne – természetesen ők is azok. Különösen, hogy a kérdezettek közül több mint száz elnyerte a Nobel-díjat. A válogatáskötetben szereplő 111 tudós elme kétharmada Nobel-díjas, de ez nem volt válogatási szempont sem e kötethez, sem korábban, beszélgetőtársaik kiválasztásakor, hisz jó néhányuk csak találkozásukat követően hónapokkal, évekkel lettek a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kitüntetettjei.
| Nemzetközi jog |
|---|
A műben számos szemléltető ábra és táblázat segíti a szakembereket abban, hogy kérdéseikre egyértelmű, lényegre törő és közérthető választ kaphajanak nemzetközi jogi kérdéseikkel összefüggésben. |
Kiváló elmék gondolatait ismerhetjük meg a kötetből, s a tudósok olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek minket, olvasókat is alaposabb gondolkodásra késztethetnek. Werner Arber svájci biológus például úgy látja, a tudomány akár veszélyes is lehet a földi élet számára (lásd: génmódosított élelmiszerek), ugyanakkor el tudja képzelni az életet a Földön emberi élet nélkül is. Gerardus ’t Hooft holland fizikus valószínűtlennek tartja, hogy a Földön kívül is van élet a Naprendszerben, viszont úgy látja, a természet mindig túljár az ember eszén. Matthew Meselson amerikai biológus szerint a biológiai fegyverek azért terjedhetnek, mert előállításuk sokkal olcsóbb a nukleáris fegyverekénél. James D. Watson amerikai biológus tabut döntögető kérdésről beszél, amikor szóba hozza, milyen összefüggés van a genetika és az intelligencia között. Wolfgang K. H. Panowsky amerikai fizikus a tudósok társadalmi felelősségére hívja fel a figyelmet, különösen annak tudatában, hogy a politikusok természettudományos képzettsége egyre hanyatlik. Magyar, illetve magyar származású elmék is megszólalnak a kötetben, így a Magyarországot 1956-ban elhagyó Oláh György Nobel-díjas kémikus, a Budapesten született Teller Ede fizikus, vagy a Karcagon született izraeli Nobel-díjas orvosbiológus, Avram Hershko. Ő részletesen mesél arról, hogyan élte át a holokausztot, miként pusztult el családjának egy része. Teller Ede arról beszél, miként lett megrögzött antikommunista nem magyarországi tapasztalatai alapján, Oláh György pedig arról az ellentmondásról szól, amit neki sikerült feloldani a szerves kémiában.
A kutató, egyetemi oktató interjúvolók, akik beszélgetéseikre egyfajta hobbiként tekintenek, könyvükkel Magyarországon is nagyobb olvasórétegre számítanak, és szeretnék, ha elő tudnák segíteni a tudományos tájékozódást azok körében is, akiktől látszólag távol áll a reáltudományok világa. De munkájukat azoknak is ajánlják, akik a modern tudomány kutatói, hiszen napjainkban már szinte csak saját szűk szakágukban mondhatják magukat szakembereknek, és ők is csaknem olyan távolról szemlélik az egyéb tudományos fejleményeket, mint bárki más.
A Hargittai-család jóvoltából a tudomány iránt érdeklődőknek, akár jogászoknak is olvasmányos, kiváló összefoglaló kiadvány született, amelynek név- és tárgymutatója kutatók, pedagógusok, diákok számára is könnyen kezelhetővé teszi a kötetet.
