Az ügyészség szerepe az új bírósági eljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új büntetőeljárási törvényről indított sorozatunk legutóbbi részeiben a bírósági eljárásban zajló bizonyítási eljárás menetét ismertetve eljutottunk a perbeszédekig. Mostani cikkünkben a vádbeszéd kapcsán, az összefüggések megértése érdekében, nemcsak az ügyész által elmondott perbeszédet kell értelmeznünk, hanem ki kell térnünk az ügyészség bírósági eljárásban betöltött szerepére, melynek alapja a törvényes vád. Mindezek mellett a bíróság előtt tett bizonyítási indítványokról is szót kell ejtenünk.

Az ügyészség szerepét tekintve, több változás is tetten érhető az új büntetőeljárási törvényben (új Be.). Az egyik a név, miszerint ügyész helyett a törvényben az ügyészség szerepel, a másik legfontosabb változás pedig a funkciómegosztás teljesebb érvényesülése, ahogy a törvény indokolása is írja,  „a vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért egyértelműen a vádló viseli a felelősséget, ezért az elsőfokú bíróság – a jelenlegi gyakorlat szerinti – hatályon kívül helyezések útján nem lesz számon kérhető, ha a vádló nem tett eleget a vád bizonyítására irányuló kötelezettségének”.

A törvényes vád – A vád törvényessége

A törvényes vád – mint fogalom – kikerült a törvényből, de tartalmának megfelelőit, a jogszabály szóhasználatával élve: törvényes elemeit az új Be. felsorolja. Hiányzik viszont az a feltétel, hogy a vádat az arra jogosult emelje. Ez utóbbi mindenképpen a törvényes vád fogalmához tartozik, ezért nem szerencsés a törvényes vád helyett csupán a vád törvényességéről rendelkezni, még akkor sem, ha az eljárást megszüntető okok között szerepel a nem a jogosult által emelt vád mint kitétel.

A vádirat törvényes elemei (a vádirat kötelező részei):

– a vádlott olyan megnevezése, amely azonosítására alkalmas lehet,

– a vád tárgyává tett cselekményt pontosan le kell írni,

– a vád tárgyává tett cselekményt a Btk. alapján pontosan kell minősíteni,

– az ügyészségnek a büntetés kiszabására, illetve intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványa, vagy

– kóros elmeállapotú terhelt esetében a felmentésre irányuló indítvány.

A vádirat törvényes elemei tehát egyszerűbben: a vádlott azonosítása, a történeti tényállás, a minősítés és indítvány a jogkövetkezményekre (büntetésre, intézkedésre vagy kóros elmeállapot miatti felmentésre).

Az ügyészség a büntetés/intézkedés mértékére/tartamára alternatív módon tehet indítványt, vagyis arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismerné. Ugyanakkor a vádirat elkészítésekor még nem látható, hogy a terhelt az előkészítő ülésen beismerő vallomást fog tenni, így akkor az ügyészség vajon ezzel a vádlottat arra ösztökéli, hogy ezt megtegye, mert a vádhatóság nem bánná, ha az eljárás már a tárgyalás előtt befejeződne?

Látni fogjuk, hogy a tényleges mértékre tett indítvány a vádbeszédben továbbra sem lehetséges.

A vádirat egyéb részei

– a bizonyítási eszközök megjelölése,

– a tényállás és a büntetéskiszabási körülmények bizonyításával összefüggő bizonyítási indítványok,

– a hatáskörre és illetékességre vonatkozó jogszabályok,

– az ügyészség közlendői,

– az ügyészség további indítványai. (Ilyen lehet véleményem szerint pl. a kényszerintézkedés fenntartására irányuló indítvány.)

Nem egyértelmű az új Be. ide vonatkozó rendelkezése a tekintetben, hogy melyek a vádirat ténylegesen kötelező és melyek az egyéb elemei. Látszólag az új Be. egyértelműen meghatározza a törvényes elemeket és az ezen túl lévő vádirati részeket. Ugyanakkor, miután felsorolja a kötelező részeket, az egyebeket bevezető mondata úgy szól, hogy „a törvényes elemeken túl” a vádirat tartalmazza a bizonyítási eszközöket, a bizonyítási indítványokat stb., vagyis „a törvényes elemeken túl” (értsd: kötelező elemek túl) kitételnek azt kell jelentenie, miszerint a vádiratnak lehetnek egyéb részei, melyek viszont nem kötelezőek. Az új Be. későbbi szakaszaiban viszont azt olvashatjuk, hogy amennyiben az ügyészség a vádiratban nem jelöli meg a rendelkezésre álló bizonyítási eszközöket (melyek a fent kifejtettek értelmében a „törvényes elemeken túl” szerepelnek, tehát nem kötelezőek), akkor ez a hiány súlyos jogkövetkezményeket jelent az ügyészségre nézve, mert a bíróság megszünteti az eljárást, miután felhívta a vádló figyelmét a hiányra, és ez pótlás nélkül maradt. Feltéve, hogy a hiányosság miatt a vád alkalmatlan az érdemi elbírálásra.

A bizonyítási indítványokról

A perbeszédek esetében az új Be. szentesíti azt az ügyészség által folytatott gyakorlatot, miszerint a vádbeszéd írásban is benyújtható a bírósághoz, és ezt a védőbeszédre is kiterjeszti. Mivel az írásban benyújtott perbeszédet az „ellentétes” oldal is megkapja, így a tárgyaláson a perbeszéd lényegét kell csupán elmondani

A tárgyaláson a bizonyítási eljárást keretek közé szorító rendelkezés a vádat képviselőre is vonatkozik, ezért az ügyészség a bizonyítási indítványait a vádiratban és az előkészítő ülésen teheti meg, a tárgyaláson már nem, illetve csak korlátozottan, sőt szankció mellett. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a vádlott beismer és ezt a bíróság elfogadja, akkor már nem folytatható bizonyítás a vádirat megalapozottsága és a bűnösség kérdése vonatkozásában.   Bizonyítási indítványt csak ezeken a kérdéseken túl lehet előterjeszteni.

Ha a bíróság később arra a meggyőződésre jut, hogy a bűnösség beismerését nem fogadhatta volna el, akkor a végzését hatályon kívül helyezi, és a felek korlátozás nélkül terjeszthetik elő a bizonyítási indítványokat.

Az ügyészség feladatai a vádirat benyújtását követően

Az ügyészség feladata, miután benyújtotta a vádiratot, hogy

– a nyomozási iratok és a bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak,

– a vádirat lefordításáról gondoskodjon,

– a terheltet, a védőt, a sértettet, a feljelentőt és a magánindítvány előterjesztőjét tájékoztassa a vádemelésről.

A bizonyítási eljárást keretek közé szorító rendelkezések az ügyészre is kötelezőek. Az előkészítő ülésen igen átgondoltan és szabatosan kell az eljárást behatároló bizonyításra vonatkozó nyilatkozatokat megtenni, mert erre később már csak korlátozottan, és szankcióval terhelten kerülhet sor.

A vád ismertetése a tárgyaláson

Az új Be. szerint a vádló a tárgyaláson a vád lényegét ismerteti. Vajon mi tekinthető a vád lényegének? A vádirat felolvasása biztosan nem. Mivel az új Be. erről nem szól, ezért véleményem szerint legfőbb ügyészi utasítás keretein belül tisztázható majd ez a kérdés. Mindenképpen a vád lényeges elemének tekinthető a vádlott azonosítása, a történeti tényállás összefoglalása, a bizonyítékok megjelölése, a bűncselekmény minősítése és az úgynevezett vádolási formula. Abban az esetben pedig, ha a vádlott részleges beismerést tett, akkor a beismeréssel nem érintett vádirati részek lényegét fogja csak ismertetni az ügyészség a tárgyaláson.

Vádejtés

Az ügyészség az ügydöntő határozat meghozataláig ejtheti a vádat, de azt indokolnia kell. Ha a bizonyítás alapján arra a meggyőződésre jut, hogy

– a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy

– azt nem a vádlott követte el, vagy

– a bűncselekmény nem közvádra üldözendő,

ejti a vádat, mely megnyitja a pótmagánvádló, illetve az utolsó helyen említett esetben a magánvádló fellépésének a lehetőségét.

Vádbeszéd

A perbeszédek esetében az új Be. szentesíti azt az ügyészség által folytatott gyakorlatot, miszerint a vádbeszéd írásban is benyújtható a bírósághoz, és ezt a védőbeszédre is kiterjeszti. Mivel az írásban benyújtott perbeszédet az „ellentétes” oldal is megkapja, így a tárgyaláson a perbeszéd lényegét kell csupán elmondani.

Az ügyészség vádbeszédében, ahogy fentebb is írtam, nem tehet indítványt a büntetés tartamára, a hatályos szabályozáshoz hasonlóan, ám ez ellentmond annak a másik szabálynak, miszerint a vádiratban és az előkészítő ülésen viszont ezt megteheti.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

Ha a vádlott a bűnösségét előkészítő ülésen ismerte be, akkor az ügyész a terhére nem változtathatja meg a korábban a szankcióra tett indítványát.

A vádbeszédben az ügyész a vádlott felmentését a vád ejtéséhez hasonlóan indítványozza, az új Be.-ben taxatíve meghatározott esetekben. Ezek az alábbiak:

– nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, vagy

– azt nem a vádlott követte el, vagy

– a vádlott javára a büntethetőségét kizáró gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, illetve végszükség állapítható meg.

A vádejtés és a vádbeszéd szabályozásánál a jogalkotó egyfelől szentesítette a jogalkalmazói gyakorlatot, másfelől pedig részben törvényi erőre emelte a 12/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítást.

Alapjogok tekintetében elgondolkodtató az új Be. azon rendelkezése, miszerint a jogalkotó lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében korlátozza a felek jogait azzal, hogy az első alkalommal figyelmeztesse a perbeszédet mondót (a felszólalással élőt is), második alkalommal viszont meg is vonja tőlük a szót.

Cikksorozatunkat a védőbeszéddel folytatjuk.

---