A gyorshajtás, az ütközés, a lombos fák és a kártérítés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közút kezelőjeként az önkormányzat feladata a közút határán belül álló cserjék és fák alakító metszése, így biztosítandó az úttartozékok láthatóságát. Az ennek elmulasztása miatt bekövetkezett baleset éppen ezért megalapozza a közútkezelő kártérítési felelősségét.

A tényállás szerint a felperes 2005. szeptember 7-én belterületen közlekedett személygépkocsijával. Az Elsőbbségadás kötelező-jelzőtábla ellenére behajtott egy kereszteződésbe, miközben nem biztosított elsőbbséget a balról érkező, szabályosan közlekedő helyi járatú autóbusznak, így pedig összeütköztek. Az autó haladási irányából az útjelző tábla nehezen volt észlelhető, mivel takarta az előtte lévő két fa lombkoronája. A felperes vérében 0,15 ezrelék alkoholtartalom volt, ezért ittas járművezetés szabálysértés miatt negyvenezer forintos pénzbírságot szabtak ki rá és egy hónapra eltiltották a járművezetéstől.

A felperes a balesetben bordatörést, tüdő- és mellkas-zúzódást, fejhorzsolást és -zúzódást, valamint kétoldali légmellet és mellkasi vérgyülemet szenvedett, autója megrongálódott. Kárigényét 2007-ben az önkormányzatnál peren kívül akarta érvényesíteni, de nem járt eredménnyel, ezért bírósághoz fordult és (vagyoni és nem vagyoni) kártérítés iránti keresetet nyújtott be az alperesek ellen. Állítása szerint a közlekedési baleset elkerülhető lett volna, ha az alperesek eleget tesznek közútkezelői kötelezettségüknek, és biztosítják a közúti jelzőtábla láthatóságát az előtte lévő fák megfelelő gondozásával.

Az első- és másodrendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érdemi védekezésük szerint nem tanúsítottak kirívóan súlyos jogsértést a közterületi zöldövezetek fenntartási munkáinak ellátásában. Előadták: e feladatot harmadik személy közreműködésével látták el, a másodrendű beavatkozó jogelődjével 2005. május 10-én kötött vállalkozási szerződés alapján. Álláspontjuk szerint a felperes nem a KRESZ szabályainak megfelelően közlekedett, nem volt elég körültekintő az útkereszteződésbe történt behajtáskor.

Az első- és másodrendű alperesi beavatkozók a felperes keresetének elutasítását kérték. Az elsőrendű alperesi beavatkozó vitatta, hogy a jelzőtábla takarásban volt, véleménye szerint a felperes a gépjárművet nem a forgalmi, látási és útviszonyok szerint vezette.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság az ítéletével egyetemlegesen kártérítésre kötelezte az első- és másodrendű alpereseket. Indokolásában kifejtette: az önkormányzat és hivatali szervének, mint közútkezelőnek a feladata, hogy az úttartozékok láthatósága érdekében elvégezze a közút határán belül található cserjéken és fákon az alakító metszést; ha pedig a növényzet lombos állapota zavarja a közúti jelzések láthatóságát, azt azonnali beavatkozással meg kell szüntetnie. A 2005. május 10-én kelt vállalkozási szerződés alapján a másodrendű alperesi beavatkozó egyedi megrendelés után írásban rögzített tevékenységet végzett a város meghatározott területein, utcáiban és parkjaiban. A balesettel érintett útkereszteződésben nem volt feladata a parkfenntartás, a növények gondozása és erre konkrét megrendelést sem kapott. Mindezek alapján a bíróság a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 349. paragrafusának (1) bekezdésére alapozva megállapította az alperesek kártérítési felelősségét.

Ugyanakkor a felperesnek a balestben játszott szerepét – közrehatását – vizsgálva [Ptk. 345. § (2) bek.] nem fogadta el a korábbi eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő azon véleményét, hogy a felperest az alkoholfogyasztása nem befolyásolta az ütközés bekövetkeztében. Az a tény, hogy a felperes vérében 0,15 ezrelék alkoholkoncentráció volt kimutatható, valamint az ittasságát több esetben elismerte, továbbá, hogy a klinikai tünetek között rögzítették a leheletén érezhető alkoholszagot, s a Romberg-tünet bizonytalan eredményt mutatott, alátámasztotta az ittasságot, és a vezetői képesség, valamint a koncentráció csökkenését. A bíróság a közrehatás mérlegelése során figyelemmel volt arra is, hogy a felperes az útkereszteződésbe nem kellő körültekintetéssel hajtott be és nem észlelte a balról érkező autóbuszt. Ezek alapján a balestben való közrehatását 50 százalékosra értékelte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérve az ítélet részbeni megváltoztatását, valamint azt, hogy a kereseti kérelmének teljes egészében adjanak helyt.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részében megállapította, hogy az első- és másodrendű alperesek a felperesi jogutóddal szemben kártérítési felelősséggel tartoznak. A másodfokú eljárásban a fellebbezés korlátai között azt kellett vizsgálni, hogy a károsult felróható magatartásával közrehatott-e a károsodás bekövetkeztében.

A másodfokú bíróság egyetért azzal a fellebbezési kifogással, hogy az elsőfokú bíróság a felperes közrehatását nem állapíthatta volna meg döntően annak ittasságára való hivatkozással. Az orvosszakértői vélemény értelmében, a mért értékek alapján kizárható, hogy a baleset időpontjában a felperes alkoholosan befolyásolt lett volna. Az igen alacsony, de csökkenő tendenciájú véralkohol-koncentráció folytán lehetséges ugyan, hogy fogyasztott kis mennyiségű szeszes italt, de orvosszakértői módszerekkel nem igazolható, hogy ez vezetési képességét, készségét, reakcióidejét hátrányosan befolyásolta volna. A szabad bizonyítási rendszeren belül az orvosszakértői vélemény a bizonyítékok körében értékelendő, nem kiemelt bizonyíték és nem kizárt, hogy attól a bíróság eltérjen, ha a bizonyítás egyéb adatai ezt nyomatékkal indokolttá teszik. Nem vitathatóan a felperes a helyszínen elismerte, fogyasztott szeszes italt. Ez a nyilatkozata és a bizonytalan klinikai eredmények azonban alkalmatlanok a szakértői véleményben foglalt megállapítás megdöntésére, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az orvosszakértői véleményt nem fogadta el.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Ugyanakkor az okozó gépjárművezető közrehatásának megállapítása egyéb okból helytálló. Az egyenrangú útkereszteződésbe történő behajtáskor – jelzőtábla hiányában – főszabályként a jobbról érkező járműnek kell elsőbbséget biztosítani. A felperes előadta: azt hitte, hogy ez a szabály érvényesül, ezért őt elsőbbség illeti meg. Az útkereszteződésbe azonban olyan sebességgel hajtott be, hogy csupán jobbra és előre nézni volt ideje, balra nem tudott figyelni, mert az ütközés megtörtént. A balról érkező autóbusz vezetőjének tanúvallomásából kitűnik, olyan sebességgel érkezett az autó az útkereszteződésbe, amely lehetetlenné tette az ütközés elkerülését. A KRESZ 28. paragrafusának (3) bekezdése tartalmazza, hogy milyen sebességgel kell megközelíteni a kereszteződést. A 6/1998. Büntető Jogegységi Határozat értelmében a KRESZ elsőbbségi szabálya rugalmas, ennek értelmezése szerint az elsőbbség nem abszolút, és az elsőbbséggel érkező jármű sebességének szerepe van az elsőbbség biztosításában. A KRESZ 3. paragrafusa (1) bekezdésének c) pontja határozza meg az általános baleset-elhárítási kötelezettséget, amelyből az következik, hogy a védett útvonalon haladó, az elvárható sebességet túllépő gépjármű vezetőjének gyorshajtását közreható okként kell figyelembe venni, mivel fokozza a baleset kockázatát. A felperesnek kötelező óvatossággal kellett volna behajtania az útkereszteződésbe, függetlenül a vélt elsőbbségi helyzettől, észlelnie kellett volna a haladási irányból a növényzet takarását, ugyanígy – fokozott körültekintés mellett – a balról érkező autóbuszt is. Mivel a felperes a közlekedési szabályokat súlyosan megszegte, eme magatartása következtében felróható önhibája indokolttá tette a közrehatás megállapítását, amelynek 50 százalékos mértékkel történt megállapítása helytálló.

A fenti jogeset-részletet tartalmazó teljes döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. III. 20 792/2012.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/7-8. számában 122. szám alatt jelent meg.

---