A gyermekmunka és a kapcsolattartás akadályozásának büntetőjogi vonatkozásai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című kiadvány a büntető anyagi jog egészét átfogó nagykommentár, mely teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására. A nagykommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns, elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. Az alábbiakban a gyermekmunkáról szóló 209. § és a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásáról szóló 210. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Szomora Zsolt.

1. Jogi tárgy és a nemzetközi jogi háttér

A bűncselekmény jogi tárgya a gyermekek foglalkoztatására vonatkozó munkajogi szabályok érvényesülése. A tényállásból ez a jogi tárgy következik, amely jóval tágabb, mint általában a gyermekmunka tilalmához fűződő társadalmi érdek (ezt adja meg jogi tárgyként Belovics Ervin – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG–ORAC, Budapest, 2012, 209. o.), és szintén tágabb, mint a miniszteri indokolásban hivatkozott számos nemzetközi jogi instrumentumban megjelenő védelmi cél. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (kihirdette: 1976. évi 9. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről), az Egyezmény a gyermek jogairól (kihirdette: 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről) és az 1999. évi 182. ILO egyezmény (182. számú Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről) (kihirdette. 2001. évi XXVII. törvény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény kihirdetéséről) – leegyszerűsítő fogalmazással – a gyermekek erkölcsi és testi fejlődését, egészségét, testi épségét veszélyeztető munkavégzési módokat tiltják. Ennél a Btk. 209. § jóval tágabban határozza meg a kriminalizáció körét. A bűncselekmény elnevezése elhibázott, hiszen a tényállás nem a gyermekmunkát, hanem az arra vonatkozó – akár legapróbb – szabályok megszegését bünteti. A gyermekmunka legális is lehet. A bűncselekménynek két fordulata van.

2. Az a) pontban foglalt alakzat

A Btk. 209. § a) pontban található alakzat passzív alanya a tizennyolcadik évét be nem töltött személy (az Mt. szerinti fiatal munkavállaló). Az elkövetési magatartás az ő foglalkoztatására vonatkozó törvényi előírások megszegése, amely állhat akár tevésben, akár mulasztásban. Ez a fordulat tehát tisztán blankettáris diszpozíció. A fiatal munkavállalóra vonatkozó szabályok közül kiemelendő, hogy munkavállalóként foglalkoztatni a tizenhatodik (bizonyos esetben tizenötödik évét) betöltött gyermeket lehet, továbbá a törvényben meghatározott esetekben a gyámhatóság engedélyezheti a tizenhat évnél fiatalabb gyermek foglalkoztatását is [Mt. 34. § (2)–(3) bekezdés]. Ezenkívül részletszabályok vonatkoznak a fiatal munkavállaló munkaidejére, pihenőidejére, szabadságának kiadására, munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatására stb. [Mt. 114. §, 119. § (1) bekezdés, 174. § (2) bekezdés, 219. § (2) bekezdés]. Kiemelendő, hogy a Btk. fogalmazásának következtében bármelyik törvényi előírás megszegése tényállásszerű, s így büntetőjogi felelősséget eredményez. Így tényállásszerű például a napi munkaidőt érintő vagy a pótszabadság mértékével kapcsolatos akár minimális szabályszegés is. Valamennyi szabályszegés generális büntetendősége – álláspontunk szerint – ellentétes az ultima ratio elvével [vö. Karsai Krisztina: Az ultima ratio elvről – másképpen. In Juhász Zsuzsanna – Nagy Ferenc – Fantoly Zsanett (szerk.): „Sapienti sat…” Ünnepi kötet Dr. Cséka Ervin professzor 90. születésnapjára. Acta Juridica et Politica Tomus LXXIV. Szeged, 2012, 253–260. o.], indokolatlan büntetőjogi fellépést jelent, és messze túlmutat a releváns nemzetközi instrumentumok védelmi célján. A kisebb szabálysértések kiküszöbölésére, orvoslására a munkavédelmi intézményrendszer megfelelő és elegendő kell hogy legyen.

A bűncselekmény szándékos, ugyanakkor a fiatal munkavállaló foglalkoztatására vonatkozó szabályok nem ismeretére nem lehet hivatkozni, ez tévedést nem alapozhat meg.

A bűncselekmény tettese bárki lehet, aki a passzív alanyt – akár legálisan, akár illegálisan – foglalkoztatja. Amennyiben a munkáltató jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, akkor a tettes a munkáltatói jogkört gyakorló természetes személy.

A bűncselekmény – a jogi tárgyra tekintettel – természetes egység, huzamosabb szabályszegés és több passzív alany esetén is. A kényszermunka minősített esete [Btk. 193. § (2) bekezdés c) pont] a gyermekmunka bűncselekményét konszumálja.

3. A b) pontban foglalt alakzat

A Btk. 209. § b) pontban foglalt fordulat passzív alanya harmadik országból származó és keresőtevékenységre feljogosító engedéllyel nem rendelkező tizennyolc éven aluli személy. Az elkövetési magatartás pedig az ő foglalkoztatása. E fordulat az Európai Unió tagállamainak állampolgáraira nem vonatkozik, ők a Btk. 209. § a) pont hatóköre alá esnek. A keresőtevékenységre jogosító tartózkodási engedély kiadására a Harmtv. tartalmaz előírásokat. Hangsúlyozandó, hogy a tényállás nem feltételezi a passzív alanynak az országban való illegális tartózkodását, a bűncselekmény az országban legálisan tartózkodó, de munkavállalási engedéllyel nem rendelkező tizennyolc év alatti személy foglalkoztatása esetén is megvalósul. Így például bűncselekmény a középiskolás „cserediák” foglalkoztatása, de akár egy legálisan az országban tartózkodó, tizennyolc év alatti turista foglalkoztatása is. Látható, hogy – a Btk. 209. § a) ponthoz hasonlóan – ez a fordulat is lényegesen szélesebbre vonja a kriminalizáció körét, mint az a hátterében álló nemzetközi instrumentumból következne. Az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, az Európai parlament és a Tanács 2009. június 18-i 2009/52/EK irányelve ugyanis az Európai Unió területén illegálisan tartózkodó kiskorú személyek foglalkoztatásának büntetendőségét írja elő [9. cikk (1) bekezdés e) pont]. Mint említettük, a Btk. 209. § b) pontjának szövegéből nem következik az illegális tartózkodás ténye.

A tettességgel, szándékossággal, valamint az egység-többség kérdéseivel kapcsolatban a bűncselekmény első fordulatához írtak irányadók. A második fordulat is a passzív alanyok számától függetlenül egység (ellentétesen Belovics Ervin – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog II. A 2012. évi C. törvény alapján. HVG–ORAC, Budapest, 2012, 209. o.).

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 34. § (2)–(3) bekezdés, 114. §, 119. § (1) bekezdés, 174. § (2) bekezdés, 219. § (2) bekezdés

2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai parlament és a Tanács 2009. június 18-i 2009/52/EK irányelve az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról 9. cikk (1) bekezdés e) pont

Kapcsolódó nemzetközi jogi szabályozás

182. számú Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről (kihirdette: 2001. évi XXVII. törvény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény kihirdetéséről)

Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása

Btk. 210. §¬ához:

1. Jogi tárgy

A kiskorú veszélyeztetésének korábbi tényállásból kivált vétségi alakzat a kiskorúval való kapcsolattartást szabályozó bírósági, hatósági határozat betartásához fűződő érdeket, s ezen keresztül a kiskorúnak a külön élő szülővel való kapcsolattartás szempontjából releváns érzelmi fejlődését, egyensúlyát védi.

2. Tényállási elemek

A tényállás keretdiszpozíció, a kapcsolattartásra vonatkozó alapvető jogokat és kötelezettségeket a Ptk. (4:178–4:185. §) szabályozza. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) szabályozza a kapcsolattartásra jogosultak körét, a kapcsolattartás formáit, valamint a bűncselekményi tényállás szempontjából nagy jelentőséggel bíró végrehajtási kérdéseket, a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtását.

Elkövetési magatartása a jogszerű kapcsolattartás kialakításának vagy fenntartásának akadályozása a kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy (tipikusan elvált szülő) között. Ennek szituációs eleme, elkövetési ideje, hogy az akadályozás a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabása után történik (érvényesítve ezzel az ultima ratio elvét), valamint az elkövető oldalán fennálló önhiba (utóbbihoz BH2016. 2., BH2019. 94.). A kapcsolattartás akadályozása nem más, mint egy nevesített nevelési kötelességszegés, ezért fontos ennek a bűncselekménynek a Btk. 208. § (1) bekezdés szerinti kiskorú veszélyeztetésétől való elhatárolása: a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása egy speciális, absztrakt veszélyeztetési deliktum, amely azonban nem privilegizált eset. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolattartás akadályozása esetén is vizsgálandó, hogy ezzel okozati összefüggésben nem következett-e be a kiskorú erkölcsi, érzelmi fejlődésének veszélyeztetése. Amennyiben igen, akkor a kiskorú veszélyeztetésének [Btk. 208. § (1) bekezdés] megállapítása indokolt. Erre tekintettel e bűncselekmény kodifikációját megelőzően született bírósági határozat megállapítása ma is érvényes: kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg az a szülő, aki a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatja, a másik szülővel való kapcsolattartását huzamos ideig akadályozza, a kiskorút a másik szülő ellen neveli, és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, jellemének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezi (BH2007. 35.). Ilyen esetben a kapcsolattartás akadályozása megállapításának de lege lata sincs helye.

3. Tettesség

A vétség tettese csak meghatározott kvalifikáltságú személy lehet, vagyis a szülői felügyeletet gyakorló és a kapcsolattartás biztosítására köteles személy, akivel szemben a kapcsolattartást akadályozó magatartása miatt a gyámhatóság bírságot szabott ki.

4. Büntethetőséget megszüntető ok

Tekintettel arra, hogy a büntetőjogi szankcionálásnál fontosabb cél, hogy a kapcsolattartás a hatósági határozatban foglaltaknak megfelelően történjen, ezért a Btk. 210. § (2) bekezdés büntethetőséget megszüntető okot helyez kilátásba arra az esetre, ha a tettes a kapcsolattartást az elsőfokú ítélet meghozataláig újból megfelelően biztosítja, és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi. Ez a körülmény a másodfokú eljárásban azonban már nem érinti a büntetőjogi felelősséget, ellenben a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként való figyelembevétele indokolt.

A cikk a Wolters Kluwer termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4:178–4:185. §

149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról

---