Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Még egy hónap sem telt el, február óta immár negyedik alkalommal marasztalta el az Emberi Jogok Európai Bírósága Magyarországot az ügyek ésszerű időn belül történő elbírálása elvének megsértése miatt.
Ami az alábbiakban ismertetendő Mátrainé Törő kontra Magyarország-ügy előzményét illeti, a kérelmező 1994 óta volt a magyar rendőrség szakmai személyzetének tagja, 1997 elején azonban jelezték neki annak lehetőségét, hogy foglalkoztatása néhány hónapon belül esetleg megszűnhet. Ennek hatására – saját elhatározásából – jelentkezett egy másik rendőrkapitányságra, ahol mint kiemelt főelőadót alkalmasnak találták egy terror-elhárítási egységen belüli pozíció betöltésére. A beosztáshoz szükséges feltételként elrendelték, hogy 1998-tól kezdődően minden évben orvosi alkalmassági vizsgálatnak vesse alá magát.
2001. február 13-án megkezdte az aktuális vizsgálatokat, de felettese parancsára megszakította azokat. Ezután, a 2001. május 27-én ismételten elrendelt vizsgálatok során alkalmatlannak találták a pozícióra és felmentették a szolgálat alól.
2002. február 28-án foglalkoztatásának jogellenes megszüntetésére hivatkozva a kérelmező keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál, amelyik 2005. szeptember 21-én helyt adott a kérelemnek, és kártérítés megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A fellebbezés hatására azonban a budapesti ítélőszék hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést, és 2006. április 14-én visszautalta az ügyet a munkaügyi bírósághoz, amelyik a megismételt eljárásban 2008. január 16-án elutasította a felperes keresetét. A bíróság tanúvallomásokra, orvosi szakvéleményre és egyéb írásos bizonyítékokra támaszkodva megállapította, hogy a kérelmező szolgálati jogviszonyát igazoltan és jogszerűen szüntették meg.
A döntést 2008. október 15-én a Fővárosi Ítélőtábla, majd 2010. április 7-én a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta.
A strasbourgi bírósághoz benyújtott kérelem
A kérelmező elsősorban azt sérelmezte, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen volt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikkének 1. pontjában előírt „ésszerű idő” követelményével. Eszerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a (…) bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja”. Ezt a kormány nem is vitatta. Az „ésszerű idő” vizsgálata szempontjából az ügyben a figyelembe veendő időszak: 2002. február 28-tól 2010. április 7-ig. Mindösszesen körülbelül 8 év.
A bíróság megállapításai
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a kérelmet elfogadhatónak nyilvánította, és kiindulópontként rögzítette: az eddigi gyakorlata alapján is gyakran megállapította az Egyezmény 6. cikke 1. pontjának sérelmét a kérelmezőével hasonló ügyekben. Hangsúlyozta továbbá, hogy munkaügyi jogviták esetében mindig különös gondossággal kell eljárni.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának épülete. Magyarország újabb intőt kapott
A bíróság a részletes vizsgálat után megállapította, hogy a kormány nem terjesztett elő semmilyen olyan tényt vagy bizonyítékot, amivel meggyőzte volna az ítélkező testületet, hogy az adott ügyben az eddigi, az „ésszerű idővel” kapcsolatos ítélkezési gyakorlatához képest másképpen döntsön. Mindezekre tekintettel a strasbourgi fórum megállapította, hogy az eljárás időtartama túlzott volt és nem felelt meg az „ésszerű idő” követelményének, ezzel pedig megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját.
Mindezeken felül a kérelmező kifogásolta azt is, hogy a hazai bíróságok állítólagos hibás jogértelmezése az Egyezmény 14. cikke szerinti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését eredményezte. A bíróság ezt azonban nem találta megalapozottnak. Álláspontja szerint semmiféle olyan bánásmódot nem alkalmaztak a kérelmezővel szemben, amit bármely más személlyel szemben ne alkalmaznának hasonló helyzetben. A strasbourgi testület szerint a panasz itt a per eredményének kétségbe vonását jelenti, viszont a bizonyítékok értékelése és a hazai jog értelmezése elsősorban a nemzeti hatóságok feladata, így a panaszt ebben a részben, mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy vélte, hogy a kérelmezőknek az Egyezmény megsértése miatt mindenképpen keletkezett valamennyi nem vagyoni kára. Ezért méltányosság alapján, igazságos elégtételként 2300 euró (mintegy 720 ezer forint) összeget állapított meg a kérelmező javára.
Az ismertetett elmarasztalás a strasbourgi bíróság 2014. március 10-ei döntése.
Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014. Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira! |
---|
2014. 03. 07.: Az érvénytelenség az Új Ptk.-ban – Dr. Darázs Lénárd 2014. 03. 28.: A hibás teljesítés megváltozott szabályai és új intézményei – Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit 2014. 04. 04.: A kontraktuális kárfelelősség szabályai az új ptk.-ban – Dr. Lábady Tamás 2014. 04. 25.: Engedményezés, tartozásátvállalás, jogátruházás, szerződés átruházás – Dr. Gárdos Péter 2014. 05. 30.: Kft. változások és az új Ptk – Dr. Kisfaludi András 2014. 06. 27.: Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.: Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.: Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.: Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.: Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Az egyes előadásokra külön-külön is jelentkezhet! Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. Bővebb információk és a teljes előadássorozatra jelentkezés itt |
Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.
2022. július 1-jétől hatályos az EU Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelvét átültető magyar törvény.
A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!