A bizalmi vagyonkezelés kapcsolódásai a gyermektartással

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A dolgozatban elsősorban a törvényen alapuló gyermektartással kapcsolatos kérdéseket és az arra vonatkozó megállapodás korlátait vázolom, kitérve a megállapodás egyes fedezetelvonási aspektusaira.

A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/7-8. számában olvashatja.

Bevezetés

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (Bvktv.) 2014. március 15-i hatállyal vezette be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar jogba. A Ptk.[1] – feladatához híven – a jogintézmény polgári anyagi jogi sajátosságait állapította meg, amely a saját, de célra rendelten elkülönített vagyon, más javára, védelmi jogokkal biztosított, felelős kezelésében azonosítható, amely mellett a vagyonkezelő másik legfontosabb feladata a kezelt vagyon kedvezményezettnek való kiadása a vagyonkezelési feltételeknek megfelelően.[2] A Bvktv. e jogintézménynek a jogrendszer egyéb jogágaiba való bevezetését célozta, azzal, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (Gyvt.) nem módosította. A Ptk., illetve a Bvktv. a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozóan nem állapított meg családjogi rendelkezést.

A dolgozatban elsősorban, de nem kizárólagosan az úgynevezett törvényen alapuló gyermektartással kapcsolatos jogpolitikai kérdések azonosítását követően, az arra vonatkozó megállapodás korlátait vázolom, kitérve a megállapodás egyes fedezetelvonási aspektusainak vizsgálatára.[3] Majd bemutatom a Ptk. által a magyar jogba bevezetett bizalmi vagyonkezelés e keretbe való beillesztésének elfogadható lehetőségeit, illetve, hogy a testvérintézményének tekintett angol trust hogyan kapcsolódik a gyermektartáshoz, valamint annak sajátos megoldásaival milyen belföldi párhuzamok vonhatóak. Mindezt különösen arra tekintettel tartom szükségesnek, hogy a rugalmas bizalmi vagyonkezelés egy újabb ösztönzőként is felfogható arra, hogy az adott esetben nem is, vagy nem elsősorban gyermektartásra kötelezett vagyonrendelő számára egy újabb ösztönzőt adjon a gyermek (fiatalkorú) tartásához, esetleg csak annak egyes aspektusaihoz kapcsolódó pénzügyi gondoskodásra.[4]

4. A tartás – kötelezett helyett – harmadik személy általi teljesítésének korlátai

A fentiek szerint a tartási megállapodás bírói, hatósági jóváhagyásának alapvető feltétele a gyermek érdekeinek védelme. Általános jogpolitikai, dogmatikai kérdés, hogy a gyermektartási kötelezettség harmadik személy által teljesíthető-e, annak vonatkozásában tartozásátvállalásra, vagy legalább tartozáselvállalásra (Ptk. 6:203-206. §-ok szerint) sor kerülhet-e, vagy a jogosult (törvényes képviselője) köteles-e elfogadni a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést (Ptk. 6:57. § szerint).

4.1. A tartási kötelezettség harmadik személy általi teljesítése más országokban

Eltérő a gyakorlat az egyes országokban a tekintetben, hogy lehetővé teszik-e a tartási kötelezettség – beleértve a gyermektartást is – harmadik személy általi teljesítését. Vannak országok, ahol ez nem lehetséges, pl.: Hollandiában,[5] Írországban.[6] A legtöbb esetben az egyes országok a tartásdíj állam általi előlegezésére adnak lehetőséget, ugyanakkor ez nem tekinthető harmadik személy általi teljesítésnek, pl.: Németország,[7] de lehetőség van erre Magyarországon is. Az egyes országokban általánosságban nem rendezik azt a kérdést kifejezetten, hogy a tartásdíj-kötelezettség harmadik személy által teljesíthető-e.

4.2. A gyermektartási kötelezettség személyhez kötöttségének jelentősége – a hozzájárulás szükségessége

Szeibert[8] a Ptk. 4:212. §-ához fűzött magyarázatában egységesen utal arra, hogy a tartáshoz való jog a jogosult, a tartáshoz való kötelezettség pedig a kötelezett halálával megszűnik, mert mindkét esetben személyhez kötött a jog, illetve a kötelezettség, függetlenül attól, hogy a tartás természetbeni, vagy pénzbeni.

Vékás[9] a Ptk. 6:57. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy bár ki nem zárt, de a jogosult megtagadhatja a harmadik személy által felajánlott teljesítés elfogadását, ha a szolgáltatás teljesítése személyhez kötött (pl. egy művészi teljesítmény), vagy olyan szakértelmet (szakképzettséget, tudományos ismeretet) igényel, amellyel a teljesítést felajánló harmadik személy nem rendelkezik. Maga a Ptk. ugyanott utal is a személyhez kötött szolgáltatásra, mint elfogadás-megtagadási okra.

Ugyanakkor a Ptk. 6:203-207. §-ai a tartozásátvállalás, és -elvállalás körében azért nem utalnak a személyhez kötöttségre, mert a fentiekkel összhangban a jogalkotó e körben sem kívánja korlátozni a jogosultat azon választásában, hogy harmadik személytől is elfogadja a teljesítést és ebben a kötelezettel és az át- vagy elvállaló harmadik személlyel megállapodjon. Ennek kizártságára Gárdos[10] sem utal e szakaszok magyarázatában.

Azaz, a gyermektartás alapjául szolgáló dare (pénzbeni) vagy praestare (természetbeni) szolgáltatásokat harmadik személy is teljesítheti, ha ehhez a gyermek (törvényes képviselője) hozzájárul akár a teljesítés felajánlásakor, akár előzetesen a teljesítés át- vagy elvállalásakor. Mert a törvényes képviselő jogosult és köteles mérlegelni, hogy az eltartó-eltartott, elsődlegesen szülő-gyermek közötti – általában fennálló – érzelmi viszony valóban pótolhatatlan-e a harmadik személy által a gyermek körülményeinek és szükségleteinek teljes mértékben megfelelő ellátáshoz.

E jogát a törvényes képviselő a képviselt eltartott érdekszolgálati és a joggal való visszaéléstől való tartózkodási kötelezettségeinek keretei között gyakorolhatja, amely mérlegelési keret elméletileg jóval szűkebb, ha a tartási kötelezettség pénzfizetésre irányul,[11] ahol tehát a harmadik személy és az eltartott közötti személyes viszony, illetve fizikai érintkezés teljes mértékben elhanyagolhatónak tekinthető. Mindezért igen nehézkes életszerűen helyeselhető indokkört elképzelni, amely alapján elvben a fenti két szűrőn át tudna menni a visszautasítás. A továbbiakban éppen a bizalmi vagyonkezelés körében vizsgálom meg, hogy mi lehet mégis elutasítási indok, vagy bíróság, hatóság által adandó jóváhagyás-elutasítási ok.

4.3. A bizalmi vagyonkezelő általi tartozásátvállalás elutasítási alapja

A fentiek szerint, tehát, ha a tartásra kötelezett akként kívánna mentesülni e kötelezettsége alól, hogy bizalmi vagyonkezelőt bíz meg a teljesítéssel és ajánlatot tesz az eltartott törvényes képviselője részére, hogy járuljon hozzá a tartásdíjfizetési kötelezettség átvállalásához, a törvényes képviselő érdekszolgálati kötelezettsége alapján sem fogadhatná el az ajánlatot, és a bíróság sem hagyhatná jóvá ugyanezen okból a megállapodást. Ugyanis a bizalmi vagyonkezelés jelenlegi, eltérést nem engedő jogszabályi keretei nem engedik a vagyonrendelő által – az alapítványi vagyonrendeléshez[12] hasonlóan – visszavonhatatlan vagyonrendelést (Ptk. 6:326. §), illetve nem védik a kezelt vagyont a vagyonrendelő hitelezőivel szemben [Vht. 132/A. § (3)-(5) bekezdés].[13]

A tartozásátvállalás alapvető célja, hogy az eredeti kötelezett szabaduljon e pozíciójából, ha az általa, e tartozás teljesítésére megbízott bizalmi vagyonkezelő lépne helyére e minőségében, úgy a kezelt vagyon idő előtti kimerülése esetén, a vagyonkezelő a Ptk. (6:323. §-a) alapján az eltartottal, mint vállalt kötelezettség hitelezőjével szemben kizárólag a kezelt vagyon erejéig felelne. Saját vagyonával kizárólag akkor felelne, az eltartott törvényes képviselője nem tudta és nem is kellett tudnia, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein.

Azaz, az eredeti kötelezett mellett a tartozást átvállaló vagyonkezelő is mentesülhetne a tartási kötelezettség alól, ami miatt a gyermek tartási igénye kielégületlenül maradhatna.

4.4. A bizalmi vagyonkezelő általi tartozáselvállalás elfogadási alapja

A tartozáselvállalás esetén nem kerül sor az eredeti kötelezett jogviszonyból való távozására, ezért egy ilyen ügylet által a teljesítésre kötelezhető személyek köre bővül, amely általában az eltartott érdekeit szolgálja, így mind a törvényes képviselő általi elfogadás, mind a bíróság, gyámhatóság általi jóváhagyás általában megadhatónak mondható, azzal, hogy legalábbis azt a fentiekben említettek szerint a bizalmi vagyonkezelési jogviszony jelenlegi jogszabályi környezet szerint fennálló labilitása nem akadályozza.

Lábjegyzetek:

[1] A Ptk. 6:310. § (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződést a vagyonkezelő és a vagyonrendelő abban történő megállapodása hozza létre, hogy a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díj fizetésére köteles, vagy a vagyonkezelő ingyenesen látja el e kezelési tevékenységet. [2] A bizalmi vagyonkezelés fogalmának részletes magyarázatáért ld. pl.: B. Szabó Gábor – Illés István – Kolozs Borbála – Menyhei Ákos – Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés, Új magánjog sorozat 6. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 23-25. o. [3] A bizalmi vagyonkezelés fedezetelvonó jellegére külön szükségtelen kitérni, az azzal szembeni egyik leggyakoribb kontinentális jogászok által megfogalmazott aggály ugyanis éppen a fedezetelvonásra való különleges alkalmassága. Itt is megjegyzendő azonban, hogy a gyermekek kedvezményezetté nevezésével alapított családi trustokkal szemben is gyakori kritika, hogy elsődleges céljuk a szülő hitelezői számára a kielégítési fedezet csökkentése, és az ennek köztartozás vonatkozásában lényegében megfelelő adóoptimalizálás. Erről részletesebben ld.: Patrick Parkinson: Family Trusts and Third Parties under the Family Law Act 1975 Sydney Law School Legal Studies Research Paper 14/50 2014. május, vagy William J. Turnier – Jeffrey Lync Harrison: A Malthusian Analysis of the So-Called Dynasty Trust in: University of Florida Fredric G. Levin College of Law Legal Studies Research Paper 2008, 4. o. [4] Itt tehát éppen nem abból indulunk ki, hogy el akarná titkolni a tartásra kötelezett a jövedelmét, hanem épp ellenkezőleg, annak keretein belül, vagy éppen bírósági ítéletben konkretizált tartási kötelezettség hiányában kíván a gyermek tartásáról gondoskodni. A tartás vagyoni, jövedelmi alapjainak eltitkolásáról ld. különösen: Grád András – Takács Andrea: Tartásdíj-játszmák. Családi Jog, 2009/3. sz., 17-24. o. Azzal, hogy a későbbiekben részletezettek szerint a gondoskodási, tartási szándékkal erősen konkurálnak egyéb (főleg adóoptimalizáló, és vagyonvédelmi) tartási trust létesítési célzatok. [5] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_net_hu.htm [6] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_ire_hu.htm [7] Ld.: http://ec.europa.eu/civiljustice/maintenance_claim/maintenance_claim_ger_hu.htm [8] Ld.: Szeibert Orsolya in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 864. o. [9] Vékás Lajos in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 1377. o. [10] Ld.: Gárdos Péter in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014, 1674-1679. o. [11] Gárdos a Ptk. 6:194. §-ához fűzött magyarázatában utal arra, hogy a követelések személyhez kötöttsége, ezért engedményezésének kizárása mögött sokáig az a jogpolitikai megfontolás húzódott, hogy a követelések elsősorban nem forgalomképes vagyontárgynak, hanem a jogosult és kötelezett közötti személyes kapcsolat elválaszthatatlan elemei. Gárdos utal az 1900-as Ptk.-tervezet indokolására, amely szerint a szolgáltatás akkor volt a hitelező személyéhez kötve, ha oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a hitelező egyénisége lényeges befolyással van, úgy hogy a hitelező személyében való változás a szolgáltatás eredeti jellegét is mássá tenné. Ez alapján a szolgáltatási kötelezettség személyhez kötött jellege akkor volna megállapítható, ha oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a kötelezett egyénisége lényeges befolyással van, úgy hogy a kötelezett személyében való változás a szolgáltatás eredeti jellegét is mássá tenné. Pénz vagy fajta és mennyiség alapján meghatározható vagyontárgy átruházási kötelezettségben álló szolgáltatás esetén meglátásom szerint a kötelezett egyéniségéhez való kapcsolódása a mai társadalmi viszonyok között általában nehezen értelmezhető. Ld.: Gárdos Péter in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Budapest, 2014, 1655-1656. o. Érdekesség, hogy az Unidroit-alapelvek alapján arra lehet következtetni, hogy annak alkotói a pénzfizetési kötelezettség körében kizártnak tartják annak személyhez kötött jelleget (performance of an exclusively personal character), a magyar jogban a pénzfizetési és fajta és mennyiség szerinti vagyontárgy-szolgáltatási kötelezettségek nincsenek általánosságban kizárva a személyhez kötött szolgáltatások köréből. Miközben vitán felül áll, hogy bárki ruházza át utóbbiakat a jogosultra a szolgáltatás identikus marad. Ld.: International Institute for the Unification of Private Law: Unidroit Principles of International Commercial Contracts, Róma, 2010, 239-243. o. [12] Az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont érvényesen nem vonhatja vagy követelheti vissza [vagyonelvonási, visszakövetelési, csökkentési, megszüntetési tilalom Ptk. 3:384. § (2) bekezdés, 3:393. § (2) bekezdés, 3:403. § (2) bekezdés], de annak megszűnése után az általa juttatott vagyonnál nem nagyobb értékű vagyont igényelheti [Ptk. 3:404. § (1) bekezdés]. Erről részletesebben ld.: Csehi Zoltán in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 600-601., 608-609. és 618-619. o. [13] Erről részletesebben ld.: B. Szabó Gábor – Illés István – Kolozs Borbála – Menyhei Ákos – Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés. Új magánjog sorozat 6. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 240-243. o., valamint Miczán Péter: A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról. Jogi Tanulmányok, 2014, 575-586. o.

---