A jog érvényesítéséért mindennap meg kell küzdeni


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság az elmúlt napokban különösen fontos, közérdekű ügyekről tárgyalt. Napirendjén szerepeltek a többi között a devizaperek. Bírói kezdeményezésre a testület azt vizsgálta, tisztességes, érvényes volt-e az egyoldalú kamatemelés. A munkában részt vett a testület újonnan megválasztott tagja, dr. Sulyok Tamás korábbi ügyvéd, egyetemi oktató is. A szakemberrel hivatali dolgozószobájában beszélgettünk. Elmondta: rögtön bedobták a mélyvízbe. Az ügyvédi hivatást az alkotmányos rendszer garanciális elemének tekinti.


Mikor költözött be az Alkotmánybíróság (AB) Donáti utcai székházába?

Lényegében mindjárt szeptember 24-ei meg­­választásom után. Apránként foglaltam el a szobámat, közben volt némi átalakítás, festés. Tulajdonképpen elődöm, Kovács Péter helyét kaptam meg.

Környezete egyszerű, mégis elegáns: íróasztal, bőrgarnitúra, tárgyalórész és iratszekrény található a helyiségben. Előzőleg bemutatták önnek a székházat?

Már ismertem az épületet, így külön bemutatásra nem volt szükség. Mindemellett is nagy várakozással, tervekkel érkeztem ide.

Mindjárt az elején olyan ügyekkel is találkozhatott, amelyek a társadalom széles köreit érintik. Az igazságszolgáltatás kezdeményezésére a testület napirendjére ­került a júliusi első adósmentő törvény egyes elemeinek felülvizsgálata.

Azt követően, hogy az embert alkotmány­bírónak megválasztják, kötelessége ellátni a feladatát, a folyamatban lévő ügyekben ­rögtön csatlakoznom kellett a testülethez. ­Ennek megfelelően a devizaügyet tárgyaló teljes üléseken is részt vettem. Mindehhez annyit tehetek hozzá: az Alkotmánybíróság tanácskozásai nem nyilvánosak, a köz­zétett határozatot viszont természetesen bárki saját szempontjai szerint elemezheti.

Azután, hogy az Országgyűlés eseti ­bizottsága két másik szakemberrel, Czine Ágnessel és Varga Zs. Andrással együtt a megüresedő helyekre alkotmánybírónak jelölte, ön a parlament igazságügyi bi­zottsága előtt egyebek közt arról beszélt, milyen fontosnak tartja az alkotmányjogi panasz intézményét. Mondana erről részleteket?

Ebben a tárgyban a magyar Alkotmánybíróság az alaptörvény hatálybalépésével a német alkotmánybíróságéhoz hasonló jogkört kapott, megvizsgálhatja ugyanis a bírósági ítéletek alkotmányosságát. A német alkotmánybíróság az elmúlt 45 évben, vagyis 1969-től mostanáig Európában egyedülálló, komoly szakmai teljesítményt nyújtott, s nagy tekintélyt szerzett. Az ottani alkotmányvédő testület határozatait legalább olyan sűrűn idézik a német bíróságok, mint a német legfelsőbb bíróság ítéleteit. Meggyőződésem szerint ez mintául szolgálhat számunkra.

Az alkotmányjogi panasz bevezetése nálunk milyen hatással lehet az igazságszolgáltatásra, a jogrendszerre?

A feladat bizonyára nagy kihívás lesz az AB számára és lényegesen befolyásolja majd az ítélkezést és a jogalkotást. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság a teljes bírói judikatúrát felülvizsgálhatja, annak kézenfekvő következménye, hogy az alaptörvénnyel ellentétes bírói dön­tések kiszűrhetők, az alaptörvény pedig élő és alkalmazott joggá válik. Ez nagyon fontos feltétele lehet a jogálla­miság kiteljesedésének.

A vezető tisztségviselő felelőssége

A kézikönyv bemutatja a legfontosabb polgári jogi szabályokat, a polgári jogi felelősség alapjait és a jogágakon átívelve, közérthetően összefoglalja a téma által érintett különböző területek szabályozását is. 

További információ és megrendelés >>

Ön szerint milyen területeken képzelhető el leginkább az ítéletek vizsgálata?

Ezt most nehéz lenne megmondani, a fe­leletet a jövő adja meg. Az ugyanakkor ­nyilvánvaló, hogy a civil jog ebből a szempontból kitüntetett terület lehet – a közjogi természetű büntetőjogban ugyanis az al­kotmányos alapjogok közvetlenül érvényesülnek. Mindenesetre, ha a német példát nézzük, azt láthatjuk, hogy a magánjogban nagy hatása volt az alkotmánybíróság határozatainak. Ez azért érdekes, mert az alkotmányjognak a magánjogra általában ritkán van közvetlen hatása: a bíróság csak köz­vetve, a generálklauzulákon keresztül érvényesítheti az alapjogi tételeket. A magyar Alkotmánybíróság a jövőben hangsúlyossá teheti a mégiscsak fennálló kapcsolatot, amennyiben úgy tapasztalja, hogy egyes esetekben a bírói ítéletek esetleg nem megfelelően értelmezik az alaptörvényt. Azért mondom, hogy esetleg, mert a bíróságok ugyanúgy kötelesek és jogosultak az alaptörvény alkalmazására és értelmezésére, ­azzal, hogy nyilván az autentikus értelmezés az Alkotmánybíróságnak van fenntartva. Bízom abban, hogy a magyar bírói rendszer alkotmányosan hozza meg döntéseit, s csak kivételes lesz az, amikor másként ítélkezik.

Említhető olyan AB-határozat, amely már eddig is lényegi elemként utalt erre az összefüggésre?

Az Alkotmánybíróság gyakorlatából mindenképpen levezethető a hasonló szemlélet. Egy 2014-es határozat kifejezetten tartalmazza például az alkotmány magánjogra gyakorolt hatásának leírását, mégpedig a német alkotmánybíróság felfogásának megfelelő tartalommal. Ahhoz persze, hogy ez széles körben ismertté váljék, s komoly tár­sadalmi hatást tudjon kifejteni, hosszabb időnek kell eltelnie.

Gyakorta felvetődő kérdés az is, hogyan függ össze az Európai Unió joga a tagál­lamok alkotmányaival, alaptörvényeivel. Megítélése szerint lesz tennivalója az ­AB-nek a jövőben ezen a területen?

Elképzelhető, hogy az alkotmánybírák idehaza találkozni fognak ezzel a kérdéskörrel. A lisszaboni szerződés elfogadása óta ugyanis ismert követelmény, hogy az uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok alkotmányos identitását. A jogtudományban olyan elmozdulás tapasztalható, hogy a tagállamok – az alapszerződésben bizto­sított lehetőségeikkel élve – az uniós jog eszközeivel felléphetnének az EU túlzott ­hatáskörfoglalásai esetén. A tagállamok ­alkotmányos identitásáról a német alkotmánybíróság egyébként már határozott. E szerint lehetséges, hogy a bírói testület állást foglaljon, ha vitássá válik, hol húzódik a határ az unió jogköre és a tagállamok szu­verenitása között.

Önnek széles jogalkalmazói tapaszta­latai vannak, hiszen eddig Szegeden ügyvédként tevékenykedett.

Főként civiljogi és európai jogi területen ­dolgoztam, európai szakjogász végzettségem is van. Eleinte jogtanácsosi munkaközösség tagja voltam. Ez a szervezet köztu­domásúan átmeneti formaként működött: aki az akkori korlátozó szabályok miatt kiszorult az ügyvédi piacról, annak 1987-től lehetősége volt, hogy jogtanácsosi munkaközösségben vegyen részt. Később, amikor a rendszerváltozás után a jogtanácsosok is ­kamarai taggá válhattak, csak a cégtábla változott, hiszen ügyvédként is ugyanazt a feladatot láttuk el. Azt követően, hogy az Országgyűlés most, szeptemberben alkotmánybíróvá választott, tagsági viszonyom az ügyvédi irodában megmaradt, de a tevékenységem szünetel.

Hogyan alakult az ügyvédi praxisa?

Egy vidéki ügyvédi iroda, mint amilyen a ­miénk is volt, nem találkozhat annyiféle üggyel, mint a fővárosiak. Mindemellett a munka sokszínű és tartalmas. A mi irodánk például az utóbbi években számos olyan megbízást kapott, amelyekben több állam jogát és az európai jogot is alkalmaznunk kellett. Azzal ugyanis, hogy Magyarország az unió tagja lett, a jogi helyzet megváltozott, s az ügyletek kapcsán olykor érdekes kollí­ziós kérdések vetődnek fel. A megoldáshoz más tagállamok ügyvédeinek bevonására is szükség lehet. A változások az elmúlt időkben persze nemcsak a kereskedelmi jog területét érintették, hanem például a cégjogot is. A cégeljárások lényegesen átalakultak, ­hiszen a papíralapú nyomtatványok helyét átvette az elektronikus forma. A cégbíró­ságok újabban egy munkanap alatt elvégzik a korábban hosszadalmas, bonyolultnak tetsző cégbejegyzést. Ügyvédi irodánk tevékenysége tehát alapvetően társasági jogi, pénzügyi jogi, gazdasági jogi, polgári és ­kereskedelmi jogi irányultságú volt, adott esetben ugyanakkor vállaltunk például hagyatéki, válóperes ügyeket is. Kollégámmal, Ádám Attilával azt vallottuk, aki megbízik bennünk, azt nem utasítjuk vissza.

Az új Polgári Törvénykönyv vajon alapvető változásokat hoz a cégek és a magánszemélyek életében?

Lényegbe vágó, nagy átalakulásra nem számítok. Természetesen sok szabály változott, de a polgári jog alapszemlélete nem mó­dosult. Változások mindig voltak és valószínűleg lesznek is. Hosszú gyakorlatom során nagyon sok átrendeződést megértem, a rend­szerváltozás már eleve rengeteg újdonságot hozott. Megfelelő felkészüléssel, állandó tanulással a jogászok s az ügyfelek mindig alkalmazkodni tudtak az új helyzethez, és ez szerintem most is így lesz.

Ügyvédként ön gyakran megfordult a tárgyalótermekben. Tapasztalatai szerint mostanság ki pereskedik és milyen okból?

Bírósághoz leginkább az fordul, akinek már nincsen más esélye. A jog érvényesítéséért minden nap meg kell küzdeni. Mi ügyvédként senkit nem beszéltünk rá a peres­kedésre, sőt, inkább megpróbáltuk lebe­szélni és tájékoztatni a várható költségekről, s ­arról, mennyi ideig tarthat az eljárás. Megpróbáltuk a pereskedést elkerülni, ha erre mód nyílott, akár egyezséggel is.

Ön tudományos munkásságának keretei közt is az ügyvédek tevékenységét vizsgálta. Milyen következtetésekre jutott?

PhD dolgozatomat valóban az ügyvédség ­alkotmányos helyzetéről írtam. Könnyen belátható, hogy a jogállam nem képzelhető el ügyvédek nélkül. Ha egyik napról a másikra minden ügyvédet elküldenének, s nem lenne Magyarországon ügyvéd, akkor a bűnelkö­vetőket nem lehetne felelősségre vonni, és a legtöbb polgári eljárás is megszűnne. Nem le­hetne cégeljárást kezdeményezni, senki nem tudná a tulajdonjogát bejegyeztetni. Tömören azt mondhatjuk, az ügyvédség alapjogvédelmi feladatot lát el. Függetlensége a garancia arra, hogy funkcióját az állammal és mindenki mással szemben is betöltse.

Fotó: Szántó Gerzson

Megítélése szerint mennyit változott, fejlődött az ügyvédi munka azt követően, hogy a rendszerváltozáskor szabaddá vált a pálya, s a létszám is növekedett?

Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mond­hatnám: az elmúlt két évtizedben soha nem látott fejlődésen ment át a magyar ügyvédség. Képzettsége bátran egybevet­hető bármely más uniós tagállam hasonló hivatású szakembereinek felkészültségével. A magyar ügyvédi tudás abszolút verseny­képes. Ám sokan árnyoldalakat is emlegetnek. Úgy vélik, az ügyvédi karba könnyű bejutni, emiatt felhígul a szakma. Félnek attól is, hogy az erős verseny miatt a munkadíj olyan alacsony lesz, hogy amellett nem lehet jó teljesítményt nyújtani. Én úgy gondolom, alkotmányos államban arról nem lehet lemondani, hogy azonos feltételekkel bárki ügyvéddé váljon. Én is tapasztaltam ugyanakkor, hogy egyes ügyvéd kollégák felké­születlenül mennek el a tárgyalásra. Jónak látnám emiatt, ha a polgári eljárásjog reformjakor a kodifikátorok figyelembe vennék, hogy az eljárás szakmai színvonalát emelni kell. A változtatás a bírákat is feladat elé állítaná, hiszen meg kellene követelniük, hogy az ügyvédek ismerjék a per anyagát, a jogszabályokat. Ezt manapság sokszor inkább nem teszik meg, mint megtennék.

A bírák miért elnézőek ilyen esetekben?

Talán a munkateher miatt, esetleg más ­okból, de érzékelhető, hogy némelykor a bíró is felkészületlen. Aki viszont nem ismeri jól az ügyet, nem lehet tisztában azzal, mely tényállításokat kellene bizonyítani. A tárgyalást ilyenkor egyszerűbb elhalasztani, mint befejezni. A felkészült szakember gyorsabban halad, a felkészületlen pedig lassan. A perek így elhúzódhatnak.

A perrend korrekciója segíthet-e abban, hogy gyors és alapos legyen az ügymenet?

Azt gondolom, sokkal rövidebb határidőket kellene megszabni, a mulasztóknak pedig szigorúbb következménnyel kellene szembenézniük. Bírság kiszabására most is van mód, de a bírák ezzel ritkán élnek, arra hivatkozva, hogy a másodfok úgyis hatályon kívül helyezné a döntésüket. Fontos lenne: senki ne érezhesse úgy, hogy szabadon alkalmazhatja az időhúzó taktikákat. Szerintem nem az a jó ügyvéd, aki elhúzza a pert, vagy ügyes ­fogásokkal késlelteti az érdemi döntést. A jelen­legi perrend keretei között az ilyenfajta praktikákkal sok mindent el lehet érni. Ez részben a jogalkotás, részben a jogalkalmazás hibája.

Az ügyvédi kamarák szerepe kellőképpen érvényesül, a működési keretük megfelelő?

Én nem tudok ennél jobbat. A kamara független szervezet, amelynek kvázi hatósági jogosítványai is vannak az ügyvédekkel szemben. A tagság keletkezéséről, megszűnéséről, a fegyelmi felelősségről a kamara dönt, és ez alkotmányjogi szempontból rendben is van. Hogy aztán az egyes kamarák konkrétan hogyan működnek, miként teljesítik a feladatukat, arról nem kívánok nyilatkozni, hiszen sosem voltam kamarai tisztségviselő, és nem is óhajtottam ilyen funkciót vállalni. Az ügyvédi kamara végeredményben olyan köztestület, amelyet a törvény széles demokratikus jogkörrel ­ruházott fel, intézkedési, érdekképviseleti, szakmai-közéleti lehetősége tág. Ehhez ­természetesen az is hozzátartozik, hogy a tagság állást foglalhat a szervezet műkö­déséről.

Ön oktatóként dolgozik a Szegedi Tu­dományegyetemen. Hol helyezné el az intézményt a hazai egyetemek rangsorában?

Alkotmányjogot tanítok meghívott előadóként, ott, ahol 1980-ban diplomát szereztem. A szegedi egyetemet nívós intézménynek tartom, ugyanakkor megjegyzem, hogy mint mindenütt, itt is vannak gazdasági problémák. Ezeken nyilván úrrá kell lenni. A hallgatói fejkvóta, az állami finanszírozás a jogi egyetemeken szinte megszűnt, ezért nem mondhatjuk, hogy a hallgatói létszám jelentősen bővült volna. Ám ezt adottságnak tekintjük. Magamra nézve ebből azt vonom le: jobban kell tanítanom, hogy a tantárgyam vonzóbb legyen. Az ügyvédi praxisban is úgy tapasztaltam, ha jól végzem a munkámat, van ügyfelem. Az ügyvédség alkotmányjogi helyzetéről és uniós jogállásáról egyébként fakultatív tantárgyat hirdettem meg Szegeden, s elmondhatom, hogy ez megfelelő népszerűségnek örvend. A hallgatók szívesen választják, mert bepillantást nyerhetnek a kulisszatitkokba. Óráimon olyan ismeretekre tesznek szert, amelyeket másutt nem kapnak meg, annak ellenére sem, hogy az egyetem után nagyon sok fiatal választja az ügyvédi pályát. Arra törekszem, hogy a hallgatók érzékeljék, miként alakulhat a mindennapokban az ügyvéd és az ügyfél kapcsolata. Milyen fontos ebben a kölcsönös bizalom és őszinteség. Ez nem csak jogi aspektusokat vet fel, hanem bőven vannak pszichológiai és szociológiai összefüggései is.

Megfelelőnek látja a jogászi hivatás­rendek utánpótlását? Kik választják manapság például a bírói, ügyvédi, ügyészi pályát?

Ezt nem könnyű megállapítani. Mindig megkérdezem a hallgatóimat, hogyan képzelik el a jövőjüket. Harminc emberből jó, ha négy-öt gondolkodik a klasszikus jogi pályákban. A többiek még harmad-, negyedéves korukban sem tudják, mihez kezdenek a diploma után. A mi generációnk már a második évfolyamon tudta, milyen foglalkozást válasszon, ma sokkal nagyobb a bizonytalanság. Talán azért is, mert a lehetőségek tágabbak. Több egyetem is elvégezhető, sokan külföldi gyakorlaton, képzésben vesznek részt. Előfordul emellett, hogy egyesek csak a dip­loma átvétele után döntik el, hogyan folytassák, s utóbb nem is jogászi munkakörben helyezkednek el. Ez így rendben is van, hiszen az egyetem alapvető rendeltetése, hogy univerzális tudást adjon, amiből később meríteni tudnak a diplomások.

Az alkotmánybírói megbízatást sokan a jogászi pálya csúcsának tartják. Ön szerint a jövő generációk tagjai látnak fantáziát az alkotmányjogban?

Az új Jogtár egyes előfizetési konstrukciói

mellé most táblagépet adunk!

További részletekért kattintson »

Ha érzékeltetni tudjuk, hogy az alkotmányjog minden más jogterülettel összefügg, felkelthetjük iránta az érdeklődést. A szegedi jog kar alkotmányjogi tanszéke azért is ­vonzó a fiatalok számára, mert itt olyan szaktekintélyek oktattak és tanítanak ma is, mint Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, vagy Trócsányi László, volt párizsi nagykövet, jelenlegi igazságügyi miniszter. Ez sokat számít, sokat nyom a latban, s növeli az egyetem presztízsét is.

Mostanáig ön osztrák tiszteletbeli konzul volt. A német nyelvterület jogának ismerete nyilván hasznosítható lesz további munkájában is.

Alkotmánybíróvá történő megválasztá­somkor lemondtam konzuli tisztségemről, mert új megbízatásomat összeférhetetlennek tartottam a diplomáciai tevékenységgel. Büszke vagyok rá, hogy 14 éven át Ausztriát képviselhettem a dél-alföldi régióban. A tiszteletbeli konzul hozzájárul a gazda­sági és kulturális kapcsolatok ápolásához, sőt gazdagításához is, amellett, hogy ellátja a klasszikus konzuli feladatokat. Látogatja például a börtönben a küldő állam polgárait, és ­segít azoknak, akik elveszítik eredeti hazai okmányaikat. Az osztrák nagykövetséggel azonban nem szakadt meg a kapcsolatom. A nyelvterülettel összefüggő ismereteimnek nyilván ezután is hasznát veszem. Megjegyezném, hogy a német kifejezetten a jog és a filozófia nyelve, és kevésbé a könnyedebb műfajoké, így a táncdaloké. Ez abban is megmutatkozik, hogy a magyarul megírt szerződés német fordítása jóval rövidebb. Amit mi sok szóval írunk körül, arra a német jogi nyelvnek tömör, precíz kategóriái vannak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy német nyelvtudásomat eddig is hasznosíthattam a szakmában. Hálával tartozom a középis­kolai némettanáromnak is, aki sajnos már nincs közöttünk. Hozzátehetem, hogy fe­leségem germanista, érdeklődésünk ebben is közös. Családomban egyébként több jogász is volt, s van máig is, hiszen fiam és lányom jogi diplomát szerzett. Egyikük sem ügyvéd.

Most, hogy az ügyvédi talárt alkotmány­bírói öltözékre cserélte, Szegedről Budapestre költözik?

Nem, Szegeden lakom továbbra is. Természetesen, hetente néhány alkalommal a fővárosba utazom. Ami pedig a talárt illeti, a régi az irodában maradt, hiszen azt a kol­légákkal közösen használtuk. Nagy előnye az ügyvédi talárnak, hogy mobil, akár egy táskában is könnyedén elhelyezhető. Ha az ember egyik városból a másikba tárgyalásra utazik, magával viheti az öltözékét. Az alkotmánybírói talár más. Súlyosabb, ha az ember felölti, kissé bezárva érzi magát. Ebben ugyanakkor nem is kell annyit sétálni, tárgyalni, hiszen valójában ünnepélyes alkalmakra szól.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 4.

Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.

2024. október 30.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]