Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Beszélgetés Izsák Orsolya ügyvéddel az ingatlanjog és a társasházi jog kihívásairól, a joggyakorlat bizonytalanságáról és ellentmondásairól.
Mi a probléma a jogi szabályozással?
A társasházi törvényt elég csak átlapozni. Vannak olyan kérdések, amelyeket egyáltalán nem tárgyal, pl. a mostanában egyre gyakoribbá váló problémát: amikor egy ház fizetésképtelenné válik, vagyis csődbe megy. Ugyanakkor a későbbi módosítások túlrészletezettek terjedelmileg is, pl. a közös képviselők képzése vagy egy kamerarendszer felszerelése. Ez utóbbi rendkívül részletes, de csak a súlyos bűncselekmények esetében teszi lehetővé a felvételek felhasználását. Ha például a társasház tulajdonosai arra lennének kíváncsiak – tényleg nem akarok profán lenni –, de éppen a napokban kérdezték tőlem, szóval azt szeretnék tudni, hogy melyik lakótárs könnyít magán rendszeresen a lépcsőfordulóban, akkor már nem kérhetnek másolatot a felvételekről, mert személyiségi jogot sértenének, és mert ez a lakótársi viselkedés nem minősül bűncselekménynek. Arról se tudunk meg semmit a törvényből, hogy ha ki is derül az illető elkövető személyazonossága, akkor milyen jogi-kártérítési lehetősége van a társasháznak az illetlenül viselkedő lakóval szemben? És ez már tényleg csak egy apróság a sok egyéb mellett.
Tudok-e etikai vétség miatt bárhová fordulni?
Nem tud, ehhez kellene a Kamara létrehozása. A társasházi törvény a társasházak felügyeleti jogát az önkormányzati jegyzők feladatkörébe rendelte. Ezzel megváltoztatták a korábbi szabályozást, miszerint ez ügyészségi hatáskörbe tartozott, de előkészítettség hiánya miatt egyáltalán nem működött. Azt nem tudom, hogy a jelenlegi szabályozás, a jegyzőkhöz való tartozás hogyan fog beválni, eléri-e a kívánt célt. Tartok tőle, hogy nem, de erről egy későbbi 1-2 éves gyakorlati tapasztalat után többet tudok mondani.
Több cikket jegyez jogi szakmai lapokban, illetve a média is rendszeresen megkeresi. Jogesetek kapcsán – a soha ki nem fogyó – hallgatói, nézői kérdések megválaszolása során milyenek a tapasztalatai?
Széles a spektrum, az írott sajtóban, a rádióban és a televízióban is komoly, gyakran ismétlődő kérdéseket kell megválaszolnunk, megvitatnunk. Én mindig próbálok közérthető módon tájékoztatni, s nem azonnal a jogi utat felvázolni, hanem keresni azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek egy kis jóindulattal peren kívüli megoldásokat eredményezhetnek. A kérdések zöme arra vonatkozik, hogy hogyan oldjuk meg télen például a fűtést, ha az egész házban lezárják a gázvezetéket, vagy: mi a helyzet a kéménytisztítással ősszel; ha leomlik a tűzfal mit kell tennünk; mi van akkor, ha a szomszédom lezárja az utat; tarthat-e a lakó kutyát, macskát stb., ezek mind kimeríthetetlen témák.
Izsák Orsolya (Fotók: Bartha Attila)
Mi történik akkor, ha eladósodik a társasház?
Ezek akut problémák, és hozzánk, az ügyvédi irodához gyakran a probléma végeredménye ér el, innen kezdődik a jogi segítségnyújtás. Könnyebb lett volna megoldani az ügyet, ha korábban kerestek volna fel, de az adott pillanatban sokszor már túl vagyunk a jogilag releváns eseményen. Jó, ha a jogtörténeti vonatkozásokat is ismeri az ember, hiszen az 1924-ben meghozott első társasházi törvény eleve úgy rendelkezett, hogy szigorú feltételekhez kötötte a társasházi „létet”. Ezzel a törvénnyel eleve ki lehetne küszöbölni, hogy fizetésképtelenné váljon egy társasház; sok probléma megoldódna, ha például csak az erre vonatkozó passzust átemelnénk az 1924-es törvényből.
Úgy érzi, hogy a társasházak többsége csapdában van?
Amíg a devizahiteles lakástulajdonosok megmentése nemcsak kormányzati szinten, hanem a napi sajtóban is állandó téma, addig az eladósodott társasházakról alig tudni valamit, holott azok biztosítják/biztosítanák a lakások működési kereteit. A nagyobb társasházak milliárdos értéket is képviselhetnek, a nemzeti vagyon jelentős hányadát teszik ki, tehát nagyon fontos lenne, hogy elegendő információval rendelkezzünk felőlük. Nem hiszem, hogy a társasházakra rá tudunk erőltetni rendelkezéseket. A gyakorlat kidolgoz egyfajta változást és ezt bele kell építeni a szabályozásba. Ez jelentené a szerves fejlődést, a jogalkotásnak pedig ezt a folyamatot kell elősegítenie.
A prevencióban látja a megoldást?
Azt gondolom, hogy a megelőzés lenne a legfontosabb. A prevenció az lenne, hogy mindenki ismerje a jogszabályt, ugyanakkor nagyon fontos a hozzáállás is. Sajnos még most is azt mondja a lakó a társasházi közgyűlésen, hogy miért pont ő fizesse a közös költséget rendesen, amikor a többiek sem fizetik. Ezzel a szemléletmóddal nagyon nehéz fejlődni, épülni, a társasházak stabil, előre tervezhető pénzügyi helyzetét biztosítani. Jogalkalmazóként feladatvállalásunk, hogy megértsék az emberek: az ingatlan egy vagyoni érték, sőt a nemzeti ingatlanállomány a nemzeti vagyon része, és hogy annak milyen az állapota, az mindannyiunk közös felelőssége. Ezt a fajta tulajdonosi szempontot fontos átvinni.
Mi az ars poeticája?
„Azért vagyunk, hogy tudásunkat ügyfeleink számára értékké alakítsuk át.” Számomra mindig fontos volt, hogy mindig olyan típusú feladatot lássak el, ami örömet okoz, ami által többet tudok hozzátenni ahhoz a területhez, amin dolgozom. Ez egy fő motívum az életem során, ettől leszek kiegyensúlyozott és viszonylagos jó kedéllyel vagyok képes szemlélni az élet folyását. Nyitott vagyok a kihívásokra, hiszek abban, hogy a befektetett munka valamikor megtérül. Életre szóló számomra a folyamatos tanulás, önképzés. De én tudatosan is nyitott szemmel járok, tanulok a tanítványaimtól, az ő kérdéseikből, az ügyvédi praxisomban az ügyfeleimtől, és lehet, hogy hihetetlen, de nagyon sokat tudok hasznosítani a bírósági tárgyalások során az ellenérdekű felet képviselő ügyvéd kollégák érveléseiből. De – szerintem – a legtöbbet egy jó bírótól lehet tanulni, az okfejtéséből, tárgyalásvezetéséből, még az általa feltett kérdésekből is. Ezért aztán gyakran direkt várok egy-egy tárgyalást, ilyenkor tényleg olyan, mintha a háborúban a „fronton” lennék. Számos dolog fontos az életben, de még fontosabb a mások öröme, mert az tud felemelni, ha olyan környezetben vagyunk, ahol jól érezzük magunkat.
| Izsák Orsolya |
|---|
| 1998-óta lát el jogi munkát, 2003-ban az ELTE Jogi Karán diplomázott. Jogi előadóként közigazgatási tapasztalatot szerezett a Magyar Energia Hivatalban, majd a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti titkárságán parlamenti titkárként. Ezt követően nemzetközi ügyvédi irodában helyezkedett el, majd 2004-től megalapította saját ügyvédi irodáját. 2007-ben kezdte el a Károli Gáspár Református Egyetem Jogtudományi Karának Doktori Iskoláját (PhD), amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán folytat, oktatói tevékenységet is ellátva. Szabadidejét 4 éves és 11 éves lányaival tölti, közös elfoglaltságuk a sport. |
