Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
A hét jogesete: a Kúria, a NAV és a bizonyítás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adólevonási jog alapjául szolgáló ügyletek, számlák vizsgálata során a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli – foglalt állást határozatában a Kúria.
A Kúria az alábbi ügyben hozott döntést honlapja beszámolója szerint.
A felperes jutalékra vonatkozó megbízási keretszerződést kötött a Kft.-vel, amely 2006. decemberében három számlát bocsátott ki. A felperes a számlák nettó értékét költségként elszámolta, az ezekben szereplő általános forgalmi adót (áfa) levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperes terhére áfa, különadó és társasági adó adónemekben adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel. A határozat indokolása szerint a felperes a Kft.-től befogadott számlák alapján nem jogszerűen helyezte levonásba az áfát, kárt okozott a költségvetésnek, nem tanúsította az adott helyzetben tőle elvárható körültekintést sem, ezért kivételes méltánylás gyakorlására nem volt lehetőség.
Az első fokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet és az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, az első fokú adóhatóságot a kereset által vitatott körben – a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is – új eljárásra kötelezte. Ítéletében a következőket állapította meg:
A felek között a közigazgatási és peres eljárásban nem volt vita a tekintetben, hogy a keretszerződés és számlák szerinti szolgáltatások teljesítésre kerültek, és ezeket a Kft számlázta ki a felperes felé 2006. decemberében. Az adóhatóság – az ellentmondó nyilatkozatokra figyelemmel – csak írásszakértői véleménnyel tudta tisztázni a szerződéssel és meghatalmazással kapcsolatos tényeket, és maga is megjegyezte határozatában, hogy a felperes képviselője ”a … bemutatott meghatalmazás alapján joggal bízhatott abban, hogy DI jogszerűen jár el”, és az „valóban igaz, hogy 2006. október 19. után DI teljes joggal képviselhette a … Kft-t”.
Az adóhatóság feladata, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban, adókijátszásban vesz részt. (C-80/11 és C-142/11. számú ítélet)
Jelen ügyben nem állnak rendelkezésre konkrét, bizonyítékokkal alátámasztott adatok arra nézve, hogy a perben vitatott számlák mögött mikori teljesítés áll, és a közvetítői jutalék kiszámlázására a megbízási keretszerződés 5. pontja szerint 2006. decemberében került sor. Az adóhatósági határozatoknak az a megállapítása, mely szerint DI a valóban megvalósult gépjármű-közvetítői tevékenységet a felperes által tudottan kizárólag saját nevében és magánszemélyként végezte volna nem kellően bizonyított, és nem állnak rendelkezésre arra vonatkozó adatok sem, hogy a Kft. vagy DI adókijátszásban, adócsalásban vett volna részt, és ezt a felperes tudta, illetve tudnia kellett volna. Önmagában abból a tényből, hogy egyes autókereskedők csak DI nevére emlékeztek, de arra nem tudtak adatot szolgáltatni, hogy e személy a felperes javára mely Kft nevében végezte a tevékenységét nem támasztja az alperesi álláspontot, DI és a számlakibocsátó ellenőrzésére pedig nem került sor, áfa kapcsán adókijátszásra, adócsalásra irányuló magatartásukat az adóhatóság – bíróság által felülvizsgálható módon – nem állapította meg.
Az új eljárás során ezért az adóhatóságnak az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben kifejtett jogértelmezésre és a Kúria határozatában rögzítettekre figyelemmel kell a szükséges bizonyítást lefolytatni és megvizsgálni, hogy rendelkezésére áll-e minden adat az adólevonási jog alapjául szolgáló ügyletek és számlák kapcsán az adókijátszás, adócsalás megállapítására, illetve a számlabefogadó felperes esetében annak rögzítésére, hogy erről – az adóhatóság által bizonyított objektív körülmények alapján – tudott, illetve tudnia kellett.
