Gyűlés vagy sem?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Minek kell tekintenünk azt a rendezvényt, amelyről mindössze ennyit tudunk? „Húsz-harminc, formaruhát, illetve legalább részben egyforma ruhadarabokat viselő személy, zárt katonai alakzatban felvonul, és közben a külső szemlélő által is könnyen azonosítható személyek utasításait követik. A rendezvényen ismert közszerepelők beszédei is elhangoznak.”

Ennyi információból ezt nem lehet megállapítani, mert a leírás egyaránt illik egy óvodai csoport március 15-i közterületi ünnepségére, ahol az ovisok kettes oszlopban óvónénik irányításával vonulnak a rendezvény helyszínére, ahol a Nemzeti dal egy-két versszaka is elhangzik, mint a feloszlatott Magyar Gárda rendezvényére.

Hogyan minősítsen a rendőrség egy, a „házasság és család intézménye mellett” bejelentett autós felvonulást, amelynek ünneplőbe öltözött résztvevői előre egyedileg meghatározottak, ahhoz az érdeklődők nem csatlakozhatnak szabadon, és a gyülekező után a virágokkal és szalagokkal ékített járműoszlop előbb egy házasságkötő teremhez, onnan bizonyos idő múltán egy templomhoz, majd újabb idő elteltével egy vendéglátóhelyhez vonul, ahol a felvonulás véget ér? Gyülekezés-e egy sajtótájékoztató, egy állami ünnepség, egy futóverseny, egy koncert, vagy éppen egy számháború? Ezekre a kérdésekre csak a gyülekezésfogalom meghatározása után adható válasz.

Nincs ma olyan tételesjogi szabály, amely megmondaná, milyen magatartásokat kell gyülekezésnek tekinteni. A gyakorlat és a jogtudomány fogalommeghatározási kísérleteiben kezdetben a mennyiségi jellemzők voltak a döntőek. A magyar királyi Curia 1907-ben hozott határozata szerint „egyszerre együttlévő, nagyobb számú ember, gyülekezetet képez, tekintet nélkül arra, hogy mi célból gyűltek össze és hogy összejövetelük tervszerű volt-e, vagy véletlen.” Mára már egyes minőségi szempontokat is a gyülekezés fogalmának lényegi elemének tartunk, amikor a gyülekezés fogalmi elemének tekintjük, hogy többen, ideiglenes jelleggel, valamilyen meghatározott célból, nyitott rendezvényen vegyenek részt. E jellemzőket a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényben (a továbbiakban: Gytv.) is megtaláljuk. Azt mondhatjuk, hogy a Gytv. 2. § (1) bekezdése is alkalmas arra, hogy az alapján a gyülekezés fogalma meghatározható legyen, azonban éppen azon szempontokkal marad adós, amely az egyébként is leírhatatlanul sokszínű gyülekezést a különféle „sokaságoktól”, csoportosulásoktól, összejövetelektől megkülönbözteti.

A részvétel

Nyelvtani értelemben sem beszélhetünk olyan gyűlésről, amelynek nincsenek résztvevői, és a részvétel a Gytv. rendelkezései alapján is a gyülekezésnek fogalmi eleme. [Gytv. 2. § (1) bekezdés utolsó fordulata: „résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják”] Ahhoz, hogy azt részvételnek lehessen tekinteni a jelenlétnek valósnak kell lennie, vagyis annak térben és időben a rendezvény helyszínével (útvonalával), valamint időpontjával legalább részben egybe kell esnie. A részvétel megkívánja a rendezvény céljával, mint a gyülekezés fogalmának esszenciális kellékével való valamilyen mértékű azonosulást is, amely mindenképpen tudatosságot feltételez. (Mivel a gyülekezési szabadság magában foglalja a „nem részvétel szabadságát” is, ebből kényszerítően következik az is, hogy a részvétel kizárólag önkéntes lehet.) Ezen elemek bármelyikének hiánya esetén részvételről nem beszélhetünk. A gyülekezés értelemszerűen véget ér, ha a résztvevők – függetlenül attól, hogy a rendező, vagy a rendőrség feloszlatta-e – a rendezvényt elhagyják.

A résztvevők létszáma

A magyar gyakorlat eddig több esetben a gyülekezés körébe vonta az olyan eseményeket, amelyeken mindössze egyetlen személy vett részt. Arra is volt példa, hogy az ilyen „egyszemélyes demonstrációkat” a rendőrség „feloszlatta”, illetve azok „szervezőit” szankcióval sújtotta. A gyűlés és gyülekezés szavak nyelvtani értelmezéséből arra a következtetésre jutunk, hogy a gyülekezés több személy jelenlétét feltételezi. Hasonló eredményre vezet, ha áttekintjük a Gytv. rendelkezéseit, ugyanis annak 2. § (1) bekezdésének második fordulata többes számot használ („résztvevők véleményüket […] kinyilváníthatják”), melyből arra következtethetünk, hogy a törvény is több személy részvételét feltételezi. A nyelvtani értelmezés arra vezethet, hogy a többes szám használatából az következik, hogy az egynél több (legalább két) személy részvétele – az egyéb feltételek fennállása esetén – már gyülekezésnek tekinthető. Mivel a nemzetközi szerződésekből, az Alaptörvényből és a Gytv.-ből a magasabb részvételi küszöb nem következik, a többes számú megfogalmazás alapján az alapjogbarátabb jogértelmezés érdekében, inkább az alacsonyabb (két fő) részvételi küszöböt tartom a helyes értelmezésnek.

A gyülekezés egyidejűleg jelenlévő résztvevőinek száma nem csökkenhet a legalacsonyabb létszám alá, azonban mindez nem jelenti azt, hogy azok személyének állandónak kellene lenni.

[htmlbox gyulekezesi_komm]

A gyülekezés helye

Közkeletű vélekedés volt, hogy „gyülekezni csak közterületen lehet”, azonban ennek jogszabályi alapja nincsen, ugyanis a gyülekezés helyére vonatkozó tételes szabály sincs. A Gytv. a közterületi rendezvények bejelentésének kötelezettségét írja elő, 8. §-a pedig kifejezetten a „bejelentéshez kötött rendezvény” fordulatot használja, amiből a contrario következik az is, hogy vannak a törvény hatálya alá tartozó, de nem bejelentendő rendezvények.

Ebből pedig az következik, hogy a „nem közterületen” tartott rendezvények esetén értelemszerűen fennállnak a Gytv.-ben meghatározott tilalmak (békés jellegűnek kell lennie, nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy ennek elkövetésére vonatkozó felhívást, nem lehet fegyveresen, vagy felfegyverkezve megjelenni), és a rendezőt terhelő (rend fenntartására irányuló, vagy éppen a résztvevővel egyetemlegesen fennálló kártérítési) kötelezettségek.

A gyűlés nyilvánossága

A gyülekezés helyével mutat szoros kapcsolatot az a körülmény, hogy a rendezvény „nyilvános”, vagy „nem nyilvános” (zártkörű)-e. Nem nyilvános a rendezvény, ha annak résztvevői előre, egyedileg (név szerint) meghatározottak. Közterületen – mivel az a Gytv. szerint bárki által igénybe vehető, vagyis a legteljesebben nyilvános terület – zártkörű gyülekezésre sem kerülhet sor. E jellemzők a gyülekezés fogalmának meghatározása során azonban sokkal inkább jelentőségre tehetnek szert, mint maga a rendezvény helyszíne, azonban nem a definíció elemeként, hanem elhatárolási szempontként veendők figyelembe.

A gyülekezés célja

A gyülekezés fogalmának meghatározása – és a más rendezvényektől való elhatárolás – során különös jelentősége lehet a rendezvény céljának. Az „összeverődött” tömegtől ugyanis a gyülekezést döntően az különbözteti meg, hogy utóbbi résztvevőit összeköti a rendezvény célja. Ahogyan azt az EJEB megfogalmazta: „a gyülekezési szabadság egyik célja, hogy teret biztosítson a nyilvános viták és a tiltakozás nyilvános kifejezése számára.” (EJEB: Molnár Éva kontra Magyarország, kérelem száma: 10346/05., 42. pont, 2008, érdemi döntés.)

A gyülekezés időtartama

A gyülekezés időtartama a fogalom meghatározása során nem szükségképpeni eleme, hanem sokkal inkább a rendezvény egyik – mellékesnek nem tekinthető – jellemzője. Sokkal jelentősebb azonban a gyülekezés körébe vonható rendezvények ideiglenes jellege. Ennek értelmében a rendezvény például állandó szervek megválasztásával, életvitelszerű ott tartózkodással stb. – a gyülekezési minőség elvesztése nélkül – nem „intézményesülhet”.

A gyülekezés békés jellege

Valamennyi nemzetközi dokumentum, és az Alaptörvény nem általában a gyülekezés, hanem kifejezetten a békés gyülekezés alapjogát ismeri el és biztosítja. Igaz ugyan, hogy a békétlen gyülekezés is alapvetően teljesíti a gyülekezés kritériumait, azonban bizonyosan nem áll a gyülekezési jog alkotmányos védelme alatt, ezért a békés jelleget az alkotmányjogi gyülekezésfogalom elválaszthatatlan és lényegi elemeként kell tekinteni, nem pedig a gyülekezési jog különleges korlátjának. Békésség követelménye a rendezvény teljes lefolyására vonatkozik, és annak mások, illetve anyagi javak elleni erőszaktól, és a „zendülő” magatartásoktól mentességét jelenti. Bizonyosan nem tekinthető tehát békésnek az a rendezvény, amely számottevő – személyek, vagy anyagi javak elleni – erőszakhoz vezet, vagy éppen maga a rendezvény vesz erőszakos irányt. A békétlenség legfontosabb jellemzője a rendezvény résztvevői által kifejtett dolog, vagy személy elleni (fizikai) erőszak.

 

A szerző, Dr. Hajas Barnabás Kommentár a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvényhez c. kiadványát itt tekintheti meg.

---