A házasság személyi joghatásai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A házasság a legszilárdabb és leginkább kidolgozott jogi alapokon álló intézmény, amelynek joghatásai szintén a legszélesebbek. Ezek a joghatások részben személyi, részben vagyoni jellegűek. 

A házasságra vonatkozó szabályozás a Polgári Törvénykönyvön belül (a továbbiakban: Ptk.) a negyedik könyvben (Családjogi Könyv) helyezkedik el. Eszerint a házasság személyi joghatásai – amelyek főként erkölcsi tartalmúak – közé tartozik a hűség, az együttműködés és a kölcsönös támogatás kötelezettsége, a házasélet és a család ügyeiben való döntés, továbbá a névviselés. Vagyoni jogkövetkezmény a közös háztartás fenntartása, a kölcsönös tartási kötelezettség, azaz a házastársi tartás, a vagyoni viszonyok megváltozása, illetve a lakáshasználat. 

A vagyonjogi joghatásokat eszerint a Ptk. részletesen rendezi, a személyi joghatásoknak azonban szűkebb körét fogja át. Ez abból is következik, hogy ezen joghatások jelentős részben a magánélet, családi élet azon szférájába tartoznak, ahová jogi rendelkezésekkel aligha lehet elérni. A családjog mind a házastársak közös gyermekével, mind pedig az egyik házastársnak a másik házastárs beleegyezésével a közös háztartásban gondozott gyermekével (mostohagyermekkel) kapcsolatban tartalmaz rendelkezéseket, miután azonban a gyermek és a szülő jogi kapcsolata annak a függvénye, hogy az adott személy betölti-e a gyermek vonatkozásában az apai vagy anyai státuszt, ezeket a kérdéseket a családjog nem a házassággal összefüggésben rendezi.

Azonban mégis ide tartozónak számíthatjuk azt a kérdést, hogy miként keletkezhet a házasságban élő szülők szülői státusza. Ebben a tekintetben az apaság vélelme az, amely technikailag tartalmaz különbséget, bár érdemben nem. Ugyanis a házasságban élő férfi eltérő vélelem alapján válik a gyermek jogilag elismert apjává, mint az a férfi, aki nem áll az anyával a Ptk.-ban meghatározott időben házasságban. Azonban valamennyi apasági vélelem jogilag teljességgel egységes az apa-gyermek kapcsolatra nézve. Viszont a házasság, mint a család alapja önmagában mégis egy privilegizáltabb státuszt jelent, nem csupán a vélelmezett apaság okán, hanem amiatt is, hogy elsősorban házastársak élhetnek az örökbefogadás lehetőségével.

A személyi joghatások

1. Együttműködési és támogatási kötelezettség

A Ptk. Családjogi Könyve (a továbbiakban: Csjk.) kimondja, hogy a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak; kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni. Továbbá azt is megfogalmazza, hogy a támogatási kötelezettség törvényben meghatározott esetben a házasság felbontását követően is fennáll.

Változásfigyeltetés
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >>

A fenti szabályozásból eredő hűség és az együttműködési kötelezettség előírása a házastársak mindenre kiterjedő összetartozására és egymással való szolidaritására vezethető vissza.

A hűség követelményére alapítva a gyakorlatban számos kártérítési felelősség érvényesítésére irányuló per indul, azonban jó tudni, hogy az ítélkezési gyakorlat erre nem ad lehetőséget, tekintettel arra, hogy speciális családjogi szabályról van szó, és nem általános polgári jogi kötelezettségről. Utóbbi külön bírósági döntésben is megfogalmazásra került (BDT2011. 2554.).

Az egymás támogatásának kötelezettsége már nem csupán személyes, hanem vagyoni kötelezettséget is feltételez, hiszen a másik házastárs gondozása, ápolása nem csak személyileg követel helytállást, hanem anyagilag is. Utóbbi a Ptk.- ban egyértelműen meg is jelenik, amikor kimondja, hogy a házastársi tartás kötelezettsége a különélő, illetve volt házastárs felé is fennáll, vagyis az együttműködési kötelezettség a házasság felbontását követően is megmarad. Ezt erősíti meg a BH2008.216. számú döntés is, amely kimondja, hogy a házastársi tartás erkölcsi és jogi alapját a házasfeleknek a házasság fennállása alatti kölcsönös támogatási kötelezettsége teremti meg, amely a házassági életközösség megszűnésével is – korlátozottan – kiterjed az egymás sorsáért való felelősségre.

2. Közös és önálló döntési jog

A Ptk. a házastársak személyi viszonyai körében kimondja azt is, hogy a házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek. Döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük és egymás érdekeit is. 

A Családjogi könyv fenti rendelkezése által egyértelműen tisztázza, hogy a házastársak egyenjogúak, azaz egyiknek sincs hatalma a másik személye és vagyona felett. Ebből kiindulva döntéseikben is tekintettel kell lenniük egymás, valamint a család – ezzel együtt a gyermek – érdekeire is.

3. A lakóhely megválasztása

A házasság személyi joghatásai között találjuk a lakóhely megválasztásának jogát is, amelyet a Ptk. úgy határoz meg, hogy a házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértésében választják meg. Ezt azonban tág értelemben kell figyelembe venni, vagyis a lakóhelyen kívül a tartózkodási hely is beletartozik.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Megrendelés >>

Eszerint tehát mindkét házastársnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a család közös lakóhelyét kiválassza, vagy a másik házastársétól különálló lakóhelyet válasszon. Ugyanakkor a közös lakásnak, minthogy az a családi otthon, a házastársi közös lakás használatára vonatkozó rendelkezések szempontjából is jelentősége van.

4. Névviselés a házasságban

A Családjogi könyv a régi Csjt.- hez képest, hasonló lehetőségeket biztosít a házasságkötés utáni névviselésre vonatkozóan. Eszerint a feleség a házasságkötés után, választása szerint viselheti a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét, amely utóbbinak akkor van jelentősége, ha a házasságot megelőzően már élt házasságban, ugyanis ilyenkor megtarthatja korábbi házassággal szerzett nevét, kivéve természetesen a „né” toldattal ellátott nevet. Amennyiben a feleség a férje nevét valamilyen formában viselni kívánja, akkor választhatja a férje teljes nevét a házasságra utaló „né” toldással, amelyhez hozzákapcsolhatja a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét, vagy viselheti a férje családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

A férjnek is jogosultságot biztosít a Ptk. a házasságkötés utáni névválasztásra, amennyiben nem szeretné az általában szokásos módon megtartani születési nevét vagy a házasságkötés előtti házasságból szerzett nevét. Ebben az esetben választhatja a felesége családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

Fenntartja a Ptk. azt a 2004 januárja óta létező lehetőséget is, hogy a házasulók a családi nevüket összekapcsolják és ehhez az összekapcsolt névhez fűzik hozzá utónevüket. Ez az összekapcsolt családi név ún. közös házassági névként működik, ugyanakkor lehetőség van arra is – ami általában a bevett gyakorlat – hogy ezt csak az egyik házasuló választja. Ebben az esetben azonban jó tudni, hogy az összekapcsolt házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet. 

Közös házassági névnek minősül az összekapcsolt családi név mellett az a névviselési forma is, amikor a feleség vagy a férj a házasságkötés után valamilyen formában házastársának teljes vagy családi nevét viseli.

A házastársaknak tehát a fentiek értelmében lehetőségük van széles körben megegyezni a házasságot követő névviselésükről, azonban megegyezés hiányában a házasságot megelőzően viselt nevüket használják tovább. Amennyiben közös házassági nevet választanak, ez lényegében előzetes megállapodást, döntést jelent a közös gyermek névviseléséről is.

Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után

A névviselés, mint a házasság joghatása tekintetében fontos kérdés merülhet fel arra vonatkozóan, hogy a házasság megszűnése, vagy annak érvénytelensége esetén mi történik a házasságban szerzett névvel. A Családjogi Könyv azonban kimondja, hogy a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása a házasság fennállása alatt viselt név használatát nem érinti. Vagyis a volt házastársak – amennyiben nem jelentenek be mást az anyakönyvvezetőnek – a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ennek azonban van egy korlátja, mégpedig az, hogy a volt feleség nem viselheti a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte, illetve új házasságkötés esetén egyáltalán nem viselhető a volt férj neve a házasságra utaló toldással.

A Csjk. azonban megemlít egy – a felek autonómiáját megszakító – lehetséges kivételt is, amikor a volt feleség azért nem viselheti a házasságra utaló toldással volt férje nevét, mert ezt az eltiltást a volt férj a bíróságon kérelmezi abból az okból, hogy a volt feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték és emiatt nem kívánja, hogy a „né” toldat megjelölje őt. 

Azonban nemcsak a házasság fennállása alatt viselt név maradhat fenn a házasság érvénytelensége esetén, ugyanis vannak további maradék joghatások is. Ilyen joghatás a házasságból született gyermek apaságának vélelme, a házassággal szerzett nagykorúság megtartása, továbbá a vagyonjogi hatások vélt házasság esetén, valamint ezen keresztül az öröklési jogi jogkövetkezmények.

---