A gyermekkel való kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelezettség is

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A mai társadalomban egyre nagyobb figyelmet kap a gyermekkel való kapcsolattartás, illetve főként annak olyan irányú szabályozása, amely elősegíti működőképességét és megvalósulásának érvényre juttatását. Ennek fő oka, hogy a szülő és gyermek együttélésének hiányában a családi kapcsolat fennmaradásának egyetlen biztosítéka magában a kapcsolattartásban rejlik.

 

Ez a cikk az Ügyvédvilág című szaklap 2017 novemberi számában jelent meg.

A családok felbomlásának következményeként egyre több gyermek kerül olyan helyzetbe, hogy különélő szülőjével a családi kapcsolat kizárólag kapcsolattartás formájában marad fenn. Épp ezért fontos, hogy a kapcsolattartás elérje célját, amely egyrészt az előbbiekben mutatkozik meg, másrészt pedig abban, hogy a kapcsolattartásra jogosult szülőnek lehetősége legyen a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérni és tőle telhetően segíteni. Ez a kapcsolattartás jelenti a szülő és gyermek személyes találkozását, a gyermeknek a lakóhelyéről meghatározott időszakra történő elvitelét, a gyermek és a különélő szülő időszakosan tartósabb együttlétét (jellemzően az iskolai szünetek idején), és ez a személyes és közvetlen kapcsolat a legfontosabb.

A kapcsolattartási jog szabályozása

A kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) tartalmazza. Ezen belül is a 4:178. § (1) és (2) bekezdése fogalmazza meg a szülő-gyermek közti kapcsolattartás alapvető tételeit. Eszerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

Ebből kitűnik, hogy bár a Csjt. (családjogi törvény) is hasonlóan szabályozta a szülő-gyermek kapcsolattartási jogát, a Ptk. mégis tovább ment ebben a kérdésben, ugyanis a kapcsolattartás biztosítását a gyermeket nevelő más személy kötelezettségévé is tette a fenti bekezdéssel. Ennek pedig nagy szerepe lehet családba fogadás esetén, amikor a gyám kötelezettsége annak biztosítása, hogy a kapcsolattartás zavartalan legyen.

A Ptk. szabályozza a különélő szülők kapcsolattartási jogát is, ahol alapvető szabályként írja elő mindkét szülő részéről a gyermekkel való kapcsolattartás fenntartását. A kapcsolattartási kötelezettség kikényszerítésére természetesen nincs lehetőség, azonban a törvény kimondja, hogy a gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. Így ez a kötelezettség mindinkább annak a kinyilatkoztatása, hogy a szülők egy házasság vagy párkapcsolat felbontását követően is felelősséggel tartoznak gyermekükért, azaz szülői minőségük és feladataik nem szűnnek meg a kapcsolattartási igény hiányában sem.

A kapcsolattartás joga, ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik, kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is. A gyermek elvitelével felmerülő kiadások – eltérő bírósági vagy a gyámhatósági rendelkezés hiányában – a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

Kapcsolattartás a szülői felügyeleti jog szünetelése közben

A szülőnek joga van kapcsolatot tartani gyermekével akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel. (Csupán attól a ténytől, hogy a gyermeket a másik szülőnél helyezték el, a különélő szülő felügyeleti joga nem szünetel.)

A Ptk. 4:186. §-a tartalmazza azon esetek körét, amikor a szülői felügyeleti jog szünetel:

a) ha a szülő cselekvőképtelen;

b) ha a kiskorú szülő korlátozottan cselekvőképes, kivéve a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú szülő gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét;

c) ha a szülő cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott;

d) ha a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy ténylegesen akadályozva van a szülői felügyelet ellátásában;

e) ha a gyámhatóság a gyermek családba fogadásához hozzájárult;

f) ha a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke örökbefogadásához járult hozzá;

g) ha a gyermeket a gyámhatóság nevelésbe vette és a szülő szülői felügyeleti joga nem szűnt meg vagy azt a bíróság nem szüntette meg;

h) ha a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el; vagy

i) ha a szülő a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll.

Az új Ptk. alapján a kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és – ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, illetve a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult

A kapcsolattartás tekintetében azonban a Ptk. meghatároz egy fontos kivételt is. Eszerint a fentiek ellenére a különélő szülőnek szünetel a kapcsolattartási joga, ha a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat hatálya alatt áll. Ez a rendelkezés azért fontos, mert a gyakorlatban sok esetben problémaként merült fel, hogy a bántalmazó szülő a bántalmazott szülőtől távol tartózkodni köteles, míg az ugyanabban a háztartásban gondozott gyermekével változatlanul tarthatja a kapcsolatot. Erre szolgál megoldásként a fenti előírás.

A szülői felügyeleti jog megszűnése már nem feltételezi a kapcsolattartási jog fennmaradását. Akár a törvény erejénél fogva, akár bírósági döntés következtében szűnik meg a felügyeleti jog, a háttérben mindig a szülő olyan magatartása áll, amellyel nem egyeztethető össze a kapcsolattartási jog fenntartása.

Kivételes gyámhatósági mérlegelési jogkör

Mivel a kapcsolattartás a gyermek fejlődését nagymértékben meghatározhatja és befolyásolhatja, az ő érdekében kivételes jogot kap a gyámhatóság arra, hogy további kapcsolattartási lehetőséget állapítson meg. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) kormányrendelet (Gyer.) szerint a gyámhatóság – kérelemre – akkor jogosíthatja fel a gyermek szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőjét a kapcsolattartásra, ha a gyermek érzelmi fejlődését a szülőtől való teljes elszakadása veszélyeztetné, vagy, ha a gyermek sorsa örökbefogadás útján nem rendezhető. Azonban a kapcsolattartásról csak abban az esetben dönt a gyámhatóság, ha a gyermeket nevelésbe vették, egyéb esetben a szülői felügyeletet megszüntető bíróság határoz.

Így a fentiek alapján az a szülő is feljogosítható a gyermekkel való kapcsolattartásra:

a) akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette;

b) aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához; vagy

c) akinek szülői felügyeleti joga a gyermek ismeretlen személy által történő örökbefogadásához adott hozzájárulásával vagy azért szűnt meg, mert a szülő a gyermeket – annak érdekében, hogy más nevelje fel, személyazonosságának feltárása nélkül – egészségügyi intézményben, arra kijelölt helyen hagyja, a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik, és a gyermek örökbefogadására nem került sor.

Nem csak a szülőket illetheti meg a kapcsolattartási jog

A Csjt. a különélő szülőn kívül nem juttatott más személyeknek kapcsolattartási jogosultságot, így ezt a Ptk. kiegészítette és a gyermekvédelmi jogszabályokból vette át a vonatkozó rendelkezéseket. Ezek szerint a kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és – ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, illetve a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult. Ezáltal a Ptk. a Gyermekvédelmi Egyezménnyel összhangban elismeri a gyermeknek a tágabb családjával való kapcsolat megtartásához fűződő jogát is, és a családtagok ez irányú felelősségét és kötelezettségét is kimondja.

Sajátos helyzetként kezeli a Ptk. azt, amikor a gyermek szülőjének házastársa úgy fogadja örökbe a gyermeket, hogy a másik szülő elhalálozott, azaz arról a családi oldalról egyáltalán nem szükséges hozzájárulás az örökbefogadáshoz. Ebben az esetben a fent felsorolt személyek (nagyszülő, testvér, kivételesen a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa) kapcsolattartási joga megmarad.

A Ptk. védeni kívánja a vér szerinti családon kívüli tényleges családi kapcsolatokat is, ennél fogva kiegészíti a kapcsolattartásra jogosultak körét. Ezáltal a kapcsolattartásra – ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett – kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét bíróság előtt megdöntötték. Erre vonatkozóan azonban fontos tudni, hogy a Ptk. fogalomköre szerinti nevelőszülő körébe nem tartozik bele az úgynevezett gyermekvédelmi nevelőszülő, vagyis aki a gyámhatóság határozata alapján nála elhelyezett gyermeket ellenszolgáltatás fejében saját háztartásában neveli.

Ki dönt a kapcsolattartásról?

A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek, vagyis közösen dönthetnek a kapcsolattartásra vonatkozó szabályokról. Amennyiben nem születik a felek között egyezség, akkor – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Fontos tudni azonban, hogy ha nincs házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per folyamatban, akkor egyezség hiányában a kapcsolattartásról nem a bíróság, hanem a gyámhatóság dönt, tehát utóbbihoz kell fordulni. Ha viszont a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül a bíróságtól lehet kérni.

Akár a bíróság, akár a gyámhatóság dönt a vonatkozó ügyben, lényeges, hogy az eset összes körülményét mérlegelje. Ehhez pedig fontos a gyermek véleménye a kapcsolattartás módját illetően, ezért a kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.

A bíróság vagy gyámhatóság által meghozott határozat tartalmára vonatkozóan szintén a Ptk. és a Gyer. rendelkezik. A jogszabályok pontosan meghatározzák, hogy milyen kérdésekre kell kitérni a határozatban, amely részletesség nagyban elősegíti a későbbi végrehajthatóságot.

---