AB: újra terítéken a rendőrképmások ügye

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria rendőrképmás-ügyben hozott ítéletét. E vonatkozásban az AB-nek ez már nem az első elmarasztaló döntése, ezúttal azonban hangsúlyosabban fogalmazott a testület: jóllehet a bíróságoknak továbbra is teljes az igazságszolgáltatási hatalma, ám ennek során nem hagyhatják figyelmen kívül, nem alkalmazhatják szelektíven vagy megszorítóan az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, illetve azok kötelező erővel bíró alkotmánybírósági értelmezését. A döntéshez Hörcherné Marosi Ildikó és Szalay Péter párhuzamos indokolást, míg Pokol Béla, Dienes-Oehm Egon és Czine Ágnes különvéleményt fogalmazott meg.

1. Az alapügy

Az Index.hu Zrt. alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz (AB), kérve a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak megsemmisítését.

Az alkotmányossági szempontból immár hatodik éve húzódó ügy előzménye, hogy a Kúria a 28/2014-es AB-határozat folytán a Fővárosi Ítélőtáblát, mint másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eredeti ügyben – amelyet az Alkotmánybíróság már vizsgált – az alperesi indítványozó, azaz az Index 2011. május 6-án tette közzé felismerhető módon a négy felperes (rendőr) képét anélkül, hogy ahhoz a felperesek hozzájárulását kérte volna. A Fővárosi Törvényszék megállapította a személyiségi jogsértést, az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte arra, hogy magánlevélben fejezze ki sajnálkozását, valamint fizesse meg a terhére rótt perköltséget. A Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. Az Index ez ellen fordult alkotmányjogi panasszal az AB-hez, amely a támadott ítéletet megsemmisítette, mivel az nem oldotta fel a felperesek méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való joga és a sajtószabadság közötti érdekütközést egyedi mérlegelésével. Az alkotmányjogi panasz folytán elrendelt új eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés keretei között, de immár az Abh. figyelembevételével bírálta el az ügyet.

A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék verdiktjét ismét helyben hagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a közvetett hatály tana értelmében az Alaptörvény rendelkezései a magánjogi generálklauzulákon keresztül szűrődnek be a polgári jogba, ezért elsősorban a képmásvédelem szabályai irányadók a perben. „Ennek hiányában a polgári jog rendelkezéseire alapított igények teljes egészében relativizálódnának a más jogág szabályainak érvényesülése miatt, holott a perben megállapított tényállás alapján a magánjog szabályai alkalmazhatók.” A jogerős ítéletet hozó bíróság újra elvégezte a tényállás polgári jogi értékelését és ugyanarra az eredményre jutott: álláspontja szerint az alperesi sajtószerv tevékenysége sérti a felperesek képmáshoz fűződő jogát. Ezt követően értékelte az alapjogi konfliktust az alkotmánybírósági határozat figyelembevételével. Elsőként arra utalt, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (3) bekezdése tilalmazza a sajtószabadság olyan gyakorlását, amely mások személyhez fűződő jogainak sérelmével jár. A bíróság utalt arra, hogy a közhatalmat gyakorló rendőrök emberi méltósága nem sérült a fényképfelvétel közzététele miatt, mivel „feladatteljesítésük ténye túlnyomórészt nélkülözi ezt a lehetőséget”. Ugyanakkor „a képmásvédelem másik területe, a saját személyiség kifejeződése feletti rendelkezési jogosultság fennmarad, még a köz érdekében végzett tevékenység idején is.” Ezt az önrendelkezési jogot a sajtószabadsággal összemérve, a tudósítás célját vizsgálta a bíróság, és bár elismerte a beszámoló jelenkori eseményről szóló tudósító jellegét, kifejtette: „az ilyen eseményekről való tudósítás sem lehet korlátlan. Az elsődleges korlátot az Smtv. [4]. § (3) bekezdésében foglalt, személyiségi jog sértésének tilalma adja. Az nem lehetett vitás, hogy a felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogai sérültek az alperesi magatartás eredményeként.” Bár a nyilvánossághoz közvetített demonstráció alapvetően közérdeklődésre számot tartó esemény volt, „azon a felperesek jelenléte és dokumentált cselekvéseik nem voltak olyan jelentőségűek, melyre tekintettel a képmásvédelemmel kapcsolatos rendelkezési jog háttérbe szorulhatott.” Mindezek egyedi mérlegelésével a Fővárosi Ítélőtábla a sajtószabadság sérelmét nem látta megállapíthatónak és helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.

Az alperes felülvizsgálati kérelmére a Kúria a támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla érveivel egyetértett, azokat kisebb részben kiegészítette. Így utalt arra, hogy más foglalkozási ágakban is látnak el közhatalmi tevékenységet, ott mégsem merül fel azok képmásának hozzájárulásuk nélkül történő nyilvánosságra hozatala. Egyetértett ugyan a Kúria a felülvizsgálatot kérő alperesnek a sajtó ellenőrző funkcióját hangsúlyozó álláspontjával, mégis „[a] Kúria megítélése szerint – az EJEB esetjogában és az Alkotmánybíróság határozatában előírt szempontokra is figyelemmel – a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az az esemény hű illusztrálásához tartozik és a konkrét cselekvőség – aktív intézkedés, vagy éppen az intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása – indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz.” Mivel ennek a feltételnek a konkrét képek nem feleltek meg, nincsen összefüggés a képek és a tudósított esemény között, így a sérelmezett ábrázolási módot semmilyen társadalmi igény nem indokolja. Mindezek miatt az AB döntésében foglalt követelmények alapján a sajtószabadság a képmásvédelem előtt meghajolni kényszerül.

A rendőr mint a közhatalom gyakorlója. Szolgálat és védelem takarásban?

2. Az AB-döntés indokai

Az alkotmánybírósági vizsgálat terjedelme ahhoz igazodott, hogy az ítélet – összhangban a korábbi alkotmánybírósági határozatban foglalt elvi tartalommal – biztosítja-e a véleménynyilvánítás szabadságát, megfelelően ütköztetve azt a fényképfelvételen szereplő felperes emberi méltósághoz való jogával. Jelen ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdése az volt tehát, hogy a bíróság eleget tett-e annak az alkotmánybírósági határozatban megjelent álláspontnak, amely szerint a bíróság feladata, hogy „a sajtószabadság és a méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel” oldja fel, illetve ez a mérlegelés kellően érvényesíti-e az Alkotmánybíróság mindenkire nézve kötelező határozatának teljes tartalmát.

Az AB ezzel összefüggésben megállapította, hogy a jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla nyilvánvalóan ismerte és értelmezte az Alkotmánybíróság határozatát, amely az előtte folyó ügy elbírálását közvetlenül érintette, mégsem vette megfelelően figyelembe annak alkotmányos tartalmát. Bár elfogadta, hogy a tudósítás, amelyhez a sérelmezett képeket az indítványozó csatolta, jelenkori eseményről szólt, annak korlátjaként vette figyelembe az Smtv. 4. § (3) bekezdését. Ezzel a jogértelmezéssel szemben az Alkotmánybíróság a korábbi határozatában kifejezetten megállapította, hogy „[m]indaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható. Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül.”

Az AB szerint a bíróság értelmezése nem áll összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal. Az alkotmánybírósági értelmezés egyértelmű: a rendőri intézkedésről készült képfelvétel nyilvánosságra hozható. E főszabály alól kivételt képez, ha a nyilvánosságra hozatal öncélú volna, amelyet magyarázva az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy nem öncélú a nyilvánosságra hozatal, ha az akár az eset összes körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló tudósítás, akár a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyeket érintő képi tudósításnak minősül.

A Kúria kifejtette, hogy a bíróságoknak megmarad a mérlegelési szabadsága, mivel ennek hiányában az alkotmánybírósági eljárást követő rendes bírósági eljárás formális automatizmussá válna. Az Alkotmánybíróság egyetértett a Kúria eme következtetésével, hiszen nem kétséges, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányos jogrendben betöltött szerepe elkülönül a bíróságok, különösen is a Kúria szerepétől. A bíróságoknak tehát továbbra is teljes az igazságszolgáltatási hatalma: az eléjük vitt jogvitát nekik kell a véglegesség igényével eldönteni. Ennek során azonban nem hagyhatják figyelmen kívül, nem alkalmazhatják szelektíven vagy megszorítóan az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, illetve azok kötelező erővel bíró alkotmánybírósági értelmezését.

A fentiek szerint a Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozata és a Kúria ítélete is megszorítóan értelmezte az alkotmánybírósági határozatban foglalt követelményeket. A Kúria ugyanis teljes mértékben elfogadta a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében szereplő indokolást, amely a képmás alanyának cselekvőségét helyezi középpontba, de tovább is fejlesztette a Kúria ezeket az érveket azáltal, hogy a hírértékű információ hordozását, mint feltételt hozzákapcsolta a képfelvétel közléséhez.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértené, ha valamely sajtószerv a jelenkor eseményeiről, vagy más közérdeklődésre számot tartó eseményről a valósággal ellentétes látszat közzétételével úgy tudósítana, hogy a valóságról tudomással bírt. A bíróságok ilyen körülmények felmerülése esetén vizsgálhatják a tudósítás egészének tisztességességét és jóhiszeműségét, amely vizsgálat során azonban a feleknek – perbeli jóhiszeműségük tudatában – lehetőséget kell adni az ilyen állítások megtételére, a bizonyítékokkal való alátámasztására, cáfolatára. Ha azonban ilyen körülmény nem merült fel – mint ahogy a perbeli esetben soha nem volt kérdéses, a felperesek sem állították, hogy a tudósítás hamisan, ebből következően öncélúan ábrázolta volna jelenlétüket és szerepüket a tudósítással érintett eseménynél –, a bíróságok az Alaptörvény Alkotmánybíróság által az Abh.-ban meghatározott értelmezési tartományának megfelelően a jelenkori események bemutatásához fűződő alkotmányos érdek primátusát kötelesek érvényesíteni.

[htmlbox BDT]

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, és azt megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Juhász Imre volt.

---