A 2/2015. számú BJE határozat margójára

Szerző: Gácsi Anett Erzsébet
Dátum: 2015. szeptember 17.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria előtt álló eldöntendő elvi kérdés az volt: olyan nem ügydöntő végzés ellen, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívüli helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja, jogosult-e a legfőbb ügyész törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására.


1. A jogegységi indítvány

A górcső alá vett jogegységi határozat alapjául szolgáló jogegységi indítványában a legfőbb ügyész az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében [vö: 2011. évi CLXI. törvény – A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról – (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bek. a) pont II. fordulat, 33. § (1) bek. c) pont] jogegységi eljárás lefolytatását és büntető jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

Az indítvány lényege szerint ugyanis „az ítélkezési gyakorlat megosztott abban a kérdésben (vö. pl. Legfelsőbb Bíróság, Bt.III.286/2009/11. sz., valamint Kúria, Bt.II.1592/2014/12. sz. határozatok), hogy a legfőbb ügyész jogosult-e a törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására olyan nem ügydöntő végzés ellen, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívüli helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja”.

A Kúria előtt álló eldöntendő elvi kérdés tehát az volt, hogy a fentebbi kasszációs végzés ellen jogosult-e (és ha igen, milyen jogszabályi alapon) a legfőbb ügyész törvényesség érdekében jogorvoslat benyújtására.

2. A jogegységi határozat rendelkező része

A Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa (a jogegységi tanács elnöke: Kónya István; előadó bíró: Varga Zoltán; a jogegységi tanács tagjai: Belegi József, Csere Katalin, Mészár Róza bírók) a 2015. június 29-én megtartott ülésen (vö.: Bszi. 38. §) a következő határozatot hozta: „a másodfokú bíróság elsőfokú határozatot hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító végzése alaki jogerővel bír, ekként ellene a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be.”

A továbbiakban a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alkalmazásának feltételeit vizsgáljuk meg.

3. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat – mint rendkívüli perorvoslat

A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot a törvényhozó azért emelte be a rendkívüli perorvoslatok közé 2000-ben (1999. évi CX. törvény – az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról – 94. §), mert szükségesnek tartotta a jogsértésekkel összefüggő rendkívüli perorvoslatok körének bővítését. A jogorvoslat azonban ultima ratio a perorvoslatok között (Herke – Fenyvesi – Tremmel 2012, 357. p.), hiszen a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő és jogerős (ügydöntő és nem ügydöntő) határozata ellen a Kúriánál jelentheti be e jogorvoslatot, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg [1998. évi XIX. törvény – A büntetőeljárásról – (a továbbiakban: Be.) 431. §].

A fentieknek megfelelően a rendkívüli perorvoslatnak három konjunktív feltétel egyidejű fennállása esetén van helye: (1) a bíróság törvénysértő határozata ellen (tartalmi feltétel); (2) a bírósági határozat más jogorvoslattal nem támadható (formai feltétel), (3) a bíróság jogerős határozata ellen (formai feltétel). A határozat tartalmi feltételének vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az eljárás lefolytatásának a Be. által megszabott formai feltételei fennállnak, azaz annak formailag nincs akadálya (Kúria, Bt. II. 1592/2014/12. – forrás: www.birosag.hu – letöltés ideje: 2015. szeptember 9.).

A továbbiakban a rendkívüli perorvoslat benyújtásának formai feltételeit a másodfokú bíróság általi elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzése (mint nem ügydöntő határozat) kapcsán vizsgáljuk. [Kiindulópontunk ugyanis az, hogy amennyiben bármelyik formai feltétel hiányzik, az már önmagában akadályát képezi a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat érdemi igénybevételének (Kúria, Bt. II. 1592/2014/12.).

3.1. Más jogorvoslattal nem támadható bírósági határozat

Amint arra a Kúria a Bt. II. 1592/2014/12. ügyben rámutatott, egyfajta előkérdésként kezelendő az, hogy a másodfokú bíróság kasszációs, új eljárás lefolytatására utasító végzése ellen van-e helye rendes jogorvoslatnak (azaz fellebbezésnek) vagy nincs. Tekintettel arra, hogy a fentebbi határozati típus nem ügydöntő határozatnak minősül (nem a vádról határoz és nem zárja le az eljárást véglegesen), a válasz a Be. 367/A. § (1) bek. alapján nemleges.

3.2. Jogerős bírósági határozat

A formai feltételek vizsgálatánál a második kérdés az, hogy (a fentiek fényében is) a másodfokú bíróság kasszációs, új eljárás lefolytatására utasító végzése jogerőre képes határozat-e, azaz jogerőre emelkedhet vagy sem.

A jogerő fogalmát tekintve elmondható, hogy az a bírósági határozatok azon tulajdonsága, hogy a határozat jogerőre emelkedése pillanatától megváltozhatatlan és megtámadhatatlan. (Megjegyezzük, a jogerőt szokás a bírósági határozat minősített kötőerejének is nevezni, ami azt fejezi ki, hogy a határozathoz nem csak a döntést hozó bíróságnak, hanem más hatóságoknak és a magánszemélyeknek is igazodniuk kell. Kúria, Bt. II. 1592/2014/12.)

A szakirodalomban kialakult felfogás szerint, amíg a megváltoztathatatlanságot általában az anyagi jogerő alkotórészének sorolják be, addig a megtámadhatatlanságot az alaki jogerővel azonosítják [az alaki jogerő fogalmának meghatározása szubtrakció útján történik (vö.: Elek 2012, 89. p.)].

A jogerő klasszikus típusai

Jellemzője

Mit eredményez?

Anyagi jogerő

megváltoztathatatlanság

res iudicata-t

Alaki jogerő

megtámadhatatlanság

ne bis is idem-et

1. számú táblázat: A jogerő (klasszikus) típusairól

 

A jogerő fogalmának alaki és anyagi jogerőkénti értelmezése azonban nem megfelelően kidolgozott. (Elek 2012, 12.; 89., 119., 277. p.; Herke – Fenyvesi – Tremmel 2012, 317. p.) Elsősorban az ítéletek és ügydöntő végzések képesek anyagi jogerőre, amelyek tartalmazzák az érdemi döntést. Ebben az a gondolat nyilvánul meg, hogy mindazoknak a határozatoknak képesnek kell lenniük az anyagi jogerőre, amelyek a folyamatban végérvényesen és teljes terjedelemben döntenek, amelyek lezáró módon az érvényes állami büntetőjogi igény mellett foglalnak állást. [Előrebocsátjuk: formális döntéseknél – amelyek egy leküzdhető akadályból adódnak, egy-egy részletkérdésről döntenek – nem (biztos, hogy) ez az eset]. (Elek 2012, 87. p.) A nehézséget a szakirodalom értelmezésében az okozza, hogy nem ugyanazt értjük a jogerő fogalma alatt, nem mindig lehet tudni, hogy az alakilag jogerős határozatokat is a jogerős határozatok alatt értjük-e. (Elek 2012, 119. p.) Ha az a feltevésünk, hogy az alaki jogerő a megtámadhatóság hiányát jelenti, akkor a bírósági eljárásban pl. a kényszerintézkedés fenntartásáról hozott döntés alakilag jogerőssé válhat; azonban a bíróság ezen alakilag jogerős határozatához nem kapcsolódik kötőerő, mert akár ugyanazon a tárgyalási napon felmerülhet olyan új körülmény, hogy a bíróság az előzetes letartóztatás megszüntetéséről dönt. (Elek 2012, 119. p.)

A szakirodalmi álláspont az, hogy ha a Be. szerint az adott (nem ügydöntő) határozat ellen van helye rendes jogorvoslatnak, akkor az egyúttal alaki jogerőre is képes határozat, ha nincs helye rendes perorvoslatnak, akkor az jogerőre nem emelkedhet (Elek, 2012, 197. p.). E felfogás szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására utasító határozata nem jogerőre képes, nem emelkedhet jogerőre, nem jogerős határozat, „amely határozat ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye, az ellen rendkívüli jogorvoslat sem vehető igénybe” (vö.: Kúria, Bt. II. 1592/2014/12.).

Másként látja ezt a 2/2015. BJE határozat. A jogegységi határozat abból indul ki, hogy a bíróság nem ügydöntő határozatai kizárólag alaki jogerővel rendelkeznek, és azok vagy megtámadhatóak fellebbezéssel (és csak ezt követően áll be az alaki jogerő és válik végrehajthatóvá), vagy rendes jogorvoslattal egyáltalán nem támadhatóak meg. Utóbbiak esetében – a jogegységi határozat indokolása szerint – az alaki jogerő nyomban a határozat meghozatalával bekövetkezik és végrehajthatóvá válik. A BJE határozat a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatását elrendelő határozatát utóbbi kategóriába sorolja. A jogegységi tanács a szakirodalom, valamint a többször idézett 2014-es Kúriai határozat azon álláspontját/okfejtését, amely szerint, „ha nincs helye rendes jogorvoslatnak, akkor az jogerőre nem emelkedhet” nem találta megalapozottnak (elsősorban azért, mert a Kúria korábbi határozatában álláspontját nem a normatív joganyagból és annak dogmatikai elemzéséből vezette le). A Kúria álláspontja jelen jogegységi határozatban ugyanis az, hogy a másodfokú bíróság határozatának jogereje többek között úgy is bekövetkezhet, hogy a jogorvoslatra jogosultak jogorvoslati lehetőségükkel nem élhettek, mert a törvény kizárta a határozat elleni fellebbezés lehetőségét.

A BJE határozatban a korábban hivatkozott normatív alap és annak dogmatikai elemzése a másodfokú bírósági határozatok végrehajthatóságának kérdése kapcsán jelenik meg [lásd: Be. 588. § (3) bek. a) pont és 589. §]. A jogegységi tanács álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a felülbírálat során hozott határozata ellen – a Be. 386. §-ban rögzítettek kivételével – rendes jogorvoslatnak már nincs helye, következésképpen a hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására utasító végzése ellen sincs helye fellebbezésnek. Ugyanakkor – folytatja tovább a Kúria az indokolását – utóbbi határozat perjogilag végrehajtható, vagyis az utasított bíróság köteles a megismételt eljárás lefolytatására és annak eredményeként határozat meghozatalára. A kizárólag a fellebbezési eljárásban előforduló hatályon kívül helyező végzés alaki jogerőhatása biztosítja a határozat végrehajthatóságát. Így a jogegységi tanács álláspontja az, hogy nem helytálló a fellebbezési lehetőség hiányát az alaki jogerő tételes kimondásával összekötni. (Ennek alátámasztására hozza a jogegységi tanács, hogy a Be. több esetben, másodfokú határozat vagy a Kúria által hozott határozat esetében kizárja a rendes jogorvoslat lehetőségét, azonban sem a másodfokú, sem a kúriai határozat első, másodfokú vagy harmadfokú határozatának jogereje nem kérdőjelezhető meg.)

4. Záró gondolatok

A mai jogfelfogás szerint a jogbiztonság egyik kulcseleme a jogerő, de a feloldása az igazság és igazságosság érdekében megengedhető. (Király, 2011, 241. p.) Az egyik ilyen feloldási „eszköz” a rendkívüli perorvoslatok körében található törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat, „amely azonban a törvénysértésének elsősorban nem az orvoslására, hanem csupán a megállapítására szorítkozik, ezáltal látva el a joggyakorlat számára jogegységi funkciókat” (Elek 2012, 273. p.).

Problematikus (a joggyakorlatban ellentmondásos) volt annak a megítélése, hogy a másodfokú bíróság kasszációs és az első fokú bíróságot új eljárásra utasító végzésével szemben a legfőbb ügyész élhet-e ezzel a rendkívüli perorvoslattal. A kialakult bizonytalanságot mutatja, hogy pl. a Debreceni Ítélőtáblán bevetett gyakorlat, hogy „a jelenlegi jogszabályi állapotnak megfelelően záradékkal látják el a hatályon kívül helyező végzéseket, amellyel azonban pusztán azt deklarálják, hogy e végzés azért jogerős, mert nincs ellene fellebbezésnek helye”. (Ficsór 2015, 41. p.) Ficsór Gabriella álláspontja az, hogy a rendelkező részben kellene kinyilvánítani, hogy a hatályon kívül helyező rendelkezés ellen nincs helye fellebbezésnek (azt ugyanis mindig tartalmazza a végzés, hogy az előzetes letartóztatással kapcsolatos rendelkezés ellen a Be. 368. és 383. §-ok értelmezéséből következően van helye fellebbezésnek). (Ficsór 2015, 41. p.)

A 2/2015. BJE határozat a joggyakorlat egységesítése érdekében ebben adott iránymutatást: a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező és az első fokú bíróságot új eljárásra utasító nem ügydöntő határozata ugyan jogorvoslattal nem támadható, azonban alaki jogerővel rendelkezik, így ellene benyújtható a törvényesség érdekében jogorvoslat.

 

Felhasznált szakirodalmak jegyzéke

Elek 2012 = Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban. Debrecen: Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2012.

Ficsór 2015 = Ficsór Gabriella: A készülő új büntetőeljárási kódex margójára. Büntetőjogi Szemle, 2015/1-2. sz. 23-41. p.

Herke – Fenyvesi – Tremmel 2012 = Herke Csongor – Fenyvesi Csaba – Tremmel Flórián: A büntető eljárásjog elmélete. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2012.

Király 2011 = Király Eszter: A Jogerő jelentősége a büntető eljárásban. In: Bencsik András – Fülöp Péter (szerk.): Jogász Doktoranduszok I. Pécsi Találkozója. Tanulmánykötet. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, 2011. 241-246. p.

Kapcsolódó cikkek:


A terhelt közvetett módon, a védője útján nem idézhető szabályszerűen
2019. április 26.

A terhelt közvetett módon, a védője útján nem idézhető szabályszerűen

Az idézéssel szembeni mulasztás következményei akkor alkalmazhatók, ha az idézés az eljárási törvényben foglaltaknak megfelel. Az idézés akkor szabályszerű, ha kézbesítés útján, hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, vagy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság előtti megjelenés alkalmával történik. Nem szabályszerű a terhelt idézése a nyilvános ülésre, ha ehelyett a távbeszélőn idézett védő úgy nyilatkozik, hogy ő továbbítja az idézést védencének – a Kúria eseti döntése.

AB: Nem automatikus az adatelőállítási kötelezettség
2019. április 25.

AB: Nem automatikus az adatelőállítási kötelezettség

Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.129/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A döntéshez Pokol Béla párhuzamos indokolást, Stumpf István pedig különvéleményt csatolt.

Erkölcstelen és hálátlan örökösök kitagadása
2019. április 25.

Erkölcstelen és hálátlan örökösök kitagadása

A szerző alábbi írásában az erkölcstelen életmód folytatását, valamint a durva hálátlanságot, mint az öröklésből történő kitagadási okok megítélését veszi górcső alá a bírói gyakorlat alapján.